A Legfelsőbb Bíróság Kfv.39063/2008/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ÉPÍTÉSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. Bírók: Fehérné dr. Tóth Kincső, Kaszainé dr. Mezey Katalin, Lénártné dr. Márton Gizella

Kfv.II.39.063/2008/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Vágó Péter ügyvéd által képviselt felperesnek a Észak-magyarországi Regionális Államigazgatási Hivatal - mint az Észak-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal jogutóda -alperes ellen építési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben, amely perbe a felperes pernyertessége érdekében az alperes pernyertessége érdekében a dr. Czikray Tamás ügyvéd által képviselt beavatkozott, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2007. október 25. napján kelt 12.K.21.524/2004/81. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 83. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 12.K.21.524/2004/81. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az Államnak - külön felhívásra - 36.000 (azaz harminchatezer) forint felülvizsgálati illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

Az alperesi beavatkozó 2004. február 26-án, ismételten, a terepszint alatti garázsa átalakítására és a hátsó irányba történő bővítése iránt építési engedélykérelmet terjesztett elő a Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Építési és Környezetvédelmi Osztályánál.

Az építésügyi hatóság a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság és a polgármesteri hivatal szakmai referense véleményének beszerzését követően a 2004. április 6-án kelt 41882-6/2004. számú határozatával az építési engedélyt megadta. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2004. június 9-én kelt 4784-1/2004. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. A per során magánszakértői véleményt csatolt és állította, hogy a telke oldalhatárán álló védett mocsárciprus életterét a szomszéd garázsának átalakítása veszélyezteti. Az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárást folytatott le, beszerezte Cz.J. igazságügyi agrárszakértő szakvéleményét, továbbá kirendelte D.B. igazságügyi botanikus szakértőt. A bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy az alperes a tényállást a közigazgatási eljárás során nem tisztázta. A tényállás tisztázására a perben folytatott bizonyítási eljárás sem vezetett eredményre, mert az alperes által beszerzett, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság véleménye ellentétes a perben kirendelt szakértők véleményével. A tervezett garázsbővítés kétség kívül kihat a védett fa életterére, azonban ennek mértéke, az építkezésnek a védett mocsárciprusra bekövetkező hatása nem állapítható meg kutatófúrások végzése nélkül. Fel kell tárni ugyanis, hogy a fa léte, életminősége szempontjából létfontosságú gyökérzet a tervezett bővítés helyén található-e és ennek a ténynek a tisztázása után hozható csak megalapozott döntés az építési engedélykérelemről. Megállapította továbbá a bíróság, hogy a felperes alaptalanul vitatta a beavatkozói garázs terepszint alatti építménykénti minősítését, mert a garázs 1981-ben létesült és azt - a kialakítása és a terepfeltöltés folytán - terepszint alatti építménynek kell tekinteni. A terepszintbe süllyesztett gépkocsi tároló helyére tervezett és bővített garázs szintén terepszint alatti építmény, a jelenlegi attika falhoz képesti magassága 30 cm-rel nőne, földdel fedett füvesített garázstetővel létesülne. Az új építmény a már meglevő állapottal egyező, sem homlokzatában, sem tömegében nem jelentene változást a meglevő állapothoz képest, ezért az az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII.20.) Korm. rendelet (OTÉK) 1. számú melléklet 77. pontja értelmében terepszint alatti építménynek minősül. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Az új eljárás során az alperesnek kutatófúrások elvégzésével kell tisztáznia, hogy a védett fa életlehetőségét veszélyezteti-e az építési munka, a tervezett garázs átalakítás, bővítés engedélyezhető-e.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan a keresetének helyt adó határozat hozatalát. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az OTÉK 34.§ (1) bekezdés e) pontját, 1. számú melléklet 77. pontját, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (Étv.) 18.§ (2) bekezdését, a Pp. 164.§ (1) bekezdését. A garázs nem illeszkedik a meglevő környezethez, nem felel meg az építési helyre vonatkozó előírásoknak. Új építményről van szó, ezért az építés feltételeit ismételten vizsgálni kellett volna. A védett fa törzse, gyökérzete nem sérthető meg, a természeti érték védelme erősebb, mint a beavatkozó építéshez fűződő szándéka. A jogerős ítélet ezért ellentétes a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 2.§ c) és d) pontjával, 31.§-ával, 35.§ (1) bekezdés a) pontjával is. Az elsőfokú bíróság jogsértően utasította el építész szakértő kirendelése iránti kérelmét, az elutasítás következtében az elsőfokú bíróságnak a tényállást nem sikerült tisztáznia.