A Pécsi Ítélőtábla Bf.35/2011/3. számú határozata vesztegetés vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 254. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 371. §] Bírók: Halász Etelka, Tóth Sándor, Túri Tamás

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.I.35/2011/3. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a 2011. évi április hó 13. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t :

A másodfokú bíróság a vesztegetés vétsége miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Baranya Megyei Bíróság 12.B.257/2010/8. számú ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s

A Baranya Megyei Bíróság 12.B.257/2010/8. számú, 2011. január 12. napján kelt ítéletével a vádlottat 3 rb. vesztegetés vétsége miatt halmazati büntetésül 6 hónap fogházbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés-büntetés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, és kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség részbeni megfizetésére.

A megyei bíróság ítélete ellen a vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést.

A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.

A védelmi fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla a Be.348.§ (1) bekezdése alapján felülbírálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást. Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást. A tényállást hiánytalanul felderítette, a bizonyítékokat beszerezte és értékelte, indokolási kötelezettségének is eleget tett. A megállapított tényállás mentes a Be.351.§ (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul.

Az elsőfokú bíróság a tényállást alapvetően a három, tanúként kihallgatott biztonsági őr, valamint munkahelyi vezetőjük tanú1 vallomása, és az eljárás során beszerzett okirati bizonyítékok alapján állapította meg.

Az eljárás során a vádlott sem tagadta, hogy találkozott tanú2vell, tanú3al és tanú4-el. Elismerte, hogy beszélt a biztonsági őrökkel, tagadta azonban azt, hogy őket 100.000 forintért titoktartási kötelezettségük megszegésére próbálta rávenni. Az elsőfokú bíróság a vádlott védekezését meggyőző indokolással vetette el. Az elsőfokú bíróság részletesen kifejtette, hogy a három biztonsági őr tanúvallomásával szemben a vádlott vallomását miért nem fogadta el. A tanúk egybehangzóan állították, hogy a vádlott 100.000 forintot ígért nekik olyan információk fejében, amelyekre nézve őket titoktartási kötelezettség terhelte. A vádlott által kért információk az kft1 üzemében folyó munkálatokkal, anyagmozgással, illetve az őrzés személyi-tárgyi körülményeivel voltak kapcsolatosak. A három biztonsági őr tanúvallomását részben az általuk készített jelentések, mint okirati bizonyítékok, illetve munkahelyi vezetőjük tanú1 tanúvallomása is alátámasztja. Ezzel szemben az elsőfokú bíróság ítéletében is kifejtettek szerint a vádlott nem tudott magyarázatot adni arra, hogy ha munkahelyet keresett, miért a döntési joggal nem rendelkező tanúkat és miért nem a munkavállalók felvételéről döntő munkahelyi vezetőjüket kereste meg.