A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20615/2020/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 326. §, 355. §] Bírók: Csordás Csilla, Kincses Attila, Sághy Mária

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.20289/2018/90., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20615/2020/4.*, Kúria Pfv.21290/2022/3. (BH 2023.7.186)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.615/2020/4.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Gál Anna ügyvéd (fél címe) által képviselt I.rendű felperes neve I. rendű, II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. rendű, III.rendű felperes neve (uo.) III. rendű és IV.rendű felperes neve (uo.) IV. rendű felpereseknek - az Orosz V. Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: dr. Orosz V. Sándor ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2020. július 6. napján kelt 6.P.20.289/2018/90. számú ítélete ellen a II-IV. rendű felperesek részéről 91. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, és

- kötelezi az alperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg a II-III. rendű felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 24.311.847 (Huszonnégymillió-háromszáztizenegyezer-nyolcszáznegyvenhét) forintot, és ebből 5.959.054 (Ötmillió-kilencszázötvenkilencezer-ötvennégy) forint után 2011. november 15. napjától 2013. június 30. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon, míg 2013. július 1. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot, 171.925 (Százhetvenegyezer-kilencszázhuszonöt) forint után 2016. január 23. napjától, míg 9.500.000 (Kilencmillió-ötszázezer) forint után 2019. január 3. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot;

- kötelezi az alperest, hogy 2020. december 1. napjától véghatáridő nélkül fizessen meg a II-III. rendű felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak, minden hónap 10. napjáig előre esedékesen, havi 47.453 (Negyvenhétezer-négyszázötvenhárom) forint járadékot;

- az alperest a IV. rendű felperes részére perköltség megfizetésére kötelező rendelkezés változatlanul hagyása mellett, a feleknek a perköltség maguk általi viselésére kötelező rendelkezést mellőzi, és kötelezi az alperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg a II-III. rendű felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 2.200.000 (Kétmillió-kétszázezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget;

- az alperes szakértői költség fizetési kötelezettségét 816.000 (Nyolcszáztizenhatezer) forintra felemeli, míg az állam által viselt szakértői költség összegét 66.245 (Hatvanhatezer-kétszáznegyvenöt) forintra leszállítja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A le nem rótt 1.631.600 (Egymillió-hatszázharmincegyezer-hatszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

[1] A II. rendű felperes családjában úgynevezett DMP (dystrophia musculorum progressiva) betegség fordult elő, amely fiúgyermekeknél manifesztálódó, X kromoszómához kötötten öröklődő betegség. Tünetei 2-4 éves kor között jelennek meg, a vázizmok fokozatosan elsorvadnak, 6-8 éves korra súlyos ízületi merevségek keletkeznek, 9-11 éves korban teljes járóképtelenség alakul ki, és igen korai, 15-25 éves kor közötti halálozás várható. Az érintettek 10%-a szellemileg is visszamaradott. A II. rendű felperes a családi érintettség miatt 1995. június 27-én felkereste az alperes genetikai tanácsadását, ahol azt állapították meg, hogy 50%-os valószínűséggel a betegséget genetikai állományában hordozza, és terhességvállalást nem javasoltak. Szeptemberre visszahívták a család molekuláris genetikai vizsgálata elvégzése céljából. 1995. szeptember 26-án az alperesnél - DNS vizsgálat céljára - vérvételre került sor a II. rendű felperestől, a testvéreitől és a nagybátyjuktól. A vizsgálatot a ... Egyetemen végezték el. 1995. november 14-én a II. rendű felperes felkereste az alperesi genetikai tanácsadót, ahol tájékoztatták, hogy a vizsgálat még folyamatban van, az eredményről levélben értesítik. 1996. március 7-én - első terhességének hatodik hetében - a II. rendű felperes ismételten az alpereshez fordult; elvégezték a magzat nemének meghatározására irányuló vizsgálatot, melynek során leány magzat igazolódott. Ehhez képest 1996. október 15-én a II. rendű felperes egészséges fiúgyermeket szült.

[2] 1998. október 9-én a III. rendű felperes érdeklődött az alperesnél a genetikai vizsgálat eredménye után, ahol a szegedi egyetem telefonos tájékoztatását követően azt közölték, hogy a II. rendű felperes 95%-os biztonsággal nem hordozója a betegségnek. Közvetlenül ezt követően az alperes genetikai tanácsadásán kiállított kezelési könyvben bejegyezték "a molekuláris genetikai vizsgálat eredménye alapján az anya 95%-os biztonsággal nem DMP gén hordozó". 2000. január 18-án megszületett a II-III. rendű felperesek második fiúgyermeke, az I. rendű felperes, akiről 2007 márciusában derült ki, hogy DMP betegségben szenved. Az időközben a szegedi egyetemen tovább folyó vizsgálatok eredményeként ugyancsak azt állapították meg, hogy a II. rendű felperes 95%-os valószínűséggel nem DMP hordozó.

[3] A I-IV. rendű felperesek keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték kötelezni az alperest. Hivatkozásuk szerint az alperes nem tett eleget tájékoztatási kötelezettségének, amennyiben nem tájékoztatta a szülőket arról, hogy a 95%-os valószínűség nem jelenti azt, hogy teljes mértékben kizárt, miszerint beteg gyermek szülessen, és arról sem kaptak megfelelő tájékoztatást, hogy minden egyes terhességnél el kell végezni a magzati nem meghatározását és a genetikai vizsgálatot. Állították, hogy a III. rendű felperes ...-vel sosem találkozott, és az az orvos, aki tájékoztatást adott a 95%-os valószínűséggel kapcsolatban, a maradék 5%-ra vonatkozóan azt mondta, hogy az a Down-szindrómára, illetve a dongalábra és más betegségekre értendő. Felróhatónak tartották azt is, hogy az alperes nem járt utána annak, hogy a szegedi egyetemen miért tart ilyen hosszú ideig a genetikai vizsgálat.

[4] Az I. rendű felperes a keresetétől elállt, vonatkozásában az elsőfokú bíróság a pert megszüntette.

[5] Az alperes a kereset elutasítását kérte; elsődlegesen a követelés elévülésére hivatkozott, arra tekintettel, hogy a genetikai tanácsadáson legutóbb 1998. október 9-én jártak a felperesek, ezt követően csak 2007 márciusában jelentkeztek, és követelésüket csak 2008-ban érvényesítették. Hivatkozott továbbá arra, hogy megfelelő tájékoztatással látták el a II-III. rendű felpereseket, mert az a tájékoztatás, hogy 95%-ban nem hordozója a betegségnek a II. rendű felperes, egyben azt is jelenti, hogy 5%-os valószínűséggel hordozó. Érvelt azzal is, hogy a betegeket együttműködési kötelezettség terheli, melynek a II. rendű felperes nem tett eleget, mert nem tájékoztatta a terhesgondozást végző orvost a genetikai vizsgálat akkor rendelkezésre álló eredményéről.