A Győri Ítélőtábla Pf.20208/2015/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 254. §] Bírók: Lezsák József, Menyhárdné dr. Sarmon Hedvig, Mészáros Zsolt

A Győri Ítélőtábla a dr. Juhász László ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Farkas Roland ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Tatabányai Törvényszék 2015. október 19. napján kelt 13.P.20.977/2014/51. számú ítélete ellen a felperes által 53. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - megtartott tárgyalás alapján - meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Köteles a felperes megfizetni az alperesnek 15 napon belül 30.000 (Harmincezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A felperes pontosított kereseti kérelme arra irányult, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a Település 1...1 szám alatti ingatlan területén végzett zaj- és szaghatással járó birtoksértő magatartástól. Kérte annak megállapítását, hogy az alperes a tevékenysége okozta zajterheléssel megsértette a felperes egészséggel kapcsolatos személyiségi jogait, és ebből eredően az alperest 300.000 forint összegű nem vagyoni kártérítés megfizetésére, valamint 2014. január 1. napjától kezdődően havi 13.000 forint gyógyszerköltség, mint kártérítési járadék megfizetésére kérte kötelezni.

A felperes a Település 1...2. szám alatti ingatlan tulajdonosa, az alperes közel vele szemben, a Település 1...1. szám alatt lakik.

A Település 1-i Közös Önkormányzati Hivatal 2013. július 17-én kelt 720-6/2013. számú határozatában megállapította, hogy az alperes telepengedély nélkül végez ipari tevékenységet, ezért a fémmegmunkálási ipari tevékenységtől eltiltotta.

2013. október 9-én 7/2013 szám alatt az alperes által végzett, szerszámgyártást, mint bejelentés köteles tevékenységet az 57/2013. (II.27.) Kormányrendelet 8.§. (1) bekezdése alapján nyilvántartásba vette.

A felperes sérelmezte, hogy az alperes a fentiek ellenére a zavaró jellegű , erős hang- és szaghatással járó lakatos tevékenységét ( a telepengedély köteles fémipari- fémszerkezeti- és fémfelület kezelési munkálatokat) nem csak munkaidőben, hanem az esti órákban és hétvégente is, valamint nem csak a műhelyén belül, hanem az udvarán is végzi.

A tevékenysége a felperesnél fejfájást, álmatlanságot, asztmatikus tüneteket eredményez.

Az alperes a jogalap hiányában a kereseti kérelem elutasítását kérte. Vitatta, hogy ingatlanán zaj- vagy szaghatással járó, zavaró tevékenységet folytat.

Elismerte, hogy egyéni vállalkozóként - géplakatos szakmájából adódóan - gépalkatrész gyártást végez. A műhelyében plazmavágó hegesztőgép, fémipari szalagfűrész és kompresszor, valamint köszörű található.

A Tatabányai Törvényszék a fellebbezéssel támadott ítéletével a kereseti kérelmet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 76.200 forint perköltséget.

A 2013. évi CLXXVII. törvény 8. § /2/ bekezdése alapján a jogvitát a korábban hatályos 1959. évi IV. törvény (r.Ptk.) 75.§., 76.§., 84.§. , 339.§. és 188. §-ai alkalmazásával bírta el figyelemmel arra, hogy a személyhez fűződő jogok alapján érvényesíthető polgári jogi igényekre a jogsértés idején hatályos jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmazni. A Ptk. hatályba lépése előtt megkezdődött, folyamatosan tanúsított jogsértő magatartás abban az esetben is a korábban hatályos jogszabályok rendelkezései alapján bírálandó el, amennyiben a jogsértő magatartás befejezése a 2013. évi V. törvény ( Ptk.) hatályba lépése ( 2014. március 15.) utáni időpontra esik.

A törvényszék leszögezte, hogy önmagában a lakatosmunka, a hegesztés, forgácsolás, köszörülés végzése a kereset jogalapjának fennálltát nem eredményezi. A felperesnek elsőként azt kellett bizonyítania, hogy az alperes folyamatosan zavaró mértékű zaj- és szaghatással járó tevékenységet folytat.

A bíróság a perben több tanút hallgatott meg, köztük "A"-t a felperes lányát és annak barátját, a néhány alkalommal odalátogató "B"-t.

Közülük elsősorban "A" vallomása támasztotta alá a felperes által elmondottakat, a bíróság azonban vallomásukat nem fogadta el részben elfogultságuk, részben a nyilatkozatok határozatlansága okán, részben amiatt, hogy nem állandó jelleggel tartózkodnak az ingatlanon.

A perben meghallgatott további, független tanúk - köztük "C", a település polgármestere, "D" jegyző, "E" és "F" szomszédok, valamint "G" teljes egészében cáfolták a felperes által előadottakat .

A kereset jogalapját a beszerzett hatósági iratok sem támasztották alá.

A törvényszék vizsgálta a ... Megyei Kormányhivatal KED/4/490/13. számú és az ... Környezetvédelmi és Természetvédelmi Hivatal 10170/2014. számú iratában foglaltakat, amelyek nem tartalmaztak a kereseti tényállásban előadottakat igazoló adatokat.

A Település 1 község jegyzője által - előzetes bejelentés nélkül, sorozatosan - végzett hatósági ellenőrzések során sem volt kirívóan zajos tevékenység észlelhető.

A felperes által csatolt CD felvételek - a törvényszék álláspontja szerint - azért nem támasztották alá az általa előadottakat, mivel a felvételekből objektíven nem határozható meg, hogy a felvett zajhatások eredetileg milyen hangosak voltak.

A felperes nem tudta megjelölni, hogy melyik CD, melyik felvétel a kereseti tényállás mely részét bizonyította.

A fentiek tükrében a törvényszék szükségtelennek ítélte az alperesnek "C" és "D" tanúk ismételt, valamint "H", "I", "J" tanúk meghallgatására vonatkozó indítványát figyelemmel arra, hogy a bizonyítási teher nem az alperesre hárult.

Az elsőfokú bíróság elutasította a ... Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve Laboratóriumi Decentrum Zaj-, Rezgés- és Világítási Laboratóriumának megkeresésére vonatkozó, és a zajmérésre tekintettel igazságügyi szakértő kirendelésére vonatkozó indítványt is, mivel igazolt, értékelhető zajhatás hiányában annak mértékében további bizonyítás nem volt lefolytatható.