BH 2004.3.103 I. A szexuális viselkedés a magántitok körébe tartozó kérdés, ezért meghatározott személy szexuális magatartásáról szóló közlés önmagában személyhez fűződő jogot sért. Ha pedig a közlés - valótlanul - olyan szexuális magatartást ismertet, amely Magyarországon nem elfogadott, a közlés különösen sértőnek minősül, és a jóhírnév sérelme miatt is személyiségvédelmet alapoz meg [Ptk. 75. § (1) bek., 78. § (1)-(2) bek., 81. §, 84. § (1) bek. e) pont].

II. Az általános közfelfogás szerint is visszatetszést keltő szexuális magatartás nyilvánosságra hozatala hátrányos megítélés alá esik. Ezért köztudomású tényként elfogadható, hogy a felperest ennek közlése miatt nem vagyoni hátrány érte [Ptk. 339. § (1) bek., Pp. 163. § (3) bek., 1986. évi II. tv. 2. § (1) bek., 3. § (1) bek.].

A jogerős határozat megállapította, hogy az alperes a kiadásában megjelenő magazin 2000. júniusi számának 18-19. oldalán szereplő "Nagyon jók a b.-i férfiak" című cikkében foglaltakkal megsértette az I-II. r. felperesek jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, mivel a cikk szereplőire vonatkozó adatok megjelölésével (név, életkor, foglalkozás, lakóhely) az I-II. r. felperesek váltak beazonosíthatóvá. Kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesek részére 500 000-500 000 forintot és annak 2000. február 1. napjától a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát.

A jogerős ítélet alapját képező tényállás értelmében az alperes kiadásában megjelenő kiadvány 2000. júniusi számának címlapján - egyebek mellett - szerepelt a "F., a k.-i postás" cím is, amely a lap 8. és 9. oldalán közölt "Nagyon jók a b.-i férfiak" című, több képpel illusztrált cikkre hívta fel a figyelmet. A cikk bevezetőjében arról ír, hogy "a vállalkozó párok sok mindent megtesznek azért, hogy erotikus kapcsolataikat felfrissítsék. Nagyon tevékeny ezen a téren K. F. 42 éves postás a megyei K.-n. F. egyébként az első számtól kezdve az újság hűséges olvasója és az évek folyamán elsőrangú pornó-informátorunkká fejlődött. Sztorijai rendre felkeltik érdeklődésünket, a saját történetére különösen kíváncsiak voltunk, elsősorban azért, mert biztosak lehettünk abban, hogy az első szótól az utolsóig igaz..." A cikk ezt követően megnevezte a K. F.-ként bemutatott személy feleségét is, akinek keresztneve "E.". A cikk további része a házaspár - átlagostól és a társadalmi közfelfogás által elfogadottól eltérő - szexuális magatartását részletezte.

A felperesek K.-n laknak, a F. utónevű I. r. felperes az újságcikk megjelenésekor 40 éves volt, és a k.-i postán dolgozott, a II. r. felperes keresztneve "E.". Családi nevűk "K" betűvel kezdődik. A jogerős ítélet megállapította, hogy az újságcikk szereplőinek szinte minden adata egybeesett a felperesek adataival, így a cikkbeli személyek adatai alapján ők váltak felismerhetővé. Ezért a k.-i lakosok, illetve felperesek ismerősei a cikkben szereplő adatok alapján azt feltételezhették, hogy a cikk a felperesekről szól. A jogerős ítélet megállapította, hogy a felpereseket ismeretlen személyek telefonon zaklatták, illetve lakókörnyezetükben, továbbá az I. r. felperes munkahelyén reájuk gúnyos megjegyzéseket tettek. Köztudomású tényként elfogadta, hogy az újságcikkben írtak miatt a felpereseket nem vagyoni hátrány érte. Ezért állapította meg a jogsértést, és kötelezte az alperest nem vagyoni kártérítés megfizetésére.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a felperesek keresetének elutasítása érdekében az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Előadta, hogy az általa kiadott magazin a közismert osztrák lap mutációja, a sérelmezett újságcikk az osztrák lapban megjelent újságcikk szó szerinti - magyar helyszínre adaptált - fordítása. Az eredeti cikkhez képest csak annyi változtatás történt, hogy az eredeti cikkben szereplő személy monogramjában szereplő "N" betűt "K" betűre, a s.-i helyszínt K.-ra módosította. Arra hivatkozott, hogy az adatvédelmi törvény, illetve a személyi adatok és lakcímek nyilvántartásáról szóló törvényi rendelkezések miatt nincs lehetősége arra, hogy ellenőrizze: az újságcikkben általa megjelölt névmonogram, illetve a helység, foglalkozás, a házastárs keresztneve alapján valaki beazonosítható-e vagy sem. Olyan adatbázis pedig nem is létezik, amely a személyi adatokat a vezetéknév monogramja alapján tartaná nyilván, a létező adatbázisok pedig nem tartalmazzák a foglalkozást, és a házastárs utónevét. Sérelmezte azt is, hogy az eljárt bíróságok nem folytattak le arra bizonyítást, hogy az újságcikk alapján a felpereseket ismerőseik ténylegesen beazonosították-e vagy sem a cikkben szereplő személyekkel. Miután K.-n hét postahivatal van, kb. 100 postás alkalmazottal, a monogramban írt "K." betű, illetve az "E." utónév és az életkor nem volt alkalmas arra, hogy K.-n kizárólag a felperesek váljanak a cikkben írt kitalált személyekkel beazonosíthatóvá. Arra is hivatkozott, hogy felróható magatartása, kártérítési felelőssége nem állapítható meg, mert úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható volt, illetve a cikkben megjelenő véletlenszerű adatok egybeesése a felperesek személyes adataival olyan elháríthatatlan oknak minősül, amelyért nem felelhet.

A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérték.

A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben írt indokok alapján nem jogszabálysértő.

A Ptk. 75. §-ának (1) bekezdése kimondja: a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak.

A Ptk. 78. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is. A jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, vagy híresztel, illetve való tényt hamis színben tüntet fel.

Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a sérelmezett újságcikkben szereplő személyek adatai alapján a felperesek váltak beazonosíthatóvá. Az újságcikk ugyanis minden olyan adatot tartalmazott, amely egy meghatározott személy beazonosítása szempontjából lényeges személyes adatnak minősül. Azzal, hogy a cikkben szereplő összes személyes adat - a monogrammal jelölt vezetéknév, az utónév, a lakóhely, a foglalkozás és az életkor -megegyezik a felperesek személyes adataival, a felperesek váltak beazonosíthatóvá az újságcikk szereplőiként. A beazonosíthatóság körében ezért további bizonyításra szükség nem volt.

A hivatkozott rendelkezések figyelembevételével a jóhírnév sérelmét az olyan közlés alapozza meg, amely valamely valótlan és sértő tényt állít, híresztel.

Azt az alperes maga sem vitatta, hogy az újságcikk nem a felperesek, hanem képzelt személyek szexuális magatartásáról szól. A felperesekre nézve ezért fel sem merült a kifogásolt közlések valóságának bizonyítása. A szexuális viselkedés a magántitok körébe tartozó kérdés, ezért meghatározott személy szexuális magatartásáról szóló közlés önmagában személyhez fűződő jogot sért (Ptk. 81. §) Akkor pedig, ha a közlés - valótlanul - olyan szexuális magatartást ismertet, amely Magyarországon nem elfogadott, a közlés különösen sértőnek minősül, és a jóhírnév sérelme miatt is személyiségvédelmet alapoz meg.