BH 2019.4.101 I. A kézbesítési fikció megdöntése iránti kérelem előterjesztésére nyitva álló törvényi határidő (három hónap) eltelte után nem tehető kétségessé az értesítés (idézés) kézbesítésének szabályszerűsége, s ennek folytán az, hogy a fellebbezések másodfokú tanácsülésen történő elbírálása ebből a szempontból szabályszerű volt-e [2017. évi XC. tv. (Be.) 132. § (2) bek., 133. § (2) bek., 608. § (1) bek. d) pont].

II. A feltételes szabadság Btk. 40. § (1) bekezdése szerinti megszüntetése felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható meg, az ilyen határozat ellen felülvizsgálat igénybevétele a törvénynél fogva kizárt, mert az esetleges törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárással orvosolható [Btk. 40. § (1) bek.; Be. 671. § 5. pont].

[1] Az elsőfokú bíróság a 2017. május 15. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli társtettesként elkövetett lopás vétségében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bb) és bc) alpont] és 2 rendbeli lopás vétségében [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont].

[2] Ezért őt - halmazati büntetésül mint többszörös visszaesőt - 2 év 4 hónap fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélete azzal, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett továbbá egy korábbi ítélettel kiszabott szabadságvesztés kapcsán alkalmazott feltételes szabadság megszüntetéséről, az előzetes fogvatartás beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költségről.

[3] Az elsőfokú bíróság a nem jogerős ítélet kihirdetését követően, 2017. május 15-én a 18. sorszámú végzésével megszüntette az I. r. terhelt előzetes letartóztatását, de ennek ellenére csak 2017. június 30. napjától 2017. július 27. napjáig volt szabadlábon. Előbb ugyanis közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztést töltött, melyből 2017. június 30-án szabadult, majd más ügyben 2017. július 27-től őrizetben, aztán 2017. július 29-től előzetes letartóztatásban volt, majd pedig 2017. november 9-től a jelen ügyben kiszabott szabadságvesztést tölti.

[4] A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljáró törvényszék az érdekelteknek értesítést küldött a tanácsülés tartásáról. Az I. r. terhelt részére - a már az elsőfokú ítéletben is szereplő, általa közölt újabb lakcímre - 2017. június 22-én kiadott, 2017. június 28-án, majd 2017. július 5-én sikertelenül kézbesített értesítése "nem kereste" postai jelzéssel érkezett vissza.

[5] A másodfokú bíróság 2017. október 30-án beszerezte az I. r. terheltre vonatkozó bűnügyi nyilvántartás adatait, amely szerint 2017. július 29-én elrendelték az I. r. terhelt előzetes letartóztatását. A másodfokú bíróság 2017. október 30-án a büntetés-végrehajtási nyilvántartás közlésére hivatkozással hivatalos feljegyzésben is rögzítette, hogy az I. r. terhelt 2017. július 29-től az F.-i Büntetés-végrehajtási Intézetben van fogvatartásban. A másodfokú bíróság ezen adatok alapján beálltnak tekintette a kézbesítési vélelmet.

[6] A másodfokú bíróság a 2017. október 31. napján tartott tanácsülésen meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet az I. r. terhelt tekintetében megváltoztatta: a lopás vétségének megjelölt 2 rendbeli bűncselekményt a Btk. 370. § (1) bekezdés és (2) bekezdés b) pont bb) alpontja szerint minősítette, és pontosította a lefoglalt bűnjelekre vonatkozó rendelkezéseket. Egyebekben az elsőfokú ítéletet az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[7] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt arra hivatkozással, hogy a másodfokú bíróság által megtartott tanácsülésről nem kapott "idézést". Egyúttal a feltételes szabadság megszüntetését is sérelmezte.

[8] Az I. r. terhelt indítványa szerint részt szeretett volna venni a másodfokú eljárásban, de a tanácsülés megtartásának időpontjában előzetes letartóztatásban volt és a tanácsülésről nem kapott idézést.

[9] Az I. r. terhelt kifogásolta egyúttal, hogy a magyar bíróság által elismert külföldi (osztrák) bíróság ítéletével kiszabott szabadságvesztés kapcsán alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette a bíróság annak ellenére, hogy a bűncselekmény elkövetésekor a külföldi ítélet honosítására még nem került sor.

[10] A Legfőbb Ügyészség a 2018. június 26-án kelt átiratában a felülvizsgálati indítványt a másodfokú bíróság eljárását érintő részében alaposnak találta. Úgy foglalt állást, hogy az I. r. terhelt értesítése a fellebbezések tanácsülésen történő elbírálásról nem volt szabályszerű.

[11] Kétségtelen, hogy az I. r. terhelt a kézbesítés második megkísérlésének napján és az azt követő öt munkanapon szabadlábon volt [a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. tv. (a továbbiakban: korábbi Be.) 70. § (7) bek., 335/2012. (XII. 4.) Korm. rendelet 31. § (4) bek.]. Ugyanakkor az értesítés kiállításának és kiadásának, valamint a kézbesítés első megkísérlésének időpontjában az I. r. terhelt fogvatartásban volt, amely folytán az értesítést a fogvatartást végrehajtó intézet parancsnoka útján kellett volna kézbesíteni [korábbi Be. 70. § (9) bek.]. Ily módon a tanácsülésen való elbírálás feltételei közül hiányzott, hogy nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését senki nem kérte [korábbi Be. 360. § (4) bek.].

[12] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a korábbi ítélettel kiszabott szabadságvesztés kapcsán alkalmazott feltételes szabadság megszüntetését kifogásoló részében a törvényben kizártnak tartotta, mert az állított törvénysértés különleges eljárás lefolytatásával orvosolható [korábbi Be. 416. § (4) bek. c) pont, 560. §].

[13] A Legfőbb Ügyészség mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Kúria tanácsülésen eljárva a másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül, és a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra. Indítványozta egyúttal, hogy a bűnismétlés veszélye [korábbi Be. 129. § (2) bek. d) pont] alapján rendelje el az I. r. terhelt előzetes letartóztatását.

[14] Az I. r. terhelt az észrevételében az előzetes letartóztatásának elrendelése ellenében azzal érvelt, hogy nem követett el újabb bűncselekményt, míg egyebekben egyetértett az ügyészi állásponttal.

[15] A védő észrevételében - a feltételes szabadság megszüntetését nem érintve - csatlakozott a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítására tett ügyészségi indítványhoz. Ezt meghaladóan az I. r. terhelt szabadlábra helyezését, másodlagosan "lakhelyelhagyási tilalom" elrendelését indítványozta.

[16] A Kúria azt állapította meg, hogy az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványa a törvényben kizárt.

[17] Az I. r. terhelt az indítványát a korábbi Be. hatálya alatt nyújtotta be. Időközben 2018. július 1. napjától hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.). A Kúria - eltérő átmenti rendelkezés hiányában - a Be. 868. § (1) bekezdése értelmében az új büntetőeljárási törvényt alkalmazta.

[18] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja, illetőleg a korábbi Be. 373. § (1) bekezdés II. d) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező.