BH+ 2014.3.97 A titkos információgyűjtés eredményének felhasználásánál a feljelentési kötelezettség megtételének haladéktalansága nem pusztán az engedélyben megjelölt határidő lejárta és a feljelentés teljesítése közötti időtartam alapján, hanem az információ mennyiség tartalmi megismerésének, feldolgozásának bonyolultsága figyelembevételével ítélendő meg [Be. 206/A. §].

A törvényszék a 2012. szeptember 21. napján kelt ítéletével az I. r vádlottat folytatólagosan elkövetett vesztegetés [Btk. 250. § (1) bekezdés, (3) bekezdés 2. tétel I. és II. fordulata] és folytatólagosan elkövetett befolyással üzérkedés bűntette [Btk. 256. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pontja] miatt halmazati büntetésül 6 évi börtönbüntetésre, 5 évi közügyektől eltiltásra, 400 napi tétel - napi tételenként 2500 forint összegű, összesen tehát 1 millió forint - pénzbüntetésre és a pénzügyőr foglalkozástól végleges eltiltásra, a II. r. vádlottat folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntette [Btk. 253. § (1) bekezdés, (2) bekezdés III. fordulata] miatt 2 év 10 hónapi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

Az ítélet ellen az I. r. vádlott felmentés, a védője elsődlegesen ugyancsak felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében, a II. r. vádlott és védője kizárólag felmentés végett jelentett be fellebbezést.

Az I. r. vádlott védője írásban indokolt fellebbezésében kifogásolta a titkos információgyűjtés eredményének felhasználását, mivel álláspontja szerint annak bizonyítékként történő értékelésére nem volt törvényes lehetőség. Erre figyelemmel az I. r. vádlott bizonyítottság hiányában történő felmentését, másodlagosan a Be. 373. § (1) bekezdés I/c. pontjára hivatkozással eljárási szabálysértés - törvényes vád hiánya - miatt az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.

A II. r. vádlott védője írásban indokolt fellebbezésében ugyancsak a Be. 373. § (1) bekezdés I/c. pontjára hivatkozással eljárási szabálysértés - törvényes vád hiánya - miatt az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta. Ezt meghaladóan a II. r. vádlott bizonyítottság hiányában történő felmentését, vagylagosan a kiszabott büntetés enyhítését és a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztését kérte.

A fellebbviteli főügyészség a vádlotti és a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartva a tényállás némi kiegészítését, illetve helyesbítését, és a bűncselekmények minősítésének részbeni megváltoztatását indítványozta.

Álláspontja szerint ugyanis az I. r. vádlott korrupciós cselekményét szolgálata során valósította meg, ezért az a Btk. 250. § (1) bekezdés és a (3) bekezdés 1. tétele I. és II. fordulatába ütköző cselekmény, míg a szolgálaton kívüli cselekmény (amelynek során előnyt fogadott el) a Btk. 256. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és c) pontja szerinti befolyással üzérkedés bűntettének minősül.

A másodfokon eljáró ítélőtábla a 2013. január 23-án kelt határozatával az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az I. r. vádlottat az ellene folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntette és folytatólagosan elkövetett befolyással üzérkedés bűntette, a II. r vádlottat pedig az ellene folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntette miatt emelt vád alól felmentette.

A másodfokú bíróság elöljáróban abban a kérdésben foglalt állást, hogy megítélése szerint az elsőfokú bíróság nem követett el olyan eljárási szabálysértést, amely az ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését indokolta volna, ezen túlmenően megállapította azt is, hogy a bíróság a védői okfejtéssel szemben törvényes vád alapján járt el.

A titkos információgyűjtés eredményének felhasználását illetően azonban a védők érveivel értett egyet.

A másodfokú bíróság idézi az elkövetéskor hatályos Be. 206/A. § (1) bekezdés b) pontját, amelynek értelmében a büntetőeljárásban felhasználni kívánt információ megszerzését követően a titkos információgyűjtést végző szerv a feljelentési kötelezettségének haladéktalanul köteles eleget tenni.

A másodfokon eljárt bíróság e rendelkezést a Be. 204. § (4) bekezdésével vetette egybe, amely szerint viszont a titkos adatszerzés befejezését követő nyolc napon belül a titkos adatszerzést folytatott ügyész, illetőleg nyomozó hatóság megsemmisíti a titkos adatszerzés célja szempontjából érdektelen, rögzített adatot és az ügyben nem érintett személy rögzített adatait, kivéve azokat az adatokat, amelyek felhasználását a 206. § (4)-(5) bekezdése lehetővé teszi. A 204. § (3) bekezdés a) pontja esetében az addig rögzített adatokat haladéktalanul meg kell semmisíteni.

E két jogszabályhely egybevetéséből és a BK 74. számú állásfoglalásában írtak egybevetéséből arra a megállapításra jutott, hogy a lehallgatást végző szervtől joggal elvárható, hogy egy hosszabb lehallgatási időszak esetén folyamatában is figyelemmel kísérje az annak során beszerzett anyagokat.

A másodfokú bíróság határozatában tényszerűen rögzíti, hogy az I. r. vádlott telefonjait: 2009. november 16-án 16 órától 2010. február 13-án 16 óráig hallgatták le, majd másodízben 2010. február 13-án 14 órától 2010. május 13-án 14 óráig hallgatták le, a II. r. vádlott telefonját: 2010. március 18-án 14 órától 2010. június 15-én 14 óráig hallgatták le.

Az ítélőtábla hivatkozik arra is, hogy a feljelentést az ügyben a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata (továbbiakban: RSzVSz) 2010. szeptember 6. napján tette meg, a feljelentést a gyulai ügyészségen 2010. szeptember 20-án iktatták, a nyomozást 2010. szeptember 24-én rendelték el, a lehallgatási anyagot az ügyészség 2010. szeptember 27-én kérte meg, a felhasználásra az indítványt 2011. április 22-én terjesztették elő, a lehallgatás anyagának felhasználását a bíróság 2011. április 26-án engedélyezte, és minden nyomozati cselekményt csak ezt követően foganatosítottak.

Ennek keretében hivatkozott arra, hogy például az I. r. és II. r. vádlott kihallgatására is csupán egy év múlva, 2011. szeptember 6-án került sor.

Mindebből az ítélőtábla arra a következtetésre jutott, hogy a lehallgatás végső időpontját - 2010. június 15-ét - figyelembe véve, a több, mint két hónap múlva megtett feljelentés nem felel meg a törvényben megkívánt haladéktalanság fogalmának.

Álláspontjának alátámasztásául hivatkozik a 3269/2012.(X. 4.) AB határozatra és kiemelten annak 11.) pontjára.

Mindezek egybevetéséből arra az álláspontra helyezkedett, hogy a feljelentés megtételére késedelmesen került sor, következésképpen a lehallgatási anyagok felhasználása törvénysértő volt, ezért azokat a bizonyítás köréből kirekesztette, ugyanakkor megállapította, hogy a rendelkezésre álló egyéb bizonyítékok nem elégségesek a vádlottak büntetőjogi felelősségének a megállapításához, ezért őket az ellenük emelt vád alól a Be. 331. § (1) bekezdése szerint eljárva, a Be. 6. § (3) bekezdése b) pontjának 2. fordulata alapján felmentette.

Az ítélet ellen a fellebbviteli főügyészség 2013. február 7. napján alatt jelentett be fellebbezést a vádlottak terhére, amelyben kifejtette, hogy álláspontja szerint az ítélőtábla tévesen értelmezte a Be. 206/A. § (1) bekezdés b) pontjában írt haladéktalanság fogalmát.