A Kúria Pfv.20572/2013/7. számú precedensképes határozata formatervezési minta tárgyában. [1995. évi XXXIII. törvény (Szt.) 14. §, 2001. évi XLVIII. törvény (Fmtv.) 14. §] Bírók: Baka András, Kovács Zsuzsanna, Pataki Árpád

A határozat elvi tartalma:

A formatervezési minta hasznosítása után fizetendő díj meghatározásának szempontjai.

***********

Pfv.IV.20.572/2013/7.szám

A Kúria a dr. Márton Árpád ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Kollai Gergely ügyvéd által képviselt alperes ellen formatervezési minta hasznosítása után járó díj megfizetése iránt a Fővárosi Bíróság előtt 3.P.22.407/2011. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.21.649/2012/6. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által 22. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 (százezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes köteles az államnak külön felhívásra megtéríteni.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint az alperes a jogosultja, a felperes pedig 60 %-ban szerzője az 1995. április 24-i elsőbbségű .. lajstromszámú "Vakanya tömítésttároló fészekkel" című formatervezési mintaoltalomnak. A felperesnek a minta megalkotása nem volt az alperesnél fennállt munkaviszonyából eredő kötelezettsége. Az alperes a perbeli mintát 1995. március 28. és 2008. január vége között hasznosította akként, hogy a minta szerinti vakanya az alperes által forgalmazott gázpalack szerelvényét képezte, önállóan nem került forgalmazásra. A minta szerinti vakanya egyrészt a gázpalack tetején elhelyezkedő szelep csatlakozó csonkját használaton kívüli esetben gáztömören lezárta, másrészt a flexibilis csatlakozáshoz új és sérülésmentes, gáztömör tömítőgyűrűt hordozott, biztosítva a biztonságos üzembehelyezést, amellyel csökkenthető volt a balesetek kockázata.

A felek között folyamatban volt perben a jogerős részítélet a perbeli formatervezési mintának a 2000. szeptember 6-a előtt történt hasznosítása után járó díj iránti keresetet a követelés elévülése miatt elutasította.

A felperes módosított keresetében a minta 2000. szeptember 6. és 2008. január közötti időszakban történt hasznosítása után az alperest 106.194.885 forint és annak törvényes kamatai megfizetésére kérte kötelezni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elismerte, hogy a minta hasznosításából gazdasági előnye származott és a felperest díjazás illeti meg. A követelt díj mértékét eltúlzottnak tartva, vitatta azonban a felperes számításait. Az alperes az elsőfokú bíróság felhívására a vakanyák és tömítőgyűrűk beszerzésére, valamint a minta bevezetésére fordított költségeire vonatkozóan adatokat szolgáltatott.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 4.225.273 forintot és annak 2004. május 20. napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperest az alperes részére 500.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte és rendelkezett az elsőfokú eljárási illeték viseléséről.

Az elsőfokú bíróság indokolása szerint a kereset elbírálására az elszámolással érintett hasznosítási időszakból a 2000-2001 évekre eső díjazás tekintetében az ipari minták oltalmáról szóló 1978. évi 28. törvényerejű rendelet (Tvr.), a 2002-2008 közötti időszakra eső hasznosítás vonatkozásában pedig a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény (Fmtv.) rendelkezései az irányadók. A felperesnek nem volt munkaköri kötelessége a minta megalkotása, ezért az alperes a felperesnek, mint az Fmtv. 14. § (3) bekezdése szerinti alkalmazotti minta megalkotójának a minta hasznosítása után az Fmtv. 14. § (5) bekezdése szerint alkalmazandó, a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (Szt.) 14. §-a alapján köteles díjat fizetni. Alkalmazotti mintára vonatkozó rendelkezés hiányában az Szt. hatálybalépését megelőző időszakra a Tvr. szolgálati mintára vonatkozó szabályai alkalmazhatók. Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette: a perben nem volt vitás, hogy az alperes a gázcsere szolgáltatása körében 1995. március 28. és 2008. január vége között alkalmazta a minta szerinti vakanyát, és ez az alperes számára előnyt jelentett. A felperes elfogadta a felhasznált minták és tömítőgyűrűk számára és beszerzési értékére, valamint a minta bevezetéséből eredő többletköltségekre vonatkozó adatszolgáltatást. A felek a számítás módjában voltak eltérő állásponton.

Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a díj mértékének a licenciaszerződések esetén fizetendő díjjal kell arányban állnia, amely leggyakrabban a termék forgalmazásával elért nettó árbevétel meghatározott százaléka. A perbeli esetben a díj meghatározásánál - a felperes téves számításával szemben - nem a gázforgalmazás mértékéből, hanem a minták darabszámából kell kiindulni. A nettó árbevétel meghatározását azonban jelentősen megnehezíti, hogy a minta szerinti vakanya soha nem került önálló áruként forgalomba, ezért a vakanyához tartozó nettó árbevétel, amely önköltségből és haszonból áll, becsléssel határozható meg. Figyelemmel arra, hogy az alperes az elévüléssel nem érintett időszakban összesen 3.291.667 db vakanyát vásárolt, amely a teljes hasznosítás 19 %-ának felel meg, 9,78 forint átlagár alapulvételével a felhasznált vakanyák önköltségi ára 32.181.528 forintban határozható meg. Ehhez többlethaszonként adódik a felhasználással csökkenthető tömítőgyűrű alkalmazás, amely összesen 39.958.000 forint megtakarítást eredményezett, továbbá 3.610.000 forint anyagigazgatási megtakarítás. Az elsőfokú bíróság a tömítőgyűrűk kapcsán elért 43.595.000 forint összes megtakarításból levonásba helyezte a vakanya előállításával kapcsolatban - a felek által nem vitatottan - felmerült 33,5 millió forint költségnövekedés 19 %-ának megfelelő 6.365.000 forintot, majd az így kapott 37.230.000 forint összeget növelte annak 50 %-ával, 18.615.000 forinttal, amely annak az előnynek felelt meg, amit a minta a munkabiztonság növekedése körében eredményezett. Mindezek figyelembevételével az elsőfokú bíróság az eredmény összértékét 88.026.528 forintban határozta meg akként, hogy az alperes hozzávetőlegesen ekkora nettó bevételre tehetett volna szert, ha a perbeli vakanyát a kereskedelmi forgalomban értékesíti. Ezt alapul véve az elsőfokú bíróság 8 %-os díjkulcs alkalmazásával, a felperes 60 %-os szerzőségi arányára is figyelemmel, az érintett időszakra vonatkozó hasznosítási díj összegét 4.225.273 forintban, míg a kamatfizetés kezdő időpontját középarányosan, annak mértékét a Ptk. 301. § alapján állapította meg.