2002/B/1991. AB határozat

Balatonföldvár önkormányzatának a helyi adókról szóló 2/1991. (IV. 25.) számú rendelete alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet meghatározott rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt benyújtott indítvány alapján meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság Balatonföldvár nagyközség önkormányzatának a helyi adókról szóló 2/1991. (IV. 25.) számú rendelete 12. § g) pontja, illetve 16. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt és a megjelölt rendelkezések megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.

INDOKOLÁS

1. Indítványozó - aki budapesti állandó lakos, s tulajdonosa egy balatonföldvári 40 m2 alapterületű üdülőépületnek - alkotmánysértőnek tartja Balatonföldvár nagyközség önkormányzata 2/1991. (IV. 25.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 12. § g) pontját és 16. § (1) bekezdését az alábbi indokok alapján: "A hivatkozott önkormányzati rendelet III. fejezet 12. §-ának g) pontja az állandóan ott tartózkodók részére 100 nm-ig teljes adómentességet biztosít, míg ezen felül a rendelet 16. §-a a nm-ként 60 forint adóterhet állapít meg, ugyanakkor az ún. "üdülőtulajdonosok" terhére nm-ként 200 forintot. Ezt a diszkriminációt törvénysértőnek és alkotmányellenesnek tartom, mert az semmibe veszi Alkotmányunk 70/A. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakat."

2. Az indítvány megalapozatlan.

Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontja szerint a helyi képviselőtestület "törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét".

Az Alkotmánybíróság összevetette a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: tv.) és az Ör. szabályait, s megállapította, hogy az Ör. rendelkezései nincsenek ellentétben a tv. előírásaival. A tv. 16. § a) pontja ugyanis az építmény hasznos alapterülete alapján megállapítható évi építményadó felső határát 300 forint/m2 mértékben határozza meg, s ebbe belefér az Ör. által megállapított maximum 200 forint/m2 adótétel. A törvény keretei között önkormányzati testületi mérlegelés eredményeként kialakított összeg méltányossági vagy egyéb indokból történő "szupermérlegelésére" az Alkotmánybíróságnak nincs is hatásköre.

A tv. 13. §-a a)-f) pontokban foglalja össze az adómentességeket, az Ör. 12. §-a pedig a)-k) pontokban részletezi azokat. Az Ör. több adómentességet és kedvezményt biztosít, mint amire a tv. kötelezi. Erre a helyi önkormányzatnak joga van, mert a tv. 6. § d) pontja szerint az önkormányzat adómegállapítási joga arra is kiterjed, hogy "az e törvény második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetőleg kedvezményeket további kedvezményekkel kibővítse".

Ilyen bővítésnek tekinthető az Ör. 12. § g) pontja, mely kimondja, hogy mentes az adó alól "100 m2-ig településenként egy lakás, amennyiben az adófizetésre kötelezett állandó lakcíme a tárgyév január 1-jétől folyamatosan ott van".

A törvény tételes szabályaival a mentesség - a kifejtettek szerint - nincs ellentétben.

Tekintettel arra, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmának értelmezése gyakran és széles körben merül fel a helyi adókat megállapító önkormányzati rendeletekkel kapcsolatban, az Alkotmánybíróság különös figyelmet fordított annak vizsgálatára: vajon a sérelmezett rendelkezések összhangban állnak-e az Alkotmány 70/A. §-ában foglaltakkal. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság elvi jelentőséggel mutat rá a következőkre.

a) Helyes értelmezés mellett a 70/A. § (1)-(2) bekezdésében foglalt rendelkezés nem szűkíthető le az emberi jogokra, és az alapvető állampolgári jogokra, hanem - a magyar jogrendszer egészét átfogó módon - irányadó általában a jogok és kötelességek szabályozásánál, akkor is, ha nem alapvető jogról vagy kötelességről van szó. (Így pl. sem a közterülethasználati díj, sem a bérleti díj összegének megállapításánál nem lehet az állampolgárok között fajuk, színük, nemük stb. alapján különbséget tenni.)

b) A 70/A. § (1) bekezdésének végén, a felsorolást bezáró "vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel" szövegrész egy olyan gyűjtőfogalomra utal, amelybe adott esetben az állandó lakás szerinti különbségtétel is beletartozik. (Alkotmányellenes lehet pl. önkormányzati rendeletbe foglalt olyan rendelkezés, amely az adott településen állandó bejelentett lakással nem rendelkező személyeket sürgős esetben is kizárja az egészségügyi ellátásból vagy ugyanolyan szolgáltatás igénybevételéért számukra más díjat állapít meg.)

c) Ugyanakkor a 70/A. § (2) bekezdésében foglalt tilalom nem abszolút érvényű, nem annyit jelent, hogy a férfiak és nők vagy éppen az adott településen állandó bejelentett lakással rendelkezők vagy nem rendelkezők között a jogszabályok soha, semmiféle különbséget nem tehetnek. (Nyilvánvalóan nem alkotmányellenes pl. ha a jogszabály - az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésének érvényre juttatása érdekében - a nők számára nem teszi lehetővé olyan, rendkívüli fizikai megterheléssel járó munkakörök betöltését, ami közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné egészségüket.) Azt tehát mindig csak a konkrét alkotmányossági probléma kapcsán lehet eldönteni, hogy a 70/A. § (2) bekezdésének tilalmába ütköző hátrányos megkülönböztetésről, vagy bizonyos társadalmi csoport tagjai számára, valamely, az Alkotmányban meghatározott cél érdekében nyújtott pozitív diszkriminációról van-e szó.

A kifejtett elvek tükrében vizsgálva az Alkotmánybíróság nem találta az Alkotmány 70/A. §-ába ütközőnek azt az adókedvezményt, amelyet az önkormányzati rendelet a településen állandó bejelentett lakással rendelkező személyek számára 100 m2-ig településenként egy lakásra nyújtott az építményadó alól.

Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság rámutat: az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése biztosítja a Magyar Köztársaság állampolgárainak jogát a szociális biztonsághoz. A szociális biztonság fogalma számos elemből áll, s nem rekeszthető ki ezek közül a lakás fenntartására való képesség megőrzése sem. A lakás az állampolgárok egyik alapvető szükségletét elégíti ki. Az utóbbi években - pl. az energiaárak, a csatorna- és vízdíjak számottevő emelése, illetőleg a helyi adók bevezetése miatt - jelentősen növekedtek a lakás fenntartásával kapcsolatos kiadások, olyannyira, hogy azok ma már jelentős lakossági réteg anyagi teherbíró képességét meghaladják. Nem követett el tehát alkotmánysértést az önkormányzati testület, amikor az állandó bejelentett lakással rendelkezők részére bizonyos határig adómentességet biztosított, hogy ezáltal is hozzájáruljon az érintettek szociális biztonságához. E rendelkezés tehát nem a Balatonföldváron állandó bejelentett lakással nem rendelkezőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés, hanem az állandó lakosok részére alkotmányos célból nyújtott kedvezmény.

Végezetül az Alkotmánybíróság hangsúlyozza: az alkotmányellenesség hiányának megállapítása hangsúlyozottan csak az alkotmányjogi vizsgálatnak alávetett konkrét rendelkezésre vonatkozik. Az Alkotmánybíróság határozatából tehát nem lehet olyan következtetést levonni, hogy az adott településen állandó bejelentett lakással rendelkezők és nem rendelkezők közötti mindenfajta adóügyi megkülönböztetés, az adó tárgyára való tekintet nélkül, összeegyeztethető az Alkotmány rendelkezéseivel.

Budapest, 1992. március 3.

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró