BH 1992.4.239 A Ptk.-ban nem nevesített szerződés elhatárolása a kezességtől. Szerződési nyilatkozat értelmezésének kérdései [Ptk. 200. § (1) bek., 207. § (1) bek., 272. §].

Az I. r. alperes az U. Lap- és Könyvkiadó Kft. tagja és egyben ügyvezető igazgatója, a II. r. alperes is tagja a kft.-nek.

A bíróság jogerős ítéletével az U. Lap- és Könyvkiadó Kft.-t - egyebek mellett - arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 2 787 000 Ft szerzői jogdíjat és annak kamatát, valamint 3 000 000 Ft kártérítést. Jogerős ítéletével a bíróság arra is kötelezte a kft.-t, hogy fizessen meg a felperesnek 1 740 000 Ft-ot és annak kamatát, valamint 500 000 Ft nem vagyoni kártérítést. Mindkét ügyben felperesként a Szerzői Jogvédő Hivatal jár el, a szerző, a fordító, illetve a külföldi kiadó érdekében.

1990. január 10-én az U. Lap- és Könyvkiadó Kft., valamint a felperes között két megállapodás jött létre. A megállapodások szerint a kft. - egyebek mellett - arra vállalt kötelezettséget, hogy megfizet a felperes által képviselt szerzőnek, illetve a külföldi kiadónak és fordítónak 2 000 000 - 2 000 000, összesen 4 000 000 Ft-ot, a jogcím külön megjelölése nélkül. Mindkét megállapodásban a kft. azt vállalta, hogy a kifizetést a megállapodás aláírásától számított 6 hónapon belül teljesíti. Mindkét megállapodást a kft. képviseletében ügyvezető igazgatóként az I. r. alperes írta alá.

A kft. fizetési kötelezettségének a vállalt határidőben nem tett eleget.

Az I. r. alperes, mint igazgató, 1990. szeptember 6-án levelet intézett a felperes főigazgatójához, melyben a kft. fizetési készségét hangoztatva, arra vállalt kötelezettséget, hogy a korábbi megállapodásban szereplő összegek átutalásáról legkésőbb 1990. október 31-ig gondoskodnak. A levélben a következő záradék is szerepel: "Amennyiben az U. Kft. 1990. október 31-ig nem tenne eleget fizetési kötelezettségének, magánvagyonunkkal állunk helyt 4 millió forint összegű tartozásért." E nyilatkozatot az I. és II. r. alperesek írták alá.

A Kft. fizetési kötelezettségének ezt követően sem tett eleget.

A felperes keresetében 4 000 000 Ft, kamat és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Előadta, hogy az alperesek az említett kötelezettség vállalásuk alapján tartoznak helytállni 4 000 000 Ft erejéig a kft. tartozásáért.

Az elsőfokú bíróság 1990. december 17. napjára tűzött ki az ügyben tárgyalást. A tárgyaláson az alperesek szabályszerű idézés ellenére nem jelentek meg, érdemi védekezést a bíróság felhívása ellenére sem terjesztettek elő. A tárgyalást megelőzően 1990. december 14-én kelt, de a bírósághoz december 18-án érkezett beadványában a II. r. alperes távolmaradását betegségére való hivatkozásra kimentette. A tárgyalás napján az I. r. alperes beadványt juttatott el a bírósághoz, amelyben a tárgyalás elhalasztását kérte, ugyancsak betegségére hivatkozással. A felperes a tárgyalás elhalasztását ellenezte, annak megtartását kérte. Az elsőfokú bíróság a tárgyalást megtartotta, és ítéletet hozott: kötelezte az alpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg a felperesnek 4 000 000 Ft-ot és annak 1990. november 1-jétől járó évi 20%-os kamatát, valamint 80 000 Ft perköltséget. A bíróság az ítélet indokolásában a Ptk. 272. §-ára utalt, és az alperesek kötelezettségvállalását kezességnek minősítette. Kifejtette, hogy az alperesek a Ptk. 272. §-ának értelmében kötelesek a 4 000 000 Ft tartozásért helytállni.

Az alperesek az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést nyújtottak be; a felperes követelésének jogalapját nem vitatták, hivatkoztak azonban arra, hogy kezességvállalásuk ún. egyszerű kezesség, amiből következően a felperesnek előbb az adóstól, a kft.-től kellett volna megkísérelnie követelése behajtását. Csak eredménytelen végrehajtás után fordulhatott volna az alperesekkel szembe.