A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20725/2019/4. számú határozata végrendelet érvénytelenségének megállapítása (SZÓBELI végrendelet érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 7:20. §] Bírók: Fermanné dr. Polák Zita, Hegedűs Mária, Véghné dr. Szabó Zsuzsanna

Fővárosi Ítélőtábla

1.Pf.20.725/2019/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Novozánszky Ilona ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, dr. Fodor András Péter ügyvéd (Harmincas Ügyvédi Iroda, cím) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szóbeli végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2019. június 4. napján meghozott, 67. sorszám alatt kijavított, 8.P.24.579/2016/66. számú ítélete ellen a felperes részéről 70. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és megállapítja, hogy örökhagyó neve örökhagyó 2015. február 20-án tett szóbeli végrendelete a felek viszonyában érvénytelen.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.316.050 (Egymillió-háromszáztizenhatezer-ötven) forint perköltséget, továbbá térítsen meg az államnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felhívására 1.500.000 (Egymillió-ötszázezer) forint elsőfokú eljárási illetéket.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 550.000 (Ötszázötvenezer) forint másodfokú perköltséget, továbbá térítsen meg az államnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felhívására 2.453.100 (Kétmillió-négyszázötvenháromezer-száz) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes apja, örökhagyó neve (továbbiakban: örökhagyó) 2015. március 19. napján elhunyt, a törvényes öröklés rendje szerint örököse egyetlen gyermeke, a felperes. Az örökhagyó hagyatéki eljárásában az alperes bejelentette, hogy az örökhagyó szóban végrendelkezett. A közjegyző kihallgatta a két szóbeli végrendeleti tanút, dr. J.F.-t és dr. K.L.-t, akik vallomása alapján megállapította, hogy a 2015. február 20-i szóbeli végrendelet a Ptk. 7:21. § és 7:22. § alapján érvényesen létrejöttnek tekinthető. A szóbeli végrendeletben az örökhagyó minden ingó és ingatlan vagyonát - két cégben lévő üzletrészeit kivéve - gyermekére, a felperesre hagyta, az alperes haszonélvezeti jogával terhelten és az alperest kiskorú B.M. javára meghagyással terhelte. A felperes a szóbeli végrendeletet nem ismerte el érvényesnek. Az öröklési jogvitára tekintettel a közjegyző az örökhagyó leltárba vett hagyatékából a F. Kft.-ben lévő 1,4594% törzstőkét és a M. Kft. őt illető üzletrészét az alperesnek, míg a további hagyatéki vagyontárgyakat az alperes haszonélvezeti jogával terhelten a felperesnek adta át a szóbeli végrendelet alapján ideiglenes hatállyal.

A felperes keresetében az örökhagyó 2015. február 20. napján tett szóbeli végrendelete érvénytelenségének megállapítását kérte. Hivatkozása szerint a szóbeli végrendelet érvénytelen, mert tételének törvényben meghatározott feltételei nem álltak fenn. A Ptk. 7:20. § szerint szóbeli végrendeletet az tehet, aki életét fenyegető olyan rendkívüli helyzetben van, amely írásbeli végrendelet tételét nem teszi lehetővé. A szóbeli végrendelet érvényességéhez a törvényben meghatározott két feltételnek együttesen és egyidejűleg kell fennállnia. 2015. február 20-án, a szóbeli végrendelet állítólagos tételének időpontjában az örökhagyó nem volt olyan, a törvény által megkövetelt életet fenyegető rendkívüli helyzetben, ami írásbeli végrendelet tételét nem tette volna lehetővé. Az adott napon az örökhagyó saját lábán közlekedett, klinikai felvételét megelőzően a szakambulancián 13 óra 10 perckor végzett előzetes vizsgálat alkalmával fájdalomról nem panaszkodott. Ezt követően a 16 óra 30 perckor végzett vizsgálat során hivatkozott alhasi fájdalomra, amit az előző napon végzett colonoscopiai vizsgálat indokolt. Másnap saját kezűleg írta alá a műtéthez szükséges beleegyező nyilatkozatot. Ezt követően még 28 napot élt, változó, de mindig cselekvőképes, éber állapotban, melynek során többször tehetett volna írásbeli magánvégrendeletet, megerősítendő az alperes által bejelentett szóbeli végrendeletet.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy 2015. február 20-án ő volt az, aki az örökhagyót aggasztó panaszai miatt a klinikára szállította. A szóbeli végrendelet tételének törvény által megkövetelt kritériumai a nyilatkozat tételének időpontjában fennálltak, mert az örökhagyó alapbetegségéből fakadóan olyan fájdalmakról panaszkodott, ami alapján akár fatális kimenetellel lehetett számolni. Az állapotrosszabbodás hirtelensége ismeretében az írásbeli végrendelkezés kérdése csupán elvi feltevés, melynek az adott helyzetben realitása nem volt.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 300.000 forint perköltséget, továbbá térítsen meg az államnak 1.500.000 forint illetéket.

Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a kereset alaptalan.

Az érvénytelenségre való hivatkozása alapján a felperest terhelte a perben annak bizonyítása, hogy 2015. február 20-án dél körüli időpontban az örökhagyó nem volt életét fenyegető olyan rendkívüli állapotban, amely írásbeli végrendelet tételét ne tette volna lehetővé, illetőleg amennyiben állapota, betegsége esetleges súlyossága miatt olyan veszélyeztető élethelyzet nem állt elő, amely miatt a végrendelkezés csak az alperes által állított formában valósulhatott meg. Ezzel szemben a felperest megillette ezen állítások ellenkezőjének igazolása a tekintetben, hogy a körülmények megalapozzák a Ptk. 7:20. § szerinti feltételek fennállását.

A szóbeli végrendelet tétele csak a törvény által általánosságban körülírt és kivételesnek tartható körülmények között lehetséges; objektív értelemben olyan életet fenyegető rendkívüli helyzetnek kell előállnia az örökhagyó személyét illetően, amelyben más végrendelkezési mód nem lehetséges, mert azt a körülmények nem teszik lehetővé. Noha a törvényi szabály két körülmény, jogi tény egyidejű fennállásán alapul, a kettős kívánalom lényegében egyazon élethelyzetből vezethető le, amelynek jellegét valójában az első törvényi fordulat írja le. A rendkívüliség alapját olyan súlyú eseménysor adja, amely az életre veszélyt jelent, azt objektíve fenyegeti, a kialakult helyzet a nyilatkozó számára is egyértelmű, saját személyes szituációját kell úgy megélnie és értékelnie, hogy alappal indítja jognyilatkozat tételére, a szóban való végrendelkezés formájának alkalmazására.

A peres felek előadása, a csatolt okirati bizonyítékok, továbbá a 2015. február 20-i eseményekről és a végrendelet tartalmáról is konzekvensen, ellentmondásoktól mentes módon nyilatkozó végrendeleti tanúk (dr. J.F., dr. K.L.) vallomása alapján bizonyított, hogy az örökhagyó 2015. február 20. napján a kora délutáni órákban felvételre került a ... Sebészeti Klinikájára, miután aznap reggeltől hasi panaszai jelentkeztek. A rendelkezésre álló adatok alapján már előző nap colonoscopiás vizsgálaton esett át, mert hónapok óta intenzíven fogyott, tumormarkerei emelkedést, vérképe romlást mutatott és májában is több gócú folyamatra derült fény (orvos neve, 2019. június 19-i lelete). Az eszközös vizsgálat megerősítette a gyanút, hogy bélrendszeri daganatos betegség állhat a panaszok hátterében és a kórkép stádiumát jelezte, hogy a szűkületen a vizsgálóeszközzel továbbhaladni már nem lehetett. A daganatprogresszió 2015 februárjára a bélszakaszt gyakorlatilag már elzárta, a 2015. február 21. napján a déli órákban elvégzett műtét már inoperábilis körülményeket tárt fel a hasüregben. A műtéti megoldás csak palliatív lehetett, az alapbetegség gyógyítását nem célozhatta, csak a bélműködés könnyítését oldotta meg. Az örökhagyó a vele egy háztartásban élő alperes előadása alapján a 2015. február 19-i beavatkozást követő állapotát hirtelen romlónak és elsősorban a fájdalmak miatt kifejezetten sürgetőnek érezte. A február 20-i eseményekről nyilatkozni tudó személyek általános állapotot illető észlelésével összhangban, valamennyi orvosi dokumentum anamnesztikus része beszámol arról, hogy a beavatkozás utáni napon csuklás, hányás, székletkimaradás jelentkezett az örökhagyónál. A 2015. február 20-i klinikai felvétel során a vizsgáló személy, illetve az előirányzott vizsgálatok jellege is bélelzáródás lehetőségét vetették fel, ami legkésőbb február 20. napján 17 óra 30 perckor a passzázs vizsgálattal radiológiai értelemben is igazolást nyert.