A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21833/2010/5. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §, 339. §, 355. §] Bírók: Győriné dr. Maurer Amália, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.833/2010/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a személyesen eljárt (felperes neve, címe) felperesnek, a Harkányi, Czövek és Deme Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Deme János ügyvéd) által képviselt (alperes neve, címe) alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2010. szeptember 2. napján meghozott, 19.P.21.297/2009/13. számú ítélete ellen az alperes részéről 14. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy a Magyar Államnak külön felhívásra fizessen meg további 6.000 (hatezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes azzal, hogy a rendőrség, illetve az ügyészség előtt, valamint a ... című napilapban valótlanul állította, hogy őt a felperes a világhálóra is kikerült rádióműsorban szélsőséges, rasszista, Hitlert és Szálasit éltető kijelentésekre kényszerítette és ennek érdekében az alperest megfenyegette, megsértette a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát. Kérte, hogy a bíróság a Ptk. 84. § (1) bekezdés b) pontja alapján tiltsa el az alperest a további jogsértéstől, illetve az e) pont alapján kötelezze 900.000 forint nem vagyoni kártérítés és annak a kereset beadásától számított törvényes késedelmi kamata megfizetésére, valamint a perköltség viselésére. Keresetében előadta, hogy a ... nemzeti érzelmű radikális jobboldali közösségi blog egyik szerkesztőjeként arra figyelemmel hívta meg az alperest a ... általa szerkesztett heti műsorába, hogy a ... az alperesről 2007. végén és 2008. elején megjelent trágár és mocskolódó cikkek ellenében bizonyítsa a hallgatóknak az alperes valós arcát, hogy nem az a személy, akinek a médiában játssza magát, lehet vele közéleti kérdésekről beszélgetni. A műsorban az alperes kifejtette a véleményét zsidókról és a cigányokról, szóba került Adolf Hitler és Szálasi Ferenc, a nemzetiszocialista világnézet, amely nézetekkel az alperes egyetértett, náci karlendítéssel köszönt. A műsorról videófelvétel készült. Mind a videófelvétel, mind a rádióműsor közzétételre került az interneten. Ezt követően a ... című napilapban, és más, bulvár jellegű lapokban, weboldalakon az alperes úgy nyilatkozott, hogy a ... szerkesztői megfenyegették, kényszerítették rasszista, szélsőséges nyilatkozatok megtételére, és emiatt feljelentése nyomán rendőrségi nyomozás indult az ügyben.

A felperes a keresetleveléhez csatolta a ...-án megjelent ... című napilap vonatkozó oldalát, a Budapesti VI. kerületi Rendőrkapitányságnak az alperes kényszerítés bűntettének megalapozott gyanúja miatt tett feljelentésének elutasításáról szóló határozatát, valamint az alperes ellen hamis vád bűntette miatt indult eljárás jegyzőkönyveit. Bejelentette, hogy az alperes a jogsértést tiltakozása ellenére, és a rendőrségi nyomozás, és ügyészségi eljárás eredményének ismeretében is folytatja, annak ellenére, hogy semmiféle alapja, és valóságtartalma nincs az állításainak, azokat bizonyítani nem tudja.

Hivatkozott arra, hogy az alperes kijelentésének köszönhetően széles körben rasszistának, neonácinak tartják, ami olyan stigmát jelent a társadalomban, amelytől nem lehet szabadulni. Az alperes valótlan állításaival megvalósított vádaskodás nemcsak társadalmi hírnevét, hanem sajtókarrierjét, illetve sajtókapcsolatait is gyakorlatilag derékba törte.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta mind a kereset jogalapját, mind az igényelt nem vagyoni kártérítés összegszerűségét. Hivatkozott arra, hogy az interjú helyszíne, valamint a felperes és szerkesztőtársainak ruházata, kinézete olyan szellemiséget tükrözött, amely alkalmas volt benne félelem keltésére. Előadta, hogy leitatták. A rasszista nézetekkel nem értett egyet, nem saját akaratából, nem önként tanúsította a szélsőséges magatartást, csupán félelemből tettette magát, és ezért csinálta végig mosolyogva a műsort. Megítélése szerint a felperes személyes nyilatkozatától függetlenül is más sajtóközlemények hatására negatív megítélés alá esett, így megnyilatkozásai nem voltak alkalmasak arra, hogy lerontsák a felperes társadalmi megítélését. Megjegyezte, hogy a felperes csupán állította, azonban nem bizonyította, hogy a perbeli esettel okozati összefüggésben sajtókarrierje, üzleti tevékenysége megnehezült, konkrét üzleti kapcsolatai megszakadtak.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes azzal, hogy a ... című napilapban ...-án valótlanul állította, hogy a felperes őt korábban egy rádióműsor felvételén - amelyről készült videofelvétel az interneten is látható volt - őt szélsőséges, Hitlert és Szálasit éltető, rasszista kijelentésekre, gesztusokra kényszerítette volna és ennek érdekében az alperest megfenyegette volna, megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogait. Az alperest eltiltotta a további jogsértéstől és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 500.000 forintot és ennek 2009. január 22. napjától járó késedelmi kamataival együtt.

Az ezt meghaladó keresetet elutasította és megállapította, hogy a perrel felmerült költségeiket a peres felek maguk viselik. Az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 120.000 forint illetékről úgy rendelkezett, hogy abból az alperes 40.000 forintot köteles az államnak külön felhívásra megfizetni. A további 80.000 forint illetéket a felperes költségmentessége folytán a Magyar Állam viseli.

Az ítélet indokolásában ismertette az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, a 7. § (1) bekezdését, a 8. § (1) bekezdését, az 59. § (1) bekezdését, a 61. § (1) és (2) bekezdését, a Ptk. 75. §-át, a 78. § (1)-(2) bekezdését, a Legfelsőbb Bíróság PK. 12, 13. és 14. számú állásfoglalását, valamint az Alkotmánybíróság 30/1992.(V. 26.) AB számú és a 36/1994.(VI. 24.) AB számú határozatában foglaltakat, továbbá a bizonyítási eljárásra vonatkozó Pp. 3. § (5) bekezdését, a Pp. 163. §-át, a 164. § (1) bekezdését és a 206. § (1) bekezdését.

A felperes keresetének jogalapja körében rögzítette, hogy az alperes azt állította, hogy őt megfenyegették, kényszerítették, leitatták és ezért tett rasszistának minősíthető kijelentéseket. Ezzel szemben a felperes előadta, hogy semmiféle kényszerítés nem történt, semmilyen hátrányt nem helyeztek kilátásba, senki nem állt alkoholos befolyásoltság hatása alatt. Az alperest állítása szerint az Oktogonnál bőrfejű személyek fogadták, folyamatos félelemben érezte magát, úgy gondolta, amennyiben nem cselekszik úgy, ahogy kérik, akkor az negatív következményekkel járhat, még életét, testi épségét is féltette.