A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21522/2010/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 164. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 340. §, 346. §, 356. §, 360. §, 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 31. §, 34. §] Bírók: Lente Sándor, Molnár Ambrus, Németh László

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.21.522/2010/7.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla az Albrechtné dr. Fejes Ibolya ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Gyulai Emese jogtanácsos által képviselt alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2010. július 2. napján meghozott, 36.P.630.389/2005/81. számú ítélete ellen, a felperes részéről 83., 84., az alperes részéről 82. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, és az alperes marasztalását 7.834.470 (hétmillió-nyolcszázharmincnégyezer-négyszázhetven) forint tőkére leszállítja. Az alperest a tőke összegéből 4.566.018 (négymillió-ötszázhatvanhatezer-tizennyolc) forint után 2002. augusztus 3. napjától, 69.279 (hatvankilencezer-kettőszázhetvenkilenc) forint után 2002. november 1. napjától, 16.400 (tizenhatezer-négyszáz) forint után 2003. január 1. napjától, 10.820 (tízezer-nyolcszázhúsz) forint után 2004. január 1. napjától 2004. december 31. napjáig évi 11%, 2005. január 1. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamat, 3.171.953 (hárommillió-százhetvenegyezer-kilencszázötvenhárom) forint után 2006. augusztus 1. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamat megfizetésére kötelezi. Kötelezi továbbá az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 500.000 (ötszázezer) forint után 2002. augusztus 3. napjától 2004. december 31. napjáig évi 11%, 2005. január 1. napjától 2005. január 5. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot. Az alperest az elsőfokú perköltség megfizetése alól mentesíti, és kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 60.000 (hatvanezer) forint elsőfokú részperköltséget. Az alperes által fizetendő kereseti illeték összegét 175.600 (százhetvenötezer-hatszáz) forintra, az állam által előlegezett költség összegét 187.000 (száznyolcvanhétezer) forintra leszállítja, míg az állam terhén maradó kereseti illeték összegét 204.400 (kettőszáznégyezer-négyszáz) forintra, az állam által előlegezett költség összegét 217.762 (kettőszáz-tizenhétezer-hétszázhatvankettő) forintra felemeli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 50.000 (ötvenezer) forint másodfokú részperköltséget.

Kötelezi az alperest, hogy a feljegyzett fellebbezési eljárási illetékből 130.000 (százharmincezer) forintot fizessen meg az államnak külön felhívásra, míg a fennmaradó 344.000 (háromszáznegyvennégyezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2002. augusztus 3-án gépjármű vezetőjeként közlekedési balesetet szenvedett. A baleset úgy következett be, hogy a felperes több előtte haladó járművet előzött, ebből a célból áttért a menetirány szerinti bal oldali sávba. A felperes előtt, a felperessel azonos irányba haladó, az alperes által biztosított mezőgazdasági vontató balra kanyarodásba kezdett, így a felperes elé került. A baleseti vészhelyzetben a felperes a járművét balra kormányozta, és az árokba hajtott. A balesetben a felperes a II. ágyéki csigolya összenyomatásos törését, a csigolya háti irányba történő 1-2 mm-es elmozdulását, jobb V. és VI. bordáinak elmozdulásos törését, bal V. és VIII. bordáinak elmozdulással nem járó törését szenvedte el. A sérülések miatt a felperes hat hónapig teljesen munkaképtelen volt. A felperes egészsége maradandóan károsodott, munkaképessége 50% mértékben csökkent. A felperes egészségi állapotában későbbi romlás nem zárható ki.

A felperes a baleset miatt keletkezett vagyoni és nem vagyoni kárainak a megtérítése iránt terjesztett elő keresetet. Nem vagyoni kártérítésként 50.000.000 forint, vagyoni kártérítésként 10.134.800 forint, valamint 2010. július 1. napjától havonta 93.665 forint járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a kártérítés után a keresetben megjelölt időpontoktól törvényes mértékű késedelmi kamatnak és a perrel felmerült költségeinek a megfizetésére is.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben marasztalására irányult. Hivatkozott arra, hogy a baleset bekövetkezésében a felperes maga is közrehatott felróható magatartásával, ez az alperesre terhesebb 60-40%-os arányú kármegosztást indokol. Előadta, hogy a kármegosztásra figyelemmel a felperesnek járó kártérítést megfizette.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 7.848.392 forint tőkét, ebből 79.940 forint után 2002. augusztus 3. napjától, 3.171.953 forint után 2006. augusztus 1. napjától, 16.400 forint után 2003. január 1. napjától, 69.279 forint után 2002. november 1. napjától, 10.820 forint után 2004. január 1. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot. Kötelezte az alperest, hogy 2010. július 1-jétől havonta előre esedékesen fizessen meg a felperesnek 31.570 forint járadékot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 500.000 forint perköltséget. Kimondta, hogy a 404.762 forint állam által előlegezett költséget, valamint a le nem rótt kereseti illetékből 300.000 forintot az alperes köteles megfizetni az államnak külön felhívásra, míg 80.000 forint illeték az állam terhén marad.

Ítéletének indokolásában a felek előadása, a tanúvallomások, valamint a beszerzett műszaki szakvélemény alapján úgy foglalt állást, hogy a baleset bekövetkezése döntően az alperes jogelődjének szabályszegésére vezethető vissza. Az alperesi jogelőd ugyanis a balra kanyarodás előtt nem győződött meg arról, hogy az előzését másik gépjármű megkezdte-e. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a baleset bekövetkezésében a felperes is közrehatott azzal, hogy amikor a feltorlódott kocsisort észlelte, az előzési szándékáról nem mondott le, illetve a baleseti veszélyhelyzetet nem kerülte el vészfékezéssel. A felperes közrehatásának arányát 20%-ban állapította meg, és ennek megfelelő kármegosztást alkalmazott. Az elsőfokú bíróság a felperes gépjárműkárral kapcsolatos költségek iránti igényét 79.940 forint, látogatási költség iránti igényét 16.400 forint, gondozás költsége iránti igényét 49.200 forint, a háztartási kisegítő költségének megtérítése iránti igényét 299.200 forint, és havonta 3.200 forint járadék erejéig ítélte megalapozottnak. A figyelmességi csomag költségének megtérítése iránti igényt megalapozatlannak találta. A beszerzett orvosi szakvélemény alapján az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes 180 napig volt munkaképtelen. Erre az időre a felperes kulturális többletköltség iránti igényét megalapozottnak ítélte meg. A már felmerült kulturális többletköltség összegét 193.740 forintban állapította meg, és ezen a jogcímen 2.000 forint havonkénti járadékot is megítélt a felperesnek. A beszerzett Béver lista alapján az elsőfokú bíróság a felperes felmerült gyógyszerköltségét a 2002. augusztus 28-tól 2005. május 25-ig terjedő időszakra 17.003 forintban találta bizonyítottnak. Kifejtette, hogy a felperes ennek 80%-ára, 9.100 forintra tarthat igényt. Tekintettel arra, hogy a felperes közgyógyellátásra volt jogosult, további gyógyszerköltsége nem merült fel, ezért ezt meghaladóan a követelése alaptalan. Az orvosi szakvélemény és a gyógyszertári igazolás alapján az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy 2010. májusától a felperes részéről a fájdalomcsillapító gyógykenőcs használata indokolt volt, annak költségét jogosult kárként érvényesíteni. A kártérítés összegét 1.720 forintban és havonta 860 forint járadékban határozta meg. Az elsőfokú bíróság okfejtése szerint az Aloe Vera készítmények alkalmazásának indokoltságát az orvosi szakvélemény nem támasztotta alá, ezért a készítmények költségének megtérítésére irányuló követelést megalapozatlannak ítélte. Az elsőfokú bíróság a rehabilitációs költségek megtérítése iránti igényt bizonyítottság hiányában elutasította, közlekedési többletköltség címén 15.879 forint megfizetésére kötelezte az alperest. A ház körüli- és kerti kisegítő költségével kapcsolatban az elsőfokú bíróság az orvosi szakvélemény alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a könnyű háztartási és kerti munkák ellátásában részlegesen szorul segítségre. Ezért a felperes igényének jogalapja fennáll. A beszerzett mezőgazdasági szakvélemény alapján a ház körüli- és kerti kisegítő költségét 862.000 forintban, az ezen a jogcímen a felperest megillető havi járadék összegét 14.167 forintban állapította meg. A keresetveszteség megtérítésére irányuló igényre vonatkozóan az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes a baleset előtti 10 évben nem rendelkezett bejelentett munkaviszonnyal. Emiatt életszerűtlennek minősítette a felperesnek azt az állítását, hogy a felperes bejelentése a baleset miatt maradt el. Az elsőfokú bíróság okfejtése szerint baleseti járadék alapjául szolgáló jövedelem a valamennyi jövedelmet érintő adókötelezettség miatt csak olyan jövedelem lehet, ami után a személyi jövedelemadó kötelezettséget teljesítették. Ennek a felperes nem tett eleget. Azt azonban a felperes bizonyította, hogy a balesetet megelőző években folyamatosan dolgozott. Ezért az elsőfokú bíróság álláspontja szerint legalább a minimálbérnek megfelelő összegű keresettel a felperes rendelkezett. Ezért a felperes keresetveszteség megtérítése iránti igényét a mindenkori minimálbér erejéig ítélte megalapozottnak. Az ezen a jogcímen a felperesnek járó kártérítés összegét 1.817.013 forintban és havonta 14.176 forint járadékban állapította meg. A nem vagyoni kártérítés összegének megállapítása során az elsőfokú bíróság értékelte azt, hogy a felperest a maradandó egészségkárosodása közepesen súlyos fokban korlátozza a mindennapi tevékenységeiben. A felperes az állapota miatt egyes tevékenységek végzésére egyáltalán nem képes. A felperes munkaképessége a baleseti sérülések következtében 50% mértékben csökkent, és állapotában nem zárható ki a rosszabbodás. A felperes élettere beszűkült, időszakonként fájdalmakkal küzd. Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a felperest ért nem vagyoni károk kiküszöbölésére az ítélet meghozatalakor fennálló ár- és értékviszonyokra figyelemmel, 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítés alkalmas, amelyből az alperes 500.000 forintot peren kívül megfizetett, így a felperes további 4.500.000 forint nem vagyoni kártérítésre jogosult.