A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20491/2014/2. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §] Bírók: Csordás Csilla, Kincses Attila, Sághy Mária

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.491/2014/2.

A Fővárosi Ítélőtábla a Szűcs Péter Ügyvédi Iroda (fél címe 2, eljáró ügyvéd: dr. Szűcs Péter) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű, II.rendű felperes neve (u.o.) II. rendű és kiskorú III.rendű felperes neve Tamás (u.o.) III. rendű felpereseknek - a dr. Dauner János jogtanácsos által képviselt - a alperes neve jogutódjaként eljáró - I.rendű alperes neve (alperes címe) I. rendű, a II.rendű alperes neve II. rendű, az III.rendű III. rendű és IV.rendű IV. rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2014. január 29. napján kelt 8.P.22.378/2009/94. számú ítélete ellen az I-III. rendű felperesek részéről 95. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Egyetemlegesen kötelezi az I-III. rendű felpereseket, hogy - 15 napon belül - fizessenek meg az I. rendű alperesnek 100.000 (Egyszázezer) forint fellebbezési eljárási költséget.

A le nem rótt 2.500.000 (Kettőmillió-ötszázezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az I-II. rendű felperesek házastársak, első gyermekük a III. rendű felperes. Az I. rendű felperes második gyermekével volt várandós, amikor a 22. terhességi héten kezelőorvosa genetikai ultrahangvizsgálatra küldte, mivel az akkor elvégzett magzati szűrővizsgálatok kóros eredményt mutattak. Ezt a vizsgálatot 2004. december 2. napján az I. rendű alperesi jogelőd kórházban végezték el. Az ultrahangvizsgálat 8 millimétert meghaladó, enyhe fokú jobboldali agykamratágulatot (borderline ventriculomegalia) mutatott ki a magzatnál. A számítógépes kockázatkalkuláció azonban olyan alacsony rizikót jelzett (1/1287), amely nem tette indokolttá a méhen belüli mintavétellel járó kromoszóma-vizsgálatot. A jobboldali agykamratágulat a későbbi vizsgálatok során is igazolódott, de más olyan rendellenességet nem észleltek, amely a magzat genetikai károsodására utalt. Az I-II. rendű felperesek második gyermeke, ... 2005. április 4-én született meg. A dizmorf külleme miatt elvégzett kromoszóma-vizsgálat kimutatta, hogy hiányzik az egyik 4-es kromoszóma karjának a terminális vége. Ez a kromoszóma rendellenesség kiskorú ... maradandó testi és szellemi fogyatékosságához vezetett, a gyermek önmaga ellátására képtelen, és állapotában nem várható javulás.

Keresetükben az I-II. rendű felperesek személyenként 10.000.000 forint, míg a III. rendű felperes 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és késedelmi kamata megfizetésére kérték kötelezni az I. rendű alperest. Ezenfelül az I-II. rendű felperesek mint egyetemleges jogosultak 30.000.000 forint vagyoni kártérítés, továbbá havi 500.000 forint jövedelempótló járadék és ezen összegek késedelmi kamatának a megfizetésére tartottak igényt. Álláspontjuk szerint az I. rendű alperes jogelődje súlyos mulasztást követett el, amikor nem tájékoztatta a szülőket, hogy az agykamratágulat súlyos genetikai rendellenességet jelezhet, amely kromoszóma-vizsgálattal tárható fel. A rendellenesség okának a feltárása nélkül a szülők nem voltak abban a helyzetben, hogy a betöltött 24. terhességi hét előtt felelősséggel dönthessenek a terhesség megtartása, avagy annak megszakítása felől.

Az I. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint a terhesség előrehaladott voltára tekintettel nem volt indokolt a kromoszóma-vizsgálat elvégzése, mivel annak eredménye semmiképpen nem született volna meg a betöltött 24. terhességi hét előtt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet, és kötelezte az I-III. rendű felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 400.000 forint perköltséget. Megállapította, hogy a le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli.

Döntésének jogi indokolása szerint nem volt vitatott tény, hogy kiskorú ... nem örökletes jellegű magzati genetikai megbetegedése folytán maradandó egészségkárosodással született. Ebből következően a Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében az I. rendű alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a genetikai tanácsadás során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben az egészségügyi intézménytől elvárható, azaz nem sértette meg az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. § (3) bekezdésében felállított gondossági követelményt. Az ítélkezés alapjául azt a szakértői véleményt fogadta el, amelyet a klinikai genetikus képzettséggel rendelkező orvosszakértők készítettek. A szakvélemény, illetve annak többszöri írásbeli kiegészítése, valamint az orvosszakértők személyes előadása alapján kifejtette: a rendkívül ritka strukturális (szerkezeti) kromoszóma elváltozás kimutatására az amniocentézis (magzatburok-csapolás) útján vett magzatvízminta tenyésztés lett volna a legalkalmasabb diagnosztikus vizsgálat. Ennek az eredménye azonban - a szülők genetikai vizsgálatára is kiterjedően - semmiképpen nem született volna meg december 15. napjának a 24. órájáig, holott ez volt az az utolsó időpont, ameddig a terhesség megszakítást el lehetett volna végezni. Ennél rövidebb idő alatt az úgynevezett direkt preparálásos módszerrel születhetett volna eredmény, amely a magzat tekintetében a mintavételtől számítva 34-36 óra elteltével megismerhető, így elméletileg nem volt akadálya a kromoszóma rendellenesség időben történő felismerésének. Ez a módszer azonban csupán a kromoszómák számbeli eltérésének a kimutatására alkalmas, de nem ad információt a strukturális (szerkezeti) jellegű eltérésekről. Rámutatott, miszerint a szakértők is nyomatékosan hangsúlyozták: irodalmi adatok nélkül, csupán szemléltetés céljából határozták meg, hogy legfeljebb 2-3% lehetett volna a valószínűsége annak, hogy a méhen belüli mintavétel során olyan minőségű preparátumot nyernek, amely alkalmas lett volna a rendkívül ritka kromoszóma rendellenesség kimutatására. Ezt az alig kifejezhető mértékű elméleti lehetőséget úgy értékelte: valójában nem volt reális esély a magzat genetikai ártalmának a felismerésére. Ebből arra a következtetésre jutott: az alperes nem követett el mulasztást azzal, hogy nem végezte el a méhen belüli mintavétellel járó kromoszóma-vizsgálatot. Azt is kifejtette: a vizsgálatok időbeni elvégzésének a lehetősége csupán elméletileg állt fenn, hiszen a laboratóriumok működési rendjéből adódóan az eredmények még december 15-ére sem lettek volna ismertek, holott a művi vetélést már december 9. napján meg kellett volna indítani ahhoz, hogy december 15-ére befejeződjék. Az idő szűkössége ellenére sem volt lehetőség, a magzat és a szülők kromoszóma-vizsgálatának az egyidejű (parallel) elvégzésére, mivel - amint azt a szakértők konzekvensen állították - erre csak egymást követő sorrendben kerülhet sor. Ebből következően nem látta bizonyítottnak, hogy az alperes megsértette az Eütv. 77. § (3) bekezdésében felállított gondossági követelményt, és azt sem, hogy okozati összefüggés áll fenn az alperes eljárása és a felperesek károsodása között [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 339. § (1) bekezdés]. A bizonyítottság hiányát a felperesek hátrányára értékelte, és az alaptalan kereset elutasításáról határozott.