BH 2009.2.39 Hamis vád bűntettét valósítja meg a meghatalmazott védő, aki a legfőbb ügyészhez intézett beadványában azt állítja, hogy az általa védett terhelt ellen tudatosan hamis tények alapján azért emelt vádat, mert így kívánta meghiúsítani az őt megbízó bűnözők büntetőjogi felelősségre vonását [Btk. 233. § (1) bek. a) pont, 244. § (1) bek. a) és b) pont].

Az elsőfokú bíróság a 2006. január 24-én kelt, illetőleg a másodfokú bíróság a 2006. november 16-án kelt és jogerős másodfokú ítéletével dr. K. I. II. r. terhelt bűnösségét hamis vád bűntettében állapította meg, ezért őt 2 év próbaidőre felfüggesztett 6 hó börtönbüntetésre ítélte. Az ellene fegyelmi vétségre vonatkozó hamis vád vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

A felülvizsgálati eljárással nem érintett I. r. terheltet ugyanezen eljárásban az ellene emelt vád alól jogerősen felmentette.

Az elsőfokú határozat tényállása szerint dr. K. I. a vádbeli időben ügyvéd volt. Megbízást kapott a D. Kft. egykori ügyvezető igazgatójától, D. E. I. r. terhelttől, hogy a kft. felszámolási ügyében, majd az ezzel összefüggő csődbűntett miatt ellene meginduló büntetőeljárásban őt képviselje.

D. E. ellen a B.-i Kerületi Ügyészség 2000. szeptember 27-én emelt vádat csődbűntett miatt, melyet dr. Ny. S. kerületi vezető ügyész írt alá.

E büntetőeljárás során dr. K. I. II. r. terhelt D. E. meghatalmazott védőjeként 2001. június 11-én a legfőbb ügyészhez, ezenkívül az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz, valamint a BM Központi Adatfeldolgozó Hivatalhoz terjesztett elő beadványokat, melyeket ügyfelével aláíratott.

A legfőbb ügyészhez intézett beadványban dr. K. I. terhelt valótlanul azt állította, hogy dr. Ny. S. kerületi vezető ügyész tudatosan hamis tényeket állítva emelt vádat D. E. ellen csődbűntett miatt, jóllehet tudomással bírt arról, hogy a felszámolás alatt lévő kft. vagyonrészeit, így egy mobiltelefont, az árukészletet és D. E. gépkocsiját elrabolták. A beadvány szerint a vezető ügyész annak a bűnszervezetnek dolgozik, akik ezeket a vagyon elleni cselekményeket elkövették, célja és feladata pedig az, hogy bűnöző megbízói elleni fellépésében D. E.-t akadályozza, ekként az őt megkárosító bűnelkövetők ellen indokolt büntetőeljárás megindítását és lefolytatását meggátolja.

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz címzett beadványban azt sérelmezte, hogy D. E. útlevelének bevonása jogellenes volt, miután annak alapja a dr. Ny. S. vezető ügyész által nyilván bűnözői befolyásra emelt hamis vád volt.

A BM Központi Adatfeldolgozó Hivatalhoz címzett levélben ugyancsak azt állította, hogy dr. Ny. S. bűnözők megbízásából hamisan vádolja védencét, D. E.-t.

A terhelt beadványai alapján dr. Ny. S. kerületi vezető ügyész ellen hamis vád bűntette miatt indult ügyben az ügyészségi nyomozó hivatal 2001. június 25-én hozott határozatával a nyomozást megtagadta.

Dr. K. I., mint meghatalmazott védő az előbbiekben részletezett tartalmú beadványokat maga fogalmazta és szerkesztette, ám azokat a jelen ügyben az I. rendű terheltként felelősségre vont D. E.-rel íratta alá.

Az elsőfokú ítélet jogi indokolásából kitűnően a bíróság a terhelt magatartását a Btk. 233. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző hamis vád bűntetteként értékelte. Kiemelte, hogy e beadványokban a terhelt dr. Ny. S.-t olyan magatartás elkövetésével vádolta, amely valós tények esetén bűncselekmény elkövetésére: közelebbről a Btk. 244. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás bűntettének megállapítására lehetett volna alkalmas. A legfőbb ügyészhez írt beadvány kifejezetten feljelentés volt, amely dr. Ny. S. kerületi ügyész büntetőjogi felelősségre vonását kezdeményezte, de az ennek alapjául szolgáló bűnpártolás bűntettével kapcsolatos tények ugyanígy megjelennek az Országos Igazságszolgáltatási Tanácshoz, illetve a BM Központi Adatfeldolgozó Hivatalához intézett terhelti beadványokban is.

Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a II. r. terhelt által elkövetett bűncselekmény befejezett, mert a törvényi tényállásból kitűnően e bűncselekmény megvalósulásához elegendő, ha a hamis vád alapjául szolgáló tényekről szóló küldemény a hatóságokhoz megérkezik. Nincs jelentősége annak sem, hogy dr. Ny. S.-ral szemben a nyomozást az ügyészség megtagadta. Ha a büntetőeljárás megindult volna, dr. K. I. terhére a hamis vád súlyosabban minősített esetét kellett volna megállapítani. Dr. K. I. terhelt védekezését érintően kitér a jogi indokolás arra is, hogy a terhelt beadványaiban rögzített tényállítások nem esnek a szabad véleménynyilvánítás körébe, azok a hivatalos személy tevékenységével összefüggő, a Büntető Törvénykönyv tiltásába ütköző súlyos tényállítások, amelyek kívül esnek a kritika, a szabad véleménynyilvánítás körén. A jogi minősítés indokolása körében fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy dr. K. I. közvetett tettesként valósította meg a terhére rótt bűncselekményt, a beadványokat az egyébként felmentett I. r. D. E. terhelttel íratta alá, ám erre nevezett tévedésbe ejtésével került sor.

A másodfokú bíróság helybenhagyó döntésében alaptalannak találta a II. r. terhelt fellebbezését, így az abban részletezett eljárási szabálysértéseket soroló kifogásait is. Rámutatott arra is, hogy a II. r. terhelt állításainak valótlanságával tisztában volt, így azzal is, hogy az általa hivatkozott és D. E. sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekmény - amelynek elkövetői megbízásával dr. Ny. S. vezető ügyészt hamisan vádolta - 1999 márciusában történt, amikor az 1998. november 25-én megindított felszámolási eljárásban irányadó 45 napos határidő -, amely alatt a gazdasági szervezet vagyontárgyaival el kellett számolni - már eltelt.

A jogerős bírói határozat ellen dr. K. I. II. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyet hivatkozása szerint a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára alapozott.

Kifogásai a következők voltak: