A Kúria Mfv.10573/2012/3. számú precedensképes határozata. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 324. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 11. §] Bírók: Stark Marianna, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina, Tánczos Rita

A határozat elvi tartalma:

A versenytilalmi megállapodás elévülésére, függetlenül annak polgári jogi tartalmától, a munkajogi elévülés szabályai irányadók. 1992. XXII. Tv. 11. § (1), 1992. XXII. Tv. 3. § (6)

***********

Mfv.II.10.573/2012/3.szám

A Kúria a dr. Édes Balázs Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Édes Balázs ügyvéd) által képviselt felperesnek - a dr. Pethő Róbert ügyvéd által képviselt alperes ellen versenykorlátozási megállapodás alapján járó kifizetés iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 2.M.418/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.631.097/2011/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 55.Mf.631.097/2011/25. számú ítéletét abban a részében, melyben az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperest 2.698.500,- Ft és ennek késedelmi kamata megfizetésére kötelezte, nem érinti.

A jogerős ítélet azon rendelkezését, mellyel a felperes ezt meghaladó keresetét elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezését helybenhagyta - a perköltség és az illeték viselésére is kiterjedően - hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes 2003. március 21-től 2004. december 31-ig állt az alperessel munkaviszonyban vevőszolgálati vezető munkakörben. A felek közötti munkaviszony közös megegyezéssel szűnt meg.

A felperes a munkaszerződés aláírása napján megkötött versenykorlátozási megállapodásra alapítva az alperessel szembeni igényét először 2009. december 9-én fizetési felszólítással érvényesítette, majd 2010. január 27-én előterjesztett keresetében versenykorlátozási megállapodásban meghatározott ellenérték címén 3.855.000,- Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest, amely összegből - az esedékességre figyelemmel - 1.156.500,- Ft után 2005. január 8-tól, míg 2.698.500,- Ft tekintetében 2007. január 15-től érvényesített késedelmi kamatot.

A megállapodás 1. pontjában foglaltak szerint a munkavállaló kötelezettséget vállalt arra, hogy semmiféle - a munkáltató tevékenységi körébe tartozó - tevékenységet nem folytat közvetlen, vagy közvetett módon, sem munkaviszonyon kívül, sem pedig munkaviszonyban, mint tanácsadó, vagy egyéb más formában munkaviszonyának megszűnését követő 24 hónapon belül, feltéve, hogy a munkáltató bruttó 1 éves jövedelem (éves jövedelem = előző 12 hó jövedelme alapján) 50 %-a Ft ellenértéket fizet a munkavállalónak erre az időszakra.

A megállapodás 2. pontjában a munkáltató arra vállalt kötelezettséget, hogy az ellenérték összegének 30 %-át a munkavállaló munkaviszonyának megszűnését követő 8 napon belül fizeti ki a munkavállaló részére, míg a fennmaradó 70 %-ot a 24 hónap leteltét követő 15 napon belül fizeti ki a munkavállaló részére abban az esetben, ha a munkavállaló maradéktalanul eleget tett az 1. pontban vállalt kötelezettségeinek.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2.M.418/2010/7. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte az alperes részére.

A munkaügyi bíróság érdemi döntése meghozatalakor elfogadta az alperesnek - a felülvizsgálati eljárás tárgyát nem képező - azon perbeli érvelését, miszerint a felek között versenykorlátozási megállapodás - a megállapodás feltételt tartalmazó szövegezésére figyelemmel - nem jött létre.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 55.Mf.631.097/2011/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy versenykorlátozási megállapodásban meghatározott ellenérték címén fizessen meg a felperes részére 2.698.500,- Ft-ot és ennek 2007. január 15-től a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamatát. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyta. Kötelezte az alperest a le nem rótt kereseti és fellebbezési illeték megfizetésére, valamint együttes első- és másodfokú perköltségben marasztalta a felperes részére.