BH 1993.12.775 Annak a kérdésnek az elbírálása során, hogy a peres felek között létrejött jogviszony munkaviszony vagy vállalkozási jogviszony-e, és ehhez képest mely bíróság hatáskörébe tartozik a per eldöntése, a bíróságnak - különösen bonyolult és ellentmondásos tényállás esetén részletes, az összes körülményre kiterjedő bizonyítást kell lefolytatnia a hatáskör megállapíthatósága érdekében [1992. évi XXII. tv. 1. §. (1) bek., Ptk. 389. §., Pp. 22. §. (1) bek., 349. §.].

A peres felek az 1990. évben megállapodtak abban, hogy üzemeltetik a Sz.-en, a T. u. 1. szám alatt lévő vendéglőt. Az alperes kiváltotta a vállalkozói engedélyt. Szóbeli megállapodásuk szerint a felperes munkabére olyan összegű lesz, amilyen jövedelemmel a vállalkozásból az alperes részesedik. Ezt a megállapodást 1990. év végéig teljesítették. 1991. év elejétől a felek között nem történt tényleges elszámolás. A felperes nem tudta, hogy az alperes az 1991. évben milyen összegű jövedelemmel rendelkezett, és részére az alperes nem fizetett munkabért. 1992. július 10-én az alperes távirati úton azonnali hatállyal felmondta a felperes munkaviszonyát, kiadta az adatlapját, és ezen 80 350 Ft tartozást tüntetett fel.

A felperes keresetlevelében kérte az alperest az adatlapon levő tartozás törlesztésére, megfelelő adatlap kiadására és arra kötelezni, hogy számoljon el az 1990-től 1992. VII. 10-ig tartó jövedelmével, és ezzel egyenértékű munkabért fizessen meg. Fizesse meg továbbá a 13 913 Ft összegű szabadság-megváltását és a felmondási időre járó átlagjövedelmét.

Az alperes kérte a kereset elutasítását. Egyúttal becsatolta a felperes részére 1992. szeptember 17-én elkészített és megküldött elszámolást, amely szerint 689 550 Ft a követelése vele szemben. Ez az összeg költségkülönbözetet és göngyöleghiányt tartalmaz.

A bíróság szakértőt rendelt ki. A szakértői vélemény szerint a felperesnek járó eszmei munkabér kifizetése nem bizonyított. Az alperes által becsatolt kimutatások alapján megállapította, hogy a vállalkozás pénztárába a felperes 244 142 Ft-tal kevesebbet, az alperes pedig 146 926 Ft-tal többet fizetett be. Az 1993. január 19-iki tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a peres felek külön elszámolással dolgoztak, a felperes kifizetéseket teljesített (árut vásárolt), bevételhez jutott. Ellenkező esetben a bevételt át kellett volna adnia a vállalkozónak.

A munkaügyi bíróság végzésével hatáskörének hiányát állapította meg, és az iratokat elbírálás végett a városi bírósághoz tette át. Álláspontja szerint a peres felek jogviszonyából a munkaviszony alapvető fogalmi elemei hiányoztak. Nem álltak egymással alá-fölérendeltségi viszonyban, utasítási joguk nem volt, az alperes nem munkabért fizetett. A vendéglő üzemeltetésének költségeit közösen, majd később külön-külön viselték, és az árbevételt is így kezelték. A szóban létrejött munkaszerződés színlelt szerződés, ezért az semmis.

A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését azzal hagyta helyben, hogy az eljárást megszűntnek tekintette. A felek szerződésének valóságos tartalmát illetően azt állapította meg, hogy polgári jogi szerződéses kapcsolatban álltak egymással, ami következik abból, hogy a költségek és a haszon megosztására vonatkozóan megegyeztek egymással. Nincsenek meg a munkaviszony jellemzői.

A felperes jogi képviselője útján felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a munkaügyi bíróságnál a Legfelsőbb Bírósághoz. Ebben a másodfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Állította, hogy a peres felek között munkaviszony jött létre, amit bizonyít, hogy az alperes a felperest a TB Igazgatósághoz bejelentette, táviratilag mondta fel a munkaviszonyát, kiadta részére a munkaviszonyt igazoló lapot és az adatlapot, amely a tartozás megfizetésére történt kötelezését tartalmazta. Előadta, hogy munkaviszonya alapján munkanélküli járadékot folyósítanak a részére. Ez nem illetné meg, ha vállalkozói jogviszony létesült volna a felek között. A szóbeli munkaszerződés megkötésekor az Mt. biztosította azt a munka-díjazási formát, hogy teljesítménybérben való elszámolás esetén ugyanolyan értékű kifizetés történjen, mint amilyet az egyéni vállalkozó jövedelemként elér. Veszteséges vállalkozás esetén a mindenkori minimálbérre jogosult a dolgozó. Ezzel a bérrel jelentette be a felperest az alperes a Társadalombiztosítási Igazgatósághoz. A munkajogi jogviszonyt erősíti az a további tény is, hogy az alperes számolt el az adóhatóságnak a felperes helyett.