A Pécsi Ítélőtábla Gf.30104/2007/4. számú határozata vételár megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 242. §, 277. §, 305. §, 318. §, 339. §, 340. §, 379. §] Bírók: Kovács Ildikó, Veszeley Józsefné, Zóka Ferenc

Pécsi Ítélőtábla

Gf.IV.30.104/2007/4. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla a Dr. Orsós Ferenc jogtanácsos (8900 Zalaegerszeg, Rózsás u. 4.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Dr. Kecskés Gabriella ügyvéd (1135 Budapest 13 Szegedi u. 35-37.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen 13.317.235,- Ft vételár és járulékai megfizetése iránt indított perében a Somogy Megyei Bíróság 1.G.40.048/2004/55. számú ítélete ellen a felperes 58. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, az alperest terhelő tőkemarasztalást 6.067.235,- (hatmillió-hatvanhétezer-kettőszázharmincöt) forintra, az alperes által fizetendő elsőfokú perköltséget 284.830,- (kettőszáznyolcvannégyezer-nyolcszázharminc) forintra leszállítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 465.000,- (négyszázhatvanötezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes jogelődje a S. Kft. 2002. november 11-én a Z. Rt.-vel vállalkozási szerződést kötött, melyben a M.-ban épülő fürdő és szabadidőközpont fogadó épületének és medencéjének szerkezetépítési munkáira vállalkozott. A szerződés 8/a. pontja szerint a betonellátást a felperes biztosítja. Az alperesnek a betonszállítóval szállítási szerződést kell kötnie, a Z. Rt és a felperes között létrejött keret-megállapodásban rögzített feltételekkel. A téliesítés az alperes feladata, ennek költségét a vállalkozó viseli. A szerződés szerint a betonba kerülő fagyálló alkalmazását a felek a helyszínen folyamatosan egyeztetik, az a Z. Rt. létesítményvezetőjének hozzájárulásával történhet.

A Z. Rt. és a felperes közötti szállítási szerződés csak 2003. március 10-én jött létre. Az alperes 2002. november 20-án a Z. Rt. és a felperes között megkötöttnek vélt keretszerződés alapján megrendelést küldött a betonszállításra. A felperes a szállítást megkezdte, a betont az alperes átvette és be is építette. A későbbiek során is az alperes konkrét megrendelései alapján történtek a betonszállítások.

A sportmedence és a termálmedence alaplemez betonozását 2003. január 28-án, illetve 30-án végezte el az alperes. Ezeknél a medencéknél az akkori hideg időjárás következtében foltokban felfagyások jelentkeztek. 2005. május 15-én a kár tárgyában jegyzőkönyvet vettek fel. Ebben a felperes és az alperes képviselői rögzítették, hogy az egyeztetések eredményeként a felperes 5.800.000,- Ft + ÁFA összegű kárt elismer és vállalja annak a későbbiekben egyeztetett módon történő pénzügyi rendezését.

A felperes keresetében az alperesnek szállított beton ellenértéke, 13.317.235,- Ft és ennek 2003. augusztus 1-jétől a kifizetésig járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A felperes a 2005. május 15-i jegyzőkönyvben foglalt elismerő nyilatkozatától "elállt", mert a felek közötti, a" vitás kérdések rendezése érdekében kötött megállapodás nem ment foganatba".

Az alperes a kereset elutasítását kérte, és a felperes hibás teljesítésével okozott kár jogcímén a kereseti követelés erejéig beszámítási kifogást terjesztett elő. Álláspontja szerint a felperes nem megfelelő minőségű betont szállított és ez a hibás teljesítése okozta a fürdőmedencék betonjának felfagyását.

Az elsőfokú bíróság az alperest 13.317.235,- Ft és ennek 2003. augusztus 31-től számított kamatai megfizetésére kötelezte. L. L. igazságügyi építész szakértő szakvéleménye, a kihallgatott tanúk vallomása továbbá részben a B. szakvéleménye és az É. Kht. szakvéleménye alapján az elsőfokú bíróság a felfagyásokat alapvetően két okra látta visszavezethetőnek. Az egyik, hogy "alultervezték" a betont, és bár az az akkor hatályos szabványnak megfelelt, a C16-os beton a szakmai tapasztalatok alapján nem alkalmas ilyen létesítmények kivitelezéséhez. A másik ok a téliesítés elmulasztása, a fagyás bekövetkeztének megakadályozásához szükséges intézkedések meg nem tétele. A vállalkozási szerződés alapján ez egyértelműen az alperes feladata lett volna. Az intézkedések megtételére a kivitelezés során a felperes figyelmeztette is az alperest. Az elsőfokú bíróság az alultervezettségre való figyelmeztetési kötelezettség elmulasztását nem rótta a felperes terhére, a felperes nem követett el szerződésszegést, a fagyás bekövetkeztében a felperes tevékenysége vagy mulasztása nem releváns ok.

Az ítélet ellen az alperes jelentett be fellebbezést. Kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és a keresetet utasítsa el. Elsősorban arra hivatkozott, hogy a felperes elismerte, hogy a hibás teljesítésével kárt okozott. Ezért neki kellett volna bizonyítania, hogy a teljesítése megfelelt az általa ismert szerződés szerinti célnak. Ezzel szemben a beton alultervezett volt, ezen kívül a felperes által készített és dokumentált receptura szerinti betonkeverék az alultervezett betonminőségnek nem felelt meg sem a cement, sem a fagyálló adalék aránya miatt. A felperes hibás teljesítésének a fagyáskárban való közrehatását a szakvélemények eltérő arányban becsülték meg, de mindkét kirendelt igazságügyi szakértő szerint közrehatott a felperes hibás betonkeveréke abban, hogy a medencék betonja abban a hőmérséklet tartományban fagyott meg, amelyen belül a fagyásgátló adalékszer meggátolhatta volna azt.

A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A fellebbezés részben megalapozott.