BH 2002.11.441 I. A biztosítási intézkedés és az ideiglenes intézkedés elhatárolása [Vht. 185. §, 188. §, Pp. 156 §, 195. §].

II. Ideiglenes intézkedéssel a kötelezett tulajdonjogának korlátozását, azaz elidegenítési és terhelési tilalmat nem lehet elrendelni [Pp. 156. §, Ptk. 144. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság elutasította a kérelmező ideiglenes intézkedés iránti kérelmét. Döntését azzal indokolta, hogy a kérelmező által kért intézkedések közül egyiknek sem állnak fenn a jogszabályi előfeltételei. A kérelem kapcsán kifejtette, hogy az ideiglenes intézkedés és a biztosítási intézkedés két különálló jogintézmény, amelyeknek tartalma és célja eltérő. A Pp. 156. §-ának (1) bekezdése nem ad lehetőséget arra, hogy ideiglenes intézkedéssel abból az okból korlátozzák a kérelmezett tulajdonosi jogait, hogy a kérelmező kárigényének behajtása biztosított legyen. Ezt a célt a biztosítási intézkedés szolgálná, ennek viszont hiányoznak a Vht. 188. §-a (1) bekezdésének b) pontjában előírt feltételei, mivel a követelés létrejöttét, mennyiségét és lejártát nem igazolja közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 17. §-ának c) pontja értelmében pedig elidegenítési és terhelési tilalmat a bíróság csak a jogviszony érdemi elbírálását követően, ítéletében rendelhet el. A kérelmező saját előadása nem alkalmas annak igazolására, hogy különös méltánylást érdemlő jogvédelem szükséges, ennek tényét bizonyítékok nem támasztják alá.

A végzés ellen a kérelmező nyújtott be fellebbezést, amelyben a végzés kérelme szerinti megváltoztatását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felek közti jogviszony létrejöttét a 2000. február 15-én megkötött keretszerződés és a 2000. augusztus 8-i vállalkozási szerződés, míg a károkozás tényét a Sz. Bányakapitányság, valamint a Magyar Bányászati Hivatal határozatai megfelelően igazolják. A károsodás a kút kitörésének napján bekövetkezett, a kár összege ma még nem határozható meg, de a felperes követelését számlák bizonyítják. A kérelmezett lépéseket tett arra, hogy Magyarország területéről kivonuljon, emellett vagyona nem éri el a követelés összegét - így a kárigény kielégítése veszélyben van. Továbbra is kérte "zárlat" elrendelését a Pp. 156. §-a, valamint a Vht. 185. §-a és 188. §-ának (1) bekezdése alapján, álláspontja szerint a Ptk. 144. §-ának (1) bekezdése értelmében nincs akadálya az elidegenítési és terhelési tilalom elrendelésének sem. Különös méltánylást érdemlő jogvédelem indokolja kielégítési alapja elvonásának megakadályozását, ennek veszélye azonban fennáll. A p.-i gázkitörés és annak környezeti hatása köztudomású tény, ezért a Pp. 163. §-a (3) bekezdésének megfelelően annak bizonyítása nem szükséges.

A kérelmezett a fellebbezésre észrevételt tett, amelyben a végzés helybenhagyását és költségei megtérítését kérte. Hangsúlyozta, hogy a bányahatósági határozatok nem foglaltak állást a kárfelelősség kérdésében, a gázkitörés okát pedig nem tudták meghatározni, így nem keletkezett olyan okirat, amely a Vht. 188. §-a (1) bekezdése b) pontjának megfelelne.

A fellebbezés alaptalan.

Ahogyan arra az elsőfokú bíróság már rámutatott végzésének indokolásában: a kérelmező ideiglenes intézkedésként kérte a zárlat vagy az elidegenítési és terhelési tilalom elrendelését. Helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy a zárlat [Vht. 185. § b) pontja] és az ideiglenes intézkedés (Pp. 156. §) egymástól elkülönülő jogintézmények, ezért nem tévedett, amikor egyrészt azt vizsgálta, hogy fennállnak-e a zárlat (biztosítási intézkedés) előfeltételei, másrészt azt, hogy az elidegenítési és terhelési tilalom ideiglenes intézkedéssel elrendelhető-e.