A Nyíregyházi Törvényszék Bf.890/2017/4. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 339. §, 340. §, 344. §, 348. §, 351. §, 352. §, 361. §, 372. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 4. §, 222. §, 226. §, 227. §] Bírók: Fázsi László, Fekete Magdolna, Horváthné dr. Jaczkó Vilma

Nyíregyházi Törvényszék

Határozat száma: 3.Bf.890/2017/4.

A Nyíregyházi Törvényszék a 2018. évi május hó 8. napján Nyíregyházán tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

ítéletet:

A Nyíregyházi Járásbíróság 2017. december 7-én meghozott 15.B.429/2017/10. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy vádlott terhére megállapított bűncselekményt rágalmazás vétségének [Btk.226. (1) bekezdés és (2) bekezdés b) pontja] minősíti és a vádlottat terhelő elsőfokú bűnügyi költség összegét 67.980 (hatvanhétezer-kilencszáznyolcvan) forintban állapítja meg.

Az elsőfokú ítéletet egyebekben helybenhagyja azzal, hogy vádlott az ítélet jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül köteles megfizetni az őt terhelő bűnügyi költséget jogi képviselő részére.

Vádlottat kötelezi 16.060 (tizenhatezer-hatvan) forint másodfokú bűnügyi költség megfizetésére jogi képviselő részére az ítélet jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül.

A másodfokú eljárásban felmerült további 10.010 (tízezer-tíz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

I n d o k o l á s :

I.

A Nyíregyházi Járásbíróság a felülbírálat alapját képező ítéletével vádlott bűnösségét becsületsértés vétségében (Btk. 227. § (1) bekezdés a.), b.) pontja) kimondta, ezért őt megrovásban részesítette. Kötelezte a vádlottat, hogy 15 napon belül fizessen meg a pótmagánvádló jogi képviselője részére 55.080,- forint költséget, valamint a Nyíregyházi Törvényszék Gazdasági Hivatala külön felhívására 15.825,- forint bűnügyi költséget. Az ezt meghaladóan felmerült 25.400 forint bűnügyi költségről megállapította, hogy azt az állam viseli.

vádlottat az ellene 1 rendbeli zaklatás bűntette (Btk. 222. § (1) bekezdés, (3) bekezdés c.) pontja) miatt emelt vád alól felmentette.

II.

Az ítélet ellen a vádlott és védője felmentés érdekében, a pótmagánvádló - jogi képviselője útján a fellebbezésre fenntartott 3 napon belül -elsődlegesen a felmentő ítéleti rendelkezés miatt (a zaklatás és rágalmazás) vonatkozásában a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében, másodlagosan a kiszabott joghátrány súlyosbítása érdekében jelentett be fellebbezést.

A vádlott védője a törvényszékhez 2018. április 25. napján érkezett beadványában a fellebbezését írásban is indokolta, az elsőfokú bírósági ítéletének megváltoztatását, a pótmagánvádban megfogalmazott vád alóli felmentést indítványozott. Érvelése szerint a pótmagánvádló által sérelmezett kijelentések nem alkalmasak a becsületsértés, illetve a rágalmazás megállapítására, mivel a pótmagánvádló személyiségéről és szocializációs hátteréről megfogalmazott kritikáról, véleményről van szó. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a szövegkörnyezetéből kiragadott félmondatos kijelentést félremagyarázva, a valóságnak nem megfelelő nyelvtani értelmezést társított annak, a jogszabályt helytelenül alkalmazta.

Az elsőfokú bíróságnak elsősorban arról kellett volna döntenie, hogy a közügyekben való megszólalást, közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e a kijelentés, mert a védői álláspontj szerint a közlés a közügyek szabad vitatását érintő, automatikusan a véleménynyilvánítási szabadság nyújtotta magasabb szintű oltalmat élvező kijelentés. A védő a 13/2014 /IV.18/ AB határozatban foglaltak megállapítására utalva a Járásbíróság azon megállapítását is tévesnek értékelte, hogy a vádlotti kijelentést tényállításnak tekintette, holott a vádlott részéről értékítélet megfogalmazására került sor.

Ezen túlmenően a tényállítás tekintetében a védő szerint annak valós vagy valótlan voltáról elmulasztott a Járásbíróság dönteni. Az a megállapítás, hogy a kijelentés valóságtartalmát 2017-ben már nem lehet ellenőrizni, azt eredményezi, hogy nem teljesíthető a kijelentés valóságtartalmának vizsgálata, ezért a hamis tényállítás fel sem merülhet. Kifogásolta a védő azt is, hogy a tényállítás valótlansága mellett - amelynek bizonyítása nem történt meg a vádlott esetében - a lefolytatott bizonyítás eredményeként azt is meg kell állapítani, hogy a tényeket állító, vagy híresztelő tudta, hogy közlése valótlan, avagy a valótlanságáról azért nem tudott, mert az elvárt figyelmet vagy körültekintést elmulasztotta.

III.

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. tv. [Be.] 348. §-nak (1) bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárás együtt vonta felülbírálat alá.

A fellebbezés elintézése érdekében a Be. 361. §-nak (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.

A nyilvános ülésen a pótmagánvádló jogi képviselője - a perbeszédében elmondottakra utalva - az abban általa elmondott indokokat változatlanul fenntartotta. Álláspontja szerint mindkét bűncselekményt a vádlott elkövette, ezért a fellebbezését - az írásbelivel egyezően - a vádlott bűnösségének mindkét cselekményben történő megállapítása (zaklatás és rágalmazás) és a büntetés súlyosítása érdekében is fenntartotta.

A vádlott védője a fellebbezése írásbeli indokolásában foglaltakat változatlanul fenntartva a vádlott felmentését indítványozta. A becsületsértés vétségében a vádlott bűnösségének megállapítását tévesnek, a zaklatás bűntette tekintetében a felmentő ítéleti rendelkezést azonban törvényesnek tartotta.

IV.

A törvényszék a másodfokú felülbírálat eredményeként azt állapította meg, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a vonatkozó eljárási szabályok maradéktalan megtartásával folytatta le a büntetőeljárást, melynek során a vád megalapozottságának megítélése szempontjából releváns bizonyítékokat feltárta, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, indokolási kötelezettségét is teljesítve megalapozottan állapította meg a tényállást.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a Be. 351. § (2) bekezdésében írt hibáktól, hiányosságoktól mentes, ezért az a Be. 352. § (2) bekezdése alapján a másodfokú felülbírálat során is irányadó volt.

V.

A törvényszék nem találta alaposnak sem a pótmagánvádló által a vádlott felmentése miatt bejelentett, sem a vádlott és védője által vádlott terhére megállapított bűncselekmény alóli felmentésre irányuló fellebbezést.

Az elsőfokú bíróság a szükséges és lehetséges körben a bizonyítékokat a büntetőeljárás során feltárta, azok - egyenkénti és összességében - a logika szabályainak megfelelő értékelésével az általa elfogadott bizonyítékokra indokoltan alapította az ítéleti tényállását.

Részletes és meggyőző indokát adta annak, hogy a vádlott által előterjesztett védekezést miért találta hitelt érdemlőnek atekintetben, hogy pótmagánvádló magánéletébe, mindennapi életvitelébe nem avatkozott be, terhére félelemkeltési célzat nem róható. Mivel személyes, rendszeres kontaktusba nem kerültek, függelmi viszonyban nem álltak, a pótmagánvádló által sérelmezett zaklató magatartást a vádlott nem fejtett ki.