A Zalaegerszegi Törvényszék Pf.20694/2017/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, (1) bek., 253. §, (2) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 205. §, (2) bek., 328. §, (1) bek., (3) bek., (4) bek., 330. §, (1) bek.] Bírók: Bartalné dr. Mentes Judit, Móritz Krisztián, Vajda Andrea

Zalaegerszegi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

2.Pf.20.694/2017/4. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság ügyvéd neve ügyvéd (ügyvéd címe szám) által képviselt - felperesnek, a ügyvédi iroda neve Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe, ügyintéző: ügyvéd neve) által képviselt - alperes neve, alperes székkhelye alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Nagykanizsai Járásbíróság 1.P.21.283/2016/6. sorszámú közbenső ítélete ellen az alperes 7. és 9. sorszámú fellebbezése folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

közbenső ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyja azzal a pontosítással, hogy a 13. pontban foglalt engedményezés nem jött létre, míg a felelősségkizárással kapcsolatos rendelkezés érvénytelen.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperes részére 10.000,- Ft (tízezer forint) másodfokú perköltséget.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

A felperes és az alperes között 2008. július 3. napján adásvételi szerződés jött létre, amely szerint a felperes megvásárolta az alperestől a ingatlan címe szám alatt található hrsz. lakásingatlant 23.500.000,- Ft vételárért. Az adásvételi szerződés 13. pontja tartalmazta a következőket: "Eladó a birtokbaadással vevő javára engedményezi majd a 3. pontban megjelölt lakás vonatkozásában a kivitelezővel szemben fennálló szavatossági igényét azzal, hogy a Ptk. 330. §-ával összhangban az engedményezett igényekért felelősségét kizárja. A felelősség kizárásával történt engedményezést vevő jelen szerződés aláírásával elfogadja. Felek megállapodnak, hogy eladónak a hibás teljesítéséért, valamint az ezzel okozott károk megtérítéséért fennálló felelősségét kizárja. Felek kijelentik, hogy jelen pont feltételeit a Ptk. 314. § (2) bekezdésével összhangban alakították. A hibás teljesítésért és az azzal kapcsolatban keletkezett károkért való felelősségét eladónak azért zárták ki, mivel a kivitelezővel szembeni szavatossági igények engedményezésével vevő megfelelő ellenértéket kapott."

A felperes 2008 augusztusában vette birtokba az alperestől megvásárolt ingatlant, majd 2011. május 10. napján írásban tett hibabejelentést az alperesnek, jelezve, hogy a ház északi falán lévő helyiségek eláznak, a falról a beázás következtében a festék lepereg, a parketta felázott, a szoba penészesedik. Kérve a problémák megszüntetését utalt arra is, miszerint a hibát már 2010 nyarán is jelezte. Miután a kijavításra intézkedés nem történt, a felperes a keresetét 2014. március 6. napján nyújtotta be. A felperes ingatlanán a nem megfelelő kivitelezésből következően több hiba, hiányosság áll fenn.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 4.690.858,- Ft-ot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 425.000,- Ft elsőfokú perköltséget, továbbá az állam javára 240.000,- Ft feljegyzett kereseti illetéket.

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2.Pf.20.680/2016/4. számú végzésével 2016. október 16. napján az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezéssel nem érintett részében nem érintette, fellebbezett részében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot e körben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezési perköltségét 120.000,- Ft összegben, míg az alperes fellebbezési perköltségét 500.000,- Ft összegben határozta meg.

Az indokolás szerint a kártérítési igényt illetően az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte, hogy ezen felperesi igény nem évült el, a felperes rendelkezik kereshetőségi joggal, a követelése nem idő előtti. Ugyanakkor a másodfokú bíróság álláspontja szerint indokolt lett volna elsődlegesen vizsgálni az adásvételi szerződés 13. pontjának érvénytelenségét. Emiatt az újabb eljárásra előírta, hogy először érdemben kell állást foglalni ezen szerződési kikötés kapcsán felhozott érvénytelenségi ok vonatkozásában, majd ettől függően kell esetlegesen további szakértői bizonyítást lefolytatni arra, hogy a felmerült hibák közös vagy külön tulajdonú épületrészleteket érintenek-e, a kijavítási költségek mely oldalon merülnek fel.

A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság 1.P. 21.283/2016/6. számon 2017. április 12. napján hozott közbenső ítéletet, amelyben megállapította, hogy a felek által megkötött adásvételi szerződés 13. pontja érvénytelen.

Indokolásában arra hivatkozott, hogy az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 328. § (1) és (3) bekezdése figyelembe vételével lehetséges jövőben lejáró és feltételhez kötött követelés engedményezése is, de az engedményezésnek határozottnak kell lennie, elvárható a kötelezett személye és a kötelezett szolgáltatásának teljes tartalma pontos megjelölése. A szerződés 13. pontja a kötelezett személyéről semmilyen konkrét információt nem tartalmaz, abban a "majd" szó arra is utalhat, hogy jövőbeli engedményezésről van szó, ilyen külön megállapodás viszont nem ismert. Külön is értékelte az elsőfokú bíróság, hogy az alperes képviselője azt nyilatkozta, nem tudja bizonyítani, hogy a kivitelező személyéről tájékoztatta a felperest, továbbá a műszaki bejárásról készült jegyzőkönyvben feltüntetett kivitelező személye eltért a későbbiekben alperes által megjelölttől. A per során megkeresett kivitelező a felelősség vállalásától elzárkózott, az engedményezésről nem tudott. Mindezek miatt az elsőfokú bíróság az engedményezést érvénytelennek tekintette, ekként pedig a régi Ptk. 314. § (2) bekezdése szerinti feltétel nem valósult meg a felelősségkizárás feltételéül, hiszen ahhoz megfelelő, azt ellentételező előny lett volna szükséges. Jelen esetben az előny még szabályszerű engedményezés esetén sem lett volna megfelelő, hiszen a kivitelezési szerződésből kitűnően a kivitelező csak az alperes által szolgáltatott anyagokkal valósíthatta volna meg a művet, így kérdéses lett volna a hibás teljesítésért való felelősségének terjedelme.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét az alperes támadta fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú közbenső ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte.

Álláspontja szerint a felek az eladó felelősségét megfelelő ellenérték biztosítása mellett zárták ki, ezt a felperes elfogadta és aláírásával elismerte annak megtörténtét, így nyilván tudnia kellett a kivitelező személyéről már csak azért is, mivel az engedményezett követelés kötelezettje "a kivitelező, legyen az bárki is". Az engedményezésről a kötelezett értesítése nem érvényességi feltétel. A régi Ptk. 330. § (1) bekezdése szerint egyébként is kezesként felel az engedményező. A régi Ptk. 4. § (4) bekezdésére és 328. § (4) bekezdésére figyelemmel a kellő gondosság tanúsítása mellett tisztában kellett lennie felperesnek a megállapodás tartalmával, egyúttal maga is értesíthette volna a kivitelezőt az engedményezésről. A kivitelező az anyaghibákért is felel, de az eddig fel sem merült, ennek felmerülte esetén ugyanakkor a kivitelező a kereskedő ellen vagy a felperes a gyártó ellen fordulhat. Álláspontja szerint az adásvételi szerződést szerkesztő ügyvéd is megfelelő tájékoztatást adott a kivitelező személyéről. Hivatkozott a BDT2013.2854. számú eseti döntésre. Kifejtette, hogy a régi Ptk. 5. §-ába sem ütközik a megállapodás. Végleges fellebbezési álláspontja szerint felperes az adásvételi szerződés 13. pontjában kifejezetten elfogadta a felelősség kizárásával történt engedményezést, márpedig ezen jognyilatkozatát nem támadta meg az arra irányadó egyéves megtámadási határidőn belül, illetve azt követően sem hozta fel ezen érvet megtámadási kifogás formájában, ekként pedig a pernek nem lehet tárgya az, hogy megfelelő előnyt kapott-e.