A Kúria Mfv.10041/2014/6. számú precedensképes határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 275. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Takács Andrea, Tallián Blanka

Mfv.I.10.041/2014/6.

A Kúria a dr. Nagy Tibor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Karsay Sándor ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 3.M.176/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.860/2013/4. számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Kúria a Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.860/2013/4. számú közbenső ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s

A felperes a keresetében az alperesi felmondás jogellenességének megállapítását, eredeti munkakörben történő továbbfoglalkoztatását kérte. Ezen túlmenően elmaradt munkabér, költségtérítés, végkielégítés, szabadságmegváltást-különbözet, és felmentési időre járó átlagkereset, valamint 1.262.730 forint értéknövelő beruházás megfizetésére és cserelakás biztosítására is kérte kötelezni az alperest.

A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.176/2012/28. számú közbenső ítéletével megállapította, hogy a 2012. február 14-én kelt alperesi rendes felmondás jogellenes.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1981. október 24-étől állt az alperes, illetve jogelődje alkalmazásában, a D.K. szám alatti társasház házfelügyelője volt.

A házfelügyelői munkaszerződés 1992. július 15-én került aláírásra azzal, hogy a szerződés szerint a felperes munkaviszonyának kezdete 1981. október 24. A szerződés rögzítette, hogy a felperes munkabére a mindenkori minimálbér, plusz 20 %-a, melyet a lakásszövetkezet vezetése minden évben az infláció mértékének megfelelően emel. A munkavállalót munkabérén és szolgálati lakás juttatáson túlmenően megilleti étkezési hozzájárulás, védőruha (cipő, melegítő, csizma), és tisztálkodószer is. Ennek mértékét a vezetőség határozza meg.

A szövetkezet elnökének személye 2009. évben változott, az új elnök a felperes részére étkezési hozzájárulást, védőruha juttatást nem nyújtott, valamint a minimálbért fizette annak ellenére, hogy a munkaszerződés módosítására a felek között nem került sor.

A felperes munkaszerződése szerint a havi munkaideje 166 óra volt, munkaidő-beosztása a tevékenységi jegyzékben foglaltaknak megfelelően alakult, azt a szerződés rögzítette, valamint azt is, hogy egy pihenőnap illeti meg, amely a szombati nap.

A felperes a hétvégi liftügyeletre vonatkozó kötelezettségére 2001. augusztusában bejelentést tett, mely szerint hétvégén nincs liftügyelet. Ezt a felügyelőbizottság tudomásul vette, és B.A. felvonókezelőt bízták meg a hétvégi ügyelettel.

Sz.A. szövetkezeti elnök 2009. június 10-én felvetette a felperesnek, hogy vállalkozásban végezze a takarítási tevékenységet, illetőleg a munkaszerződését 4 órára csökkentsék le, továbbá vonják meg tőle a minimálbér 20 %-át, az étkezési juttatást, illetőleg a védőruha, a tisztálkodószer juttatást. Erről külön döntés nem született, azonban 2009. júliusától egyszemélyi döntési jogkörben eljárva a felperes részére ezen juttatások kifizetése megszűnt.

Az alperes 2010. május 27-én tartott közgyűlésének napirendi pontja a házfelügyelői munkakör módosítása volt. A jegyzőkönyv tanúsága szerint az alperesi ügyvezető elnök javaslatot tett takarékosság miatt a házfelügyelői munkakör módosítására tekintettel arra, hogy évekkel ezelőtt a felperes írásban lemondott a liftügyelet ellátásáról, azonban a 20 % ügyeleti pótlékot továbbra is fizették a részére. További javaslat volt, hogy 2010. július 1-jétől szüntesse meg a közgyűlés a házfelügyelői munkakört és az ingyen lakhatást. A takarítást a továbbiakban vállalkozóval végeztesse el, a lakáshasználat után bérleti díjat számítson fel. Ezt követően a határozatképes közgyűlés határozatában döntött a házfelügyelői munkakör megszüntetéséről, a takarítás vállalkozásba adásáról, és a lakásszövetkezet tulajdonában lévő lakás használata után bérleti díj felszámolásáról. Ezt követően az alperesi ügyvezető a felperes munkaszerződését nem módosította, 2010. január 1-jétől a minimálbér 20 %-át is fizette.

Az alperes a felperes munkaviszonyát 2012. február 20-án rendes felmondással szüntette meg 2012. május 21. napjával. A felmondás indokolásaként rögzítette a szövetkezet nehéz gazdasági helyzetét, továbbá azt, hogy a pénzügyi nehézségek miatt a házfelügyelői teendőket és a takarítást külső vállalkozóval kívánja elvégeztetni költségtakarékosság okából. Ezenkívül hivatkozott a szövetkezet meghozott közgyűlési határozatára.

A munkaügyi bíróság ítéletében utalt az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 89. §-ának (1) - (4) bekezdésében foglaltakra, valamint az Mt. 4. §-ában rögzítettekre.

A bíróság kifejtette, hogy nem ütközött jogszabályba az alperes működésével kapcsolatos gazdasági okra alpozott felmondási indok.

Az MK 95. számú állásfoglalás kiemeli, hogy az egyébként jogszerűen fennálló felmondási jog gyakorlása is jogellenessé válik abban az esetben, ha bizonyítottan rendeltetésével össze nem férő célból, esetleges ártási szándékkal bosszúból, zaklatásszerűen gyakorolták, illetve ilyen eredményre vezet.

Nem minősül rendeltetésellenes joggyakorlásnak, ha költségtakarékossági okból nem a munkaviszony, hanem más jogviszony kereten belül kívánja elláttatni az alperes a felperes feladatait, de 2009-től a munkáltató folyamatosan olyan helyzetet teremtett, amely a munkáltató jogos érdekét csorbította.

A felperes munkaszerződésében a további 20 % díjazás mellé többletfeladatokat az alperes nem határozott meg figyelemmel arra, hogy az általa is becsatolt munkaköri leírás - tevékenységi jegyzék - a liftügyeletet tartalmazta, és nem pótfeladatként. Amennyiben a többletteljesítményét kívánta volna az alperes díjazni, a Munka törvénykönyve szerint ezen keresetkiegészítésre vonatkozó többletdíjazást és feladatot is írásba kellett volna foglalni. Az alperes nem tudta igazolni, hogy a munkaszerződésben rögzített 20 % többletteljesítményhez igazodott volna.

A bíróság a rendeltetésellenes joggyakorlás körében utalt arra, hogy a munkabér-megvonáson túl, amelyet már 2010. január 1-jétől kezdődően az alperes nem fizetett a felperesnek, a közgyűlés elé a módosítás iránti javaslat csak 2010. július 1-jén került. A rendszeres étkezési hozzájárulást is munkaszerződés-módosítás nélkül vonták meg 2009-től.

A bíróság nem osztotta az alperesi álláspontot, hogy a szövetkezetnek nem volt pénze, ezért ezt a rendes felmondást nem hajtotta végre a közgyűlési határozattal ellentétben. A rendes felmondást megelőzően tett folyamatos alperesi intézkedések azt szolgálták, hogy a felperes munkaviszonyát ő esetlegesen maga szüntesse meg. Aaz alperes a felperes felszólító levelére nem válaszolt, ezért egyeztetést nem kezdeményezett, írásbeli figyelmeztetésben részesítette a nem megfelelő munkavégzés miatt. A házfelügyelőtől munkaviszonyának fennállása alatt a közös helyiség kulcsait elvette, utóbb azonban a közüzemek dolgozóit hozzá irányította, hogy oldja meg az elhárítási problémákat. Mindez pedig az Mt. 4. §-ában foglalt rendeltetésellenes joggyakorlás elvébe ütközik.