EH 2011.2395 Felülvizsgálat keretében valamely büntethetőséget kizáró ok - így a végszükség vagy a tévedés - hiányára vont következtetés helyessége kizárólag az irányadó tények alapulvételével vitatható [Be. 423. § (2) bek.].
A városi bíróság a 2011. április 5-én kihirdetett ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki járművezetés tiltott átengedése vétségében [Btk. 189. § (1) bek.]. Ezért őt 60 napi tétel, napi tételenként 2 500 forint, összesen 150 000 forint összegű pénzbüntetésre és a közúti járművezetéstől 1 év 4 hónapi eltiltásra ítélte.
Védelmi fellebbezés alapján eljárva a másodfokú bíróság a 2011. július 7-én meghozott végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen - védője útján - a II. rendű terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a bűnösség megállapítása miatt, hatályon kívül helyezés, illetve felmentés érdekében.
Indokai szerint az eljárt bíróság - bár foglalkozott vele - tévesen mellőzte a Btk. 22. § g) pontja szerinti büntethetőséget kizáró ok, a végszükség megállapítását.
Az indítvány szerint az iratokból kitűnően a II. rendű terhelt élettársa ittas, felindult állapotban többször kísérelt meg öngyilkosságot, amit a tárgyaláson is megerősített. A cselekmény napján a II. rendű terhelt és élettársa összeveszett, majd a II. rendű terhelt a 20 km-re lévő nyaralóba ment dolgozni, ahol őt élettársa napközben többször, egyre ittasabb állapotban felhívta, öngyilkossággal fenyegetve, ha nem megy haza.
Az indítvány szerint ehhez képest a II. rendű terhelt (akit korábban járművezetéstől eltiltottak) joggal hihette, hogy élettársa közvetlen veszélyben van, s - vállalva a kisebb szabályszegést - hazafelé indult az általa vezetett gépkocsival. Amikor viszont látta, hogy rendőrök igazoltatnak, akkor megfordult, majd mikor a rendőr megállította, csupán az álló autóban cserélt helyet társával.
Az indítványban foglaltak alapján felülvizsgálatra nincs törvényi lehetőség.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - és nem pedig ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okból vehető igénybe. Felülvizsgálati okot - a törvényi meghatározásból is kitűnően - valamely konkrét, mérlegelést nem tűrő szabály megsértése képez, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
A Be. 423. §-a (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.].
Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve mértékének vitatására. A jogkövetkeztetések - így a bűnösségre, illetve valamely büntethetőséget kizáró ok hiányára vont következtetések - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
Ezzel szemben a felülvizsgálati indítvány olyan eljárásjogi indokokra hivatkozott, melyek nem szerepelnek a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontjában konkrétan és kimerítően meghatározott, a felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértések között.
Valójában az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti értékelését vitatta, átértékelését célozta, tényállástól eltérő körülményekre hivatkozott, és ezen keresztül kifogásolta a bűnösség megállapítását, illetve a végszükség meg nem állapítását.
A Be. 423. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítványt - a Be. 416. § (1) bekezdésének e) és f) pontjában meghatározott esetek kivételével - a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni.
A Btk. 22. § g) pontja szerint a végszükségnek a 30. § (1) és (2) bekezdésében - az elkövetéskor és azóta is változatlan tartalommal - szabályozott esetei valóban büntethetőséget kizáró okok.
A Btk. 30. § (1) bekezdése szerint nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelmében így jár el, feltéve, hogy a veszély előidézése nem róható a terhére, és a cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amely elhárítására törekedett. Ehhez képest a 30. § (2) és (3) bekezdése a veszélyből mentő magatartás következményei vonatkozásában, a (4) bekezdés pedig arra az esetre tartalmaz rendelkezést, amikor a veszélyből mentő személy hivatásánál fogva köteles a veszély vállalására.
A végszükség közös, egyben időrendi jelentőséggel bíró, objektív eleme azonban, hogy a veszélyből mentő magatartást közvetlen, és másként el nem hárítható veszély meglétének kell megelőznie.
Az irányadó tényállás viszont ilyen tényt nem tartalmaz. Nem tartalmazza, hogy a II. rendű terhelt élettársa "többször kísérelt meg öngyilkosságot ittas és felindult állapotban", és azt sem tartalmazza, hogy az élettárs - aznapi többszöri telefonálásakor - "egyre ittasabb állapotba kerülve ismét öngyilkossággal fenyegetőzött, ha a II. rendű terhelt nem megy haza".
E körülményekre - tényállástól eltérően - a felülvizsgálati indítvány hivatkozott, következésképpen valójában eltérő ténybeli alapon kifogásolta a bűnösség megállapítását, illetve okolta a végszükség meglétét.
Mindez egyben - értelemszerűen - azt is jelenti, hogy a "vélt" végszükség, vagyis az esetleges tévedés megállapításának sincs ténybeli alapja.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában kifejezetten leszögezi, hogy a védelem által - alapügyben is - hivatkozott körülményeket nem tartja helytállónak.
Az irányadó tényállástól egyébként szintén eltérő tartalmú az indítványnak a II. rendű terhelt általi járművezetés, a vezetőülésen történt helycsere és a rendőri igazoltatás mikénti történésére hivatkozása is.
Ekként a Legfelsőbb Bíróság - a Be. 424. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint tanácsülésen eljárva - a felülvizsgálati indítványt, mint törvényben kizártat a Be. 421. §-ának (2) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Bfv. III. 1232/2011.)