BH 2001.5.221 A lakásba befogadott élettárs szívességi lakáshasználónak minősül, ezért lakáshasználata bármikor, indokolás és alakszerűség nélkül megvonható [Ptk. 193. § (1) bek., 1993. évi LXXVIII. tv 2. § (1) és (5) bek.].

A felperes korábbi lakásának leadása folytán kapta meg a perbeli 73 m2 nagyságú önkormányzati bérlakást. Erre 1994 decemberében bérleti szerződést kötött, és a bérbeadóval megállapodott abban, hogy vele együtt költözik öt gyermeke, akik közül négy gyermek az alperessel fennálló élettársi kapcsolatból született. A lakásba az alperes is beköltözött. A felperes 1998. október 3. óta a szülei lakásában tartózkodik, és gyermekeit is magával vitte. A bérbeadó 1998. november 24-én - a bérfizetés elmulasztása miatt - felmondta a felperes bérleti jogviszonyát, de mert a fennálló lakbérhátralékot a felperes kifizette, a felmondást 1999. szeptember 17-én méltányosságból visszavonta.

A felperes keresetében a lakás kiürítésére kérte az alperes kötelezését. Arra hivatkozott, hogy az alperes súlyos bántalmazása miatt kénytelen volt gyermekeivel együtt elmenekülni a lakásból, azóta a szülei lakásában tartózkodik, így az alperes szívességi lakáshasználatát megvonta.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes nem rendelkezhet a lakással, mert a bérleti jogviszonya megszűnt. Vitatta azt is, hogy szívességi lakáshasználó lenne.

A bíróság jogerős ítéletével kötelezte az alperest a lakás kiürítésére azzal, hogy elhelyezésre nem tarthat igényt. Megállapította, hogy időközben a bérbeadó a felmondását visszavonta, így a felperes bérleti jogviszonya fennáll. Ennek hiányában is megindíthatta volna a pert, mert a jogcím nélküli lakáshasználók is előterjeszthetnek egymás ellen lakás kiürítése iránti kérelmet. Az alperes lakáshasználatát a felperes engedélyezte, és e szívességi lakáshasználatot bármikor indokolás nélkül megvonhatta. Az alperes ezért a Ptk. 193. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a lakás kiürítésére, és elhelyezésre sem tarthat igényt, mert erre a felperes kötelezettséget nem vállalt.

A jogerős ítélet felülvizsgálatát az alperes kérte. Álláspontja szerint a jogvita eldöntésének előkérdése, hogy a felperes bérlő-e, illetőleg, hogy ő, mint élettárs bérlőtárs-e, miután a lakást a négy kiskorú gyermekükre tekintettel, szociális jelleggel együtt kapták. Álláspontja szerint a felperesnek keresetindítási joga nincs, és utalt arra, hogy a bérleti jogviszony érvénytelenségének megállapítása és gyermekelhelyezés iránt pert indított.

A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.