BH 1989.10.403 I. A járulékos jellegű lakáshasználat esetén, a lakáshasználati jog ellenértékére vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók [Csjt. 31 /C. §. Ptk. 157. §, 159. §].

II. A visszatérési szándék nélkül távozott házastárs a lakáshasználati jog ellenértékének rá eső részére csak bérlakás esetén tarthat igényt [Csjt. 31/D. §].

A peres felek 1981. április 24-én kötött házasságból két gyermek született: 1981-ben Viktor és 1982-ben Kornél. Utolsó közös lakásuk egy két szobás összkomfortos, 56 m2-es szövetkezti lakás volt. A lakást a házasságkötést megelőzően a felperes szülei vásárolták egyedül a felperes részére, a maguk számára holtig tartó haszonélvezeti jog kikötésével. A lakás megszerzésében az alperes - saját előadása szerint is - semmilyen formában nem vett részt.

A peres felek között az életközösség 1987 nyarán megszakadt, az alperes a lakásból elköltözött, és azóta albérletben él.

A felperes a keresetében a házasság felbontását, a gyermekeknek nála történő elhelyezését és az alperes gyermektartásdíj fizetésére kötelezését kérte. Igényt tartott a lakás kizárólagos használatára is.

Az alperes a módosított ellenkérelmében a házasság felbontását, valamint a felperesnek a gyermekekkel kapcsolatos kérelmeit nem ellenezte. A volt házastársi közös lakás használatának a megosztását kérte, de abban az esetben, ha a bíróság erre nem látna lehetőséget, 112 000 forint lakáshasználati ellenértéket igényelt. Az elsőfokú eljárás során a felperes ennek csupán az összegszerűségét kifogásolta, és úgy nyilatkozott, hogy legfeljebb 40 000-50 000 forintot tud az alperesnek felajánlani.

A városi bíróság jóváhagyta az egyezséget, amellyel a felek a gyermekeket a felperesnél helyezték el és rendezték az alperes és a gyermekek közötti kapcsolattartást. Ezt követően ítéletével a házasságot felbontotta, az alperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte, a lakás kizárólagos használatára pedig a felperest jogosította fel azzal, hogy őt 15 napon belül 50 000 forint lakáshasználati ellenérték megfizetésére kötelezte. Az indokolásban - egyebek mellett - kifejtette, hogy bár a felek a felperes különvagyoni lakásában laktak, és a lakás megszerzésében az alperesnek semmilyen szerepe nem volt, az alperes a Csjt. 31/C. §-a értelmében a használati jog ellenértékének rá eső részére igényt tarthat a kizárólagos használatra feljogosított felperessel szemben. Tekintettel viszont arra, hogy a lakás a felperes különvagyona, az alperesnek a lakáshasználati jog ellenértéke 1/3-nál kisebb összegű pénzbeli térítés jár.

Az ítélet ellen a lakáshasználati ellenérték mellőzése, illetve lényeges csökkentése érdekében a felperes fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy a peres felek nem a felperes tulajdonjoga, hanem a felperes szülei mint haszonélvezők engedélye alapján ingyenes, szívességi lakáshasználóként laktak az ingatlanban. Az alperesnek ez a szívességi lakáshasználati joga az elköltözésével megszűnt, de a felperesnek is ki kell költöznie a lakásból, mert annak használatát szülei most már testvérének kívánják biztosítani. A fellebbezési tárgyaláson a felperes igazolta, hogy a perbeli lakásból kijelentkezett, és beköltözött szülei lakásába.

A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta. A fellebbezés kapcsán azt emelte ki, hogy a lakáshasználat, illetőleg a lakáshasználati jog ellenértékének a kérdését a felek egymás közötti jogviszonya alapján kellett elbírálni.

Tekintettel arra, hogy a volt közös lakás használója (vagy a megfelelő cserelakásra jogosult) egyedül a felperes maradt, az alperes a lakáshasználati jog ellenértékére igényt tarthatott. Az a körülmény, hogy a felperes utóbb a lakásból elköltözött, ezen nem változtat.