A Fővárosi Törvényszék P.22378/2009/94. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 84. §, 163. §, 164. §, 177. §, 233. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 339. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 13. §, 15. §, 77. §] Bíró: Sághy Levente

Fővárosi Törvényszék

...P..../2009/94.

A Fővárosi Törvényszék

a dr. Szűcs Péter ügyvéd (ügyvéd címe.) által képviselt

I.rendű felperes neve (felperes címe.) I. rendű

II.rendű felperes neve (felperes címe.) II. rendű

III.r. felperes neve (felperes címe.) III. rendű felpereseknek

a jogtanácsos neve jogtanácsos (alperes címe.) által képviselt alperes neve(alperes címe.) alperes ellen

kártérítés iránt indított perében meghozta az alábbi

Í T É L E T E T

A bíróság a felperesek keresetét elutasítja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 400.000.- (négyszázezer) Ft perköltséget.

Az eljárás 900 000 ( kilencszázezer) Ft illetéke a Magyar Állam terhén marad.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a Fővárosi Ítélőtáblához címzett, de a Fővárosi Törvényszéken három példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.

Az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet elleni fellebbezést, valamint a csatlakozó fellebbezést előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező. A jogi képviselő nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan.

A bíróság tájékoztatja a feleket, hogy amennyiben a határidőben benyújtott fellebbezés csak a kamatfizetésre, perköltség viselésére vagy összegére, a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, illetve előzetes végrehajthatósággal, teljesítési határidővel, részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos, vagy csak az ítélet indokolása ellen irányul, bármelyik fél kérheti tárgyalás tartását, ellenkező esetben a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálhatja el a fellebbezést. Ha a fellebbezés tárgya nem a fent felsoroltakra vonatkozik, tárgyaláson dönt a másodfokú bíróság. Kivételesen a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül dönt az ügyben a felek kérelmére, illetve amennyiben a másodfokú bíróság megítélése szerint az ügy eldöntése tárgyaláson kívül is lehetséges.

I N D O K O L Á S

Az I. r. felperest második terhességének gondozása során kezelőorvosa 2004. november 30. napján genetikai ultrahang vizsgálatra küldte az alperesi jogelőd kórházba, mivel úgy ítélte meg, hogy a gondozás során addig elvégzett szűrővizsgálatok (AFP, b-hCG értékek) kóros eredményt mutatnak. Az I. r. felperes 2004. december 2. napján érkezett az alpereshez, ahol aznap magzati ultrahang vizsgálatot és a rendelkezésére álló, a szülők által bemutatott korábbi leletek alapján genetikai kockázatbecslést végeztek.

A számítógépes kalkuláció alapján kapott értékek szerint a non-diszjunkciós rizikó (Down - kór kockázat) 1/1287-nek adódott, a kórház ez alapján - és figyelemmel arra is, hogy az invazív mintavétel magzatot veszélyeztető kockázata 1/100 - magzati kromoszómavizsgálatot nem javasolt. Az elvégzett ultrahang vizsgálat azonban azt mutatta ki, hogy a magzat jobb agyi oldalkamrájának hátsó szarva 12 mm tágasságú, azaz borderline értéket mutat. Javasolták TOCRH vizsgálat elvégzését, annak kiderítése érdekében, hogy a határeset agykamratágulat hátterében nincs-e valamilyen korábban elszenvedett fertőző kórkép. Ezzel egyidejűleg december 16. napján kontroll ultrahang vizsgálatot terveztek.

Az I. r. felperes leleteivel 2004. december 4. napján a II.rendű alperes neve Kórházában jelent meg, ahol ismételt ultrahang vizsgálat történt. Ekkor az oldalkamra tágassága 9 mm-nek adódott.

A TORCH vizsgálat 2004. december 7. napján negatív eredményt hozott. A 2004. december 16. napján az alperesnél elvégzett kontroll ultrahang vizsgálat szerint a jobb oldalkamra hátsó szarva 11 mm tágasságú volt. Ennek ismeretében az alperesi jogelőd az I. r. felperest a klinika neve Klinikájára irányította további kontroll vizsgálatok elvégzése céljából.

Ezt követően a terhesség fennmaradó részében a terhesen elvégzett vizsgálatok azt célozták, hogy nem tárható-e fel valamely magzati genetikai betegség, illetve annak morfológiai jele, de azok az oldalkamra diszkrét tágulatán kívül egyéb eltérést nem mutattak.

Csak a gyermek, a perben nem álló kiskorú 1-es személy 2005. április 4-i megszületését követően jelentkeztek nála panaszok, melyek és az újszülött dizmorf külleme miatt kromoszómavizsgálatra került sor. A 2005. augusztus 23-án kelt eredmény rögzítette, hogy az egyik 4-es kromoszóma karjának terminális vége nem örökletes jelleggel hiányzik.

Kiskorú 1-es személy a genetikai kórkép folytán maradandó fogyatékossággal bír. A genetikai defektus strukturális jellegű, prenatális diagnosztika nélkül előfordulási gyakorisága 1/10.000 - nél is kevesebb (a Down kór, azaz 21-es triszómia születési gyakorisága összehasonlításképpen ugyanilyen alapon 1/600), a szakirodalom csak néhány tíz ilyen esetet ismer.

A felperesek keresetükben nem vagyoni kártérítés (az I. r. felperes részére 10 millió Ft, a II. r. felperes részére 10 millió Ft, a III. r. felperes részére 5 millió Ft), valamint vagyoni kártérítés (I. és II. r. felperesek részére egyetemlegesen 30 millió Ft tőkeösszeg, valamint havi 500.000.- Ft költség és jövedelempótló járadék) megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Keresetük és kárigényük ténybeli alapjaként a hozzátartozó felperesek azt adták elő, hogy a perben nem álló kiskorú gyermek állapota folytán sérült az egészséges családban éléshez fűződő joguk, a felperesek életét véglegesen megváltoztatta, hogy a családban maradandóan fogyatékos, beteg gyermek született. A beteg gyermek ellátása, gondozása, ápolása folyamatos többletköltséget is jelent.

Álláspontjuk szerint az alperesi jogelőd kórház nem megfelelően járt el akkor, amikor 2004. december 2-án a leletek összegzésekor, illetőleg az ultrahang vizsgálat elvégzését követően nem tájékoztatta az I. r. felperest arról, hogy a Down - kóron kívül más genetikai betegség is felmerülhet a magzatnál. Noha indokolt lett volna, de nem kezdeményezett további genetikai, kromoszóma vizsgálatokat, ezek lehetőségéről sem tájékoztatta az I. r. felperest, akit így a kezelés további menete vonatkozásában önrendelkezési jogától fosztott meg. Amennyiben a jogelőd tájékoztatta volna az I. r. felperest arról, hogy további kromoszóma vizsgálatok elvégzése indokolt, úgy az I. r. felperes ezek elvégzését támogatta volna, így esély nyílt volna arra, hogy a születést megelőzően kiderül kiskorú 1-es személy betegségének genetikai alapja. Ennek ismeretében pedig még a betöltött 24. terhességi hét előtt lehetőség lett volna arra, hogy a szülők a terhesség befejezése mellett döntsenek, és arra sor is kerüljön.

A felperesek keresetük jogalapjaként az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. tv. 77. § (3) bekezdését, a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. tv. 6. § (3) bekezdését, valamint a Ptk. 318. § (1) bekezdését, 339. § (1) bekezdését, illetőleg 355. § (1)-(4) bekezdéseit jelölték meg.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.