A Debreceni Ítélőtábla Bhar.47/2016/5. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 137. §, 179. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 1. §, 2. §, 6. §, 52. §, 78. §, 85. §, 331. §, 351. §, 352. §, 373. §, 385. §, 386. §, 387. §, 388. §, 393. §, 399. §, 501. §, 514. §] Bírók: Bakó József, Elek Balázs, Gömöri Olivér

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bhar.II.47/2016/5.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság Debrecenben, a 2016. március 16. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

A rágalmazás vétsége miatt ellen indult büntetőügyben a Nyíregyházi Törvényszék 2015. május 28. napján kihirdetett 1.Bf.574/2014/5. számú ítéletét megváltoztatja a következők szerint.

vádlottal szemben a Nyíregyházi Járásbíróság 19.B.523/2012/29. illetve a Nyíregyházi Törvényszék 1.Bf.574/2014/5.számú ítéletét 1 rb. rágalmazás vétsége (1978. évi IV.tv. 179.§ (1) (2) bek. b.) c.) pont) vonatkozásában hatályon kívül helyezi és az emiatt indult büntetőeljárást megszünteti.

vádlottat az ellene 1 rb. rágalmazás vétsége (1978.évi IV.tv. 179. § (1) (2) bek. b.) pont miatt emelt vád alól felmenti.

magánvádló a felmerült költségét maga viseli.

Az eljárás során felmerült 27.850 (huszonhétezer-nyolcszázötven) forint bűnügyi költségből magánvádló köteles 13.925 (tizenháromezer-kilencszázhuszonöt) forintot megfizetni az állam javára, míg 13.925 (tizenháromezer-kilencszázhuszonöt) forint az állam terhén marad.

magánvádlót kötelezi 20.000 (húszezer) forint fellebbezési eljárási illeték megfizetésére a Nemzeti Adó- és Vámhivatal illetékes osztálya felhívására.

Indokolás:

Az ügyben elsőfokon ítélkező Nyíregyházi járásbíróság a 2014. június 18. napján kihirdetett 19.B.523/2012/29. számú ítéletével vádlottat a 2 rendbeli rágalmazás vétségének (1978. évi IV. törvény 179. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont; 179. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) és c) pont) vádja alól felmentette. Megállapította, hogy és magánvádlók a felmerült költségeiket maguk viselik, továbbá őket kötelezte az eljárás során felmerült 8.800 forint bűnügyi költség egyetemleges megfizetésére is.

Az elsőfokú ítélettel szemben a kihirdetéskor a magánvádlók éltek fellebbezéssel a vádlott bűnösségének megállapítása végett, melyet jogi képviselőjük útján írásban is részletesen indokoltak. A jogorvoslat lényege szerint a vádlott által kiadott lapban megfogalmazott, személyüket érintő kijelentések tartalmuk alapján túlmutatnak az értékítélet, puszta vélemény határán, s miután sértik emberi méltóságukat, társadalmi megbecsülésüket, a terhelt bűnösségének megállapítása, s vele szemben tettarányos büntetés kiszabása szükséges. vádlott tudomásul vette a határozatot.

A másodfokú eljárást lefolytató Nyíregyházi Törvényszék fellebbezési nyilvános ülés alapján 2015. május 28. napján kihirdetett 1.Bf.574/2014/5. sorszámú ítéletével a járásbíróság ítéletét megváltoztatta. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli rágalmazás vétségében (1978. évi IV. törvény 179. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont), és ezért megrovásban részesítette. Ezen felül kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség, illetve a magánvádas eljárás természetéből adódó eljárási, valamint fellebbezési illetékek megfizetésére.

A másodfokú határozattal szemben ezúttal a vádlott jelentett be írásban részletezett fellebbezést az elsőfokon hozott ítéletnek megfelelő döntés meghozatala, felmentése érdekében (6. sorszám). Jogorvoslata értelmében a másodfokon eljárt Nyíregyházi Törvényszék részéről a járásbíróság által megállapított tényállásban tett kiegészítés csaknem valamennyi pontjában téves, ezen felül hiányos, és iratellenesség is tetten érhető. A kérdéses ingatlanra vonatkozó szorgalmi jog bejegyzésének elmaradását, Községi Önkormányzat vízmérő órával kapcsolatos tényleges törekvéseit, a vízfogyasztás elszámolását érintő, a polgármester és a jegyző közötti meghatalmazásra, illetve a vízvezeték magánvádló általi elvágását követő eseményeket illetően tett változtatások téves ténymegállapításokhoz is vezettek, melyből a másodfokú bíróság hibás következtetéseket vont le. Kifogásolta a törvényszék ominózus újságcikkel kapcsolatos szövegértelmezését, annak előzményi körében tett megállapításait, de vitatta azt is, hogy ne közérdekből cselekedett volna a vezeték átvágáson kívül idézett további tények nyilvánosságra hozatala során. Ezen túlmenően releváns, figyelembe veendő körülménynek tartotta, hogy a magánvádlók nem éltek sajtó helyreigazítási kérelemmel, holott arra nyilvánvalóan lehetőségük adódott, mely tényből a másodfokú bíróság épp az ellenkező következtetést vonta le. Miután álláspontja szerint valamennyi tényállítást bizonyítani tudta, míg a bizonytalan részleteket mindössze kérdésként vetette fel, így nem is valósíthatott meg bűncselekményt. Összegzésként ezért a másodfokú határozat megváltoztatására, és az elsőfokon hozott felmentő rendelkezés helybenhagyására tett indítványt.

a törvényes határidőben nem tettek jogorvoslati nyilatkozatot.

Említésre érdemes, hogy a vádlott fellebbezése bejelentésével egyidejűleg kizárási indítványt is előterjesztett a harmadfokú felülbírálatra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Debreceni Ítélőtábla valamennyi bírájával szemben, melyet azonban a Kúria Bkk.II.1705/2015/2. számú, 2015. december 18. napján hozott végzésével megtagadott.

A bejelentett perorvoslatra figyelemmel az ítélőtábla a Be. 393. §-a szerint nyilvános ülést tartott, melyen a vádlott védője mindenben osztotta a terhelti érvelést a tekintetben, hogy a másodfokú bíróság által kiegészített ténymegállapítások pontatlanok, illetve ellentétesek az elsőfokú bíróság előtt felvett bizonyítás eredményével. A vádlott vallomása ugyanis végig következetes volt, hogy valójában nem az önkormányzati vízmérő óra átírására adott meghatalmazást, hanem arra, hogy a jegyző a vágóhíd almérőjének főmérővé történő átalakításával kapcsolatosan eljárjon. Tény, hogy a kérdéses meghatalmazás nem volt pontosan megfogalmazva, de az e körben felmerült ellentmondások a bizonyítás anyagából tisztázhatók voltak. Ezen felül kitért arra, hogy a törvényszék csak magánvádló esetében tett megállapításokat arra vonatkozóan, hogy nem minősül közszereplőnek, ám volt jegyző közszereplői mivoltát nem vizsgálta. Álláspontja szerint a vádlott fellebbezésében részletezett indokok határozott cáfolatát adják a törvényszék megállapításainak, sőt a terhelt ezen felül a jogszabály által megkövetelt valóság bizonyításának is eleget tett, hozzátéve, hogy a tényállás valóságának megítélésével kapcsolatban nem elengedhetetlenül szükséges az állított és bizonyított tények teljes egybehangzása. A valóság bizonyítása abban az esetben is sikerre vezethet, ha a tényállítás lényegében valónak bizonyul. Bár a vizsgált cikkek hangvétele valóban nem pozitív, tartalmát tekintve nem is íródhatott ilyen hangnemben, ám az nem felel meg a valóságnak, hogy csak azért íródott, hogy a magánvádlót a haragos viszony folytán még negatívabb színben tüntesse fel. Az a törvényszéki következtetés sem foghat helyt, hogy a tények közlését nem indokolta közérdek, hiszen a megállapítások mindegyike érinti a község lakosságát, Község Önkormányzatának vagyonát. Indokaira tekintettel a másodfokú ítélet megalapozatlanságának kiküszöbölése mellett és a határozat megváltoztatásával a vádlott teljes körű felmentését indítványozta.