BH 1982.7.269 Ha a nagykorú terhelt a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét azáltal követi el, hogy a kiskorút lopás elkövetésére rábírja: a kiskorú által, illetőleg a kiskorúval együtt elkövetett lopást a kiskorú veszélyeztetésének bűntettével bűnhalmazatban kell megállapítani, feltéve hogy a lopás büntetési tétele 3 évi vagy ezt el nem érő szabadságvesztés [Btk. 12. § (1) bek., 195. § (2) bek., 316. § (2) bek. d) pont, BK 93. sz.].

A járásbíróság a terhelt bűnösségét kiskorú veszélyeztetésének bűntettében, közveszélyes munkakerülés vétségében és lopás vétségében állapította meg, ezért a terheltet halmazati büntetésül - mint a lopás és a közveszélyes munkakerülés tekintetében különös visszaesőt - 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt lopás, közveszélyes munkakerülés és hivatalos személy elleni erőszak miatt kiszabott szabadságvesztésből szabadulva sem állandó, sem alkalmi jellegű munkát nem végzett, ideje jórészét csavargással töltötte és ismerősein élősködött. Bár a hivatásos pártfogó munkahelyet szerzett a terhelt részére, ő a munkát nem vette fel.

A terhelt rávette a vele rokoni kapcsolatban álló 12 éves általános iskolai tanulót, mutassa meg, hol tartják az iskolában a takarékbélyegre szánt pénzt. A terhelt és a gyermekkorú az esti órákban az iskolához mentek, ott a terhelt az ablakot betörte, behatoltak az épületbe, és a terhelt felfeszítette azt a szekrényt, amelyből 160 forint összegű készpénzt és 12-14 forint értékű takarékbélyeget vett ki.

A megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terheltnek az első fokú bíróság által lopás vétségeként és kiskorú veszélyeztetésének bűntetteként értékelt cselekményét egységesen kiskorú veszélyeztetése bűntettének minősítette, megjegyezve, hogy e tekintetben a terhelt visszaeső.

A másodfokú bíróság ítéletében kifejtettek szerint a Btk. 195. §-ának (2) bekezdése szerinti kiskorú veszélyeztetésének bűntette subsidiarius jellegű: a nagykorú elkövető cselekménye csak akkor minősíthető ennek megfelelően, ha a másként történő értékelés egyáltalán nem tenné lehetővé a büntetőjogi felelősségre vonást, illetve ha nem eredményezne súlyosabb fenyegetettséget. Ha a nagykorú elkövető 3 évig terjedő szabadságvesztésnél súlyosabban fenyegetett cselekmény elkövetésére bírja rá a kiskorút, abban az esetben ő a kiskorú által megvalósított bűntett felbujtója, illetve (közvetett) tettese lesz attól függően, hogy a kiskorú büntetőjogilag felelősségre vonható-e vagy sem. Ha a nagykorú tevékenysége nem korlátozódik a rábírásra, hanem ő maga is részt vesz ilyen bűntett törvényi tényállásának a megvalósításában, akkor a 14. életévét betöltött és beszámítási képességében nem korlátozott kiskorú esetén már nem felbujtó, hanem társtettes, egyébként pedig önálló tettes marad.

Mindebből az következik, hogy a nagykorúnak a bűncselekmény elkövetésébe való fizikai "bekapcsolódása" ellenére sem jön létre az ő vonatkozásában halmazat, hanem egyetlen bűncselekményről lehet szó, vagyis ha a kiskorú elkövető által a nagykorú ráhatására megvalósított bűncselekmény 3 évig terjedő szabadságvesztésnél nem büntethető súlyosabban, a nagykorú rábíró tevékenysége eleve csak a Btk. 195. §-ának (2) bekezdése szerint minősülhet.

A megyei bíróság ítélete ellen a terhelt cselekménye jogi minősítésére vonatkozó rendelkezése miatt a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos.

A Btk. 12. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint bűnhalmazat az, ha az elkövető egy vagy több cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és azokat egy eljárásban bírálják el. A törvénynek ez a rendelkezése azt eredményezi, hogy ha az elkövető egyetlen elkövetési magatartása a Btk. Különös Részében foglalt több törvényi tényállásban illik bele (alaki halmazat): általában bűnhalmazat megállapításának van helye. Mindazokban az esetekben azonban, amikor a halmazat csak látszólagos, vagyis az egyetlen elkövetési magatartással megvalósított törvényi rendelkezések kizárják egymást: bűnhalmazat megállapításának nincs alapja.