BH 1999.7.291 I. Aljas indokból követi el az emberölést, aki a házastársa iránti bosszúvágytól vezérelve oltja ki 10 éves gyermekének életét [Btk. 166. § (2) bek. c) pont].

II. Az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetett, aljas indokból emberölést elkövető vádlottal szemben a határozott ideig tartó szabadságvesztés tételkeretei között a középmértéket meghaladó tartamban megállapított szabadságvesztés enyhítése annak ellenére sem indokolt, hogy a vádlottat az öngyilkosság gondolata foglalkoztatta [Btk. 83. §, 166. § (2) bek. c) pont].

A megyei bíróság az 1998. március 24. napján kihirdetett ítéletében a vádlott bűnösségét aljas indokból elkövetett emberölés bűntettében állapította meg, ezért őt 13 év fegyházbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A tényállás szerint a vádlott az általános iskola 8 osztályát végezte. Leszázalékolt nyugdíjas, büntetve nem volt. A vádlott kétszer kötött házasságot. Első házassága 1977-től 1978-ig tartott. A vádlott magatartása miatt válásra került sor. A vádlott már ekkor italozó, csavargó életmódot folytatott, más férfiakkal létesített kapcsolatot. Volt egy házasságon kívül - 1974-ben - született fiúgyermeke, és a férjétől is született 1978-ban egy fia. A vádlott a gyermekeivel nem törődött, ezért a válást követően gyermekei állami nevelőintézetbe kerültek.

A vádlott 1985-ben ismerkedett meg a második férjével. 1986 áprilisában házasságot kötöttek, és ugyanezen év október 6-án megszületett a kislányuk, az ügy sértettje. Kezdetben jól indult az életük, a vádlott a két fiát is kivette az intézetből, és a férjével együtt nevelték őket. Megfelelő lakást kaptak. A vádlott otthon a háztartást látta el. Mindez azonban nem tartott sokáig. A vádlott nem tudott lemondani az italfogyasztásról. Volt, amikor több napig egyfolytában alkoholos állapotban volt. Ilyenkor elhagyta a családját, csavargott, régi ismerőseivel töltötte az idejét, és alkalmi kapcsolatokat létesített. A férje mindig visszafogadta, hűtlenkedéseit megbocsátotta, a gyerekekről gondoskodott, míg a felesége távol volt tőlük. A későbbiek során azonban a család erkölcsileg és anyagilag is kezdett lefelé csúszni. A felesége hatására a férje is nagyobb mértékben italozott, vállalkozásba kezdett, amely tönkrement, így adósságaik keletkeztek, a fiúk visszakerültek az állami intézetbe, ahol egyébként jobban is érezték magukat, mint otthon, mert az anyjuk nem törődött velük, és nem tudott megfelelő körülményeket teremteni számukra. A lakást el kellett adniuk, hogy az adósságukat ki tudják fizetni. Vettek egy hétvégi házat, és a vádlott a férjével és kislányával oda költözött. A helyzet nem sokat változott. A férj nem talált munkát, pénzük nem volt, az italozást tovább folytatták. A vádlott gyógyszereket is szedett, hogy az ital hatását fokozza, emiatt idegrendszeri és más testi panaszai is voltak, rendszeresen szedett nyugtatókat, altatót. Leszázalékolására is idegi panaszai miatt került sor 1996-ban. Ezt megelőzően is már többször állt kórházi kezelés alatt önkéntes vagy a férje kezdeményezése miatti alkoholelvonó kezeléseken; 1993-ban két, 1994-ben egy, 1996-ban három alkalommal volt kórházban. Ezek a kezelések eredménytelenek voltak. Utolsó elvonókezelésére 1996. október 12-től október 22-ig terjedő időben került sor. Ekkor is, mint máskor, gyógyszerbeültetést végeztek. A vádlott a cselekmény elkövetéséig nem fogyasztott szeszes italt, viszont nyugtatókat rendszeresen szedett. A vádlott az új lakóhelyükön sem változtatott életmódján, kapcsolatot létesített az utcájukban lakó egyik fiatalemberrel. Erről a családja is tudott, mert a férfi járt hozzájuk. A vádlott változatlanul nem törődött családjával és környezetével, nem vezetett rendesen háztartást, a kislánya megfelelő élelmezéséről sem gondoskodott, csak magával volt elfoglalva, a saját problémái foglalkoztatták, és idejét általában semmittevéssel töltötte. A vádbeli eset előtt kb. fél évvel a ház szuterén részébe költözött a vádlott fia az élettársával. A vádlott kislányával ettől kezdve főleg a fiatalok foglalkoztak.

1996 novemberében a vádlott férje is önkéntes alkoholelvonó kezelésen vett részt. Itt ismeretségbe került egy nővel, emiatt, valamint a vádlott eddigiekben tanúsított viselkedése miatt úgy döntött, hogy elhagyja a vádlottat. Ebben nagy szerepet játszott az is, hogy szégyellte a faluban, hogy a felesége nyíltan megcsalja, és barátot tart. A vádlottal is közölte, hogy nem megy vissza a közös lakásba.

A vádlott 1996. november 18-án öngyilkossági kísérletet követett el gyógyszerek beszedésével, ezért kórházba szállították, majd november 19-én hazaengedték. Ilyen kísérlete a vádlottnak egyébként az első férjével való elválás kapcsán is volt, mikor az közölte, hogy elválik, és elhagyja őt.

A vádlott férje az elköltözése után is tartotta a kapcsolatot családjával. A kislányát nagyon szerette, ezért is tartott ki felesége mellett, és bocsátott meg neki ilyen sokáig. Mindennap felhívta őket telefonon, és találkoztak is. A vádlott a férje megnyilatkozásaiból arra következtetett, hogy szándéka végleges és elválik tőle, közölte ugyan, hogy anyagilag gondoskodik róluk, a vádlott azonban nem tudott belenyugodni abba, hogy a férje elhagyta. Valójában a férjére azért volt szüksége, mert eltartotta, és anyagi biztonságot jelentett. Miután a vádlott kikerült a kórházból, egyre csak ezzel a kérdéssel foglalkozott. Nem tudta elfogadni, hogy a férjének is van valakije - eddig a vádlott tudomása szerint nem csalta meg -, és úgy tűnik, véglegesen szakított vele. A vádlott rossz hangulatban volt, gyógyszereket szedett, de nem ivott. A naponta történő telefonbeszélgetések kapcsán az is szóba került, hogy ha nem neveli rendesen a kislányukat, akkor elveszi tőle a férje. A vádlott ezen is elgondolkodott, tisztában volt azzal, hogy akkor megszűnne az anyagi támogatás.

1996. december 4-én a vádlott az előző napokénál is nyomottabb és rosszabb hangulatban volt. Egész nap otthon tartózkodott. Este a fiával és annak élettársával kártyázott, közben beszélgettek, többek között arról is, hogy a vádlott férje már nem jön vissza a családhoz. Ebben a fia is egyetértett. A vádlott este beszélt telefonon a férjével, akivel aznap lett volna a találkozója, de erre a férje nem jött el, emiatt is zaklatott volt a vádlott, ezért olyasmit mondott, hogy már nem lesz alkalmuk beszélgetni. Ez a kijelentés a vádlott férjét nyugtalanította, ezért is történt, hogy másnap már kora reggel hazatelefonált, mikor megtudta, mi történt, tehát aggodalma nem volt alaptalan. A vádlott este még anyósát is felhívta, és segítségét kérte, hogy beszéljen a fiával, térjen vissza hozzájuk. Miután semmi biztatót nem hallott anyósától sem, a vádlott egyre nyomottabb hangulatba került. Este 9 óra felé a fiatalok visszavonultak a saját lakrészükbe. A sértett is lefeküdt az édesanyjával közös szobájukban, és el is aludt. A vádlott egyedül maradt fenn, ekkor elhatározta, hogy megfosztja a férjét egyetlen gyermekétől, így büntetve meg őt, amiért elhagyta, és ő maga öngyilkos lesz.