A Pécsi Ítélőtábla Pf.20269/2007/18. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 81. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 227. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 5. §, 63. §] Bírók: Fekete Bálint, Juhász László, Kovács Ildikó

Pécsi Ítélőtábla

Pf.II.20.269/2007/18. szám

A Magyar Köztársaság nevében !

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Füredi Péter ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe.) I. r. és II.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) II. r. felpereseknek - a dr. Tatár László ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt I.rendű alperes neve I. r., I.rendű alperes neve né II. r., III.rendű alperes neve III. r. (mindhárman: I.rendű alperes címe.), a személyesen eljáró IV.rendű alperes neve (IV.rendű alperes címe) IV. r., valamint V.rendű alperes neve V. r. és V.rendű alperes neve né (mindketten: V.rendű alperes címe) VI. r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Baranya Megyei Bíróságon 15.P.20.834/2006. ügyszám alatt folyamatban volt perben a 2007. május 22-én 55. sorszámon kelt ítélet ellen a felperesek által 56. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán a mai napon megtartott fellebbezési tárgyaláson meghozta az alábbi

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - kizárólag a perköltségre vonatkozó részében - akként változtatja meg, hogy a felperesek által az I., II., és III. rendű alpereseknek fizetendő perköltség összegét 426.350,- Ft-ra, azaz négyszázhuszonhatezer-háromszázötven forintra, a felpereseknek az Állam javára - az APEH Dél-dunántúli Regionális Igazgatósága felhívására - megfizetendő feljegyzett elsőfokú eljárási illeték összegét 496.620,- Ft-ra, azaz négyszázkilencvenhatezer-hatszázhúsz forintra felemeli.

Kötelezi a felpereseket arra, hogy fizessenek meg I., II., III. rendű alpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak, 196.750,- Ft, azaz egyszázkilencvenhatezer-hétszázötven forint másodfokú részperköltséget, míg az Állam javára a fentebb említett intézmény felhívására 472.200,- Ft, azaz négyszázhetvenkettőezer-kettőszáz forint feljegyzett fellebbezési eljárási részilletéket.

Kötelezi az I., II., III. rendű alpereseket arra, hogy az Államnak - a már jelzett intézmény felhívására - fizessenek meg 42.420,- Ft, azaz negyvenkettőezer-négyszázhúsz forint feljegyzett fellebbezési eljárási részilletéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felpereseket egyetemlegesen kötelezte az I-II-III. r. alperesek javára 150.000,- forint perköltség, az Állam javára pedig 150.000,- forint feljegyzett eljárási illeték megfizetésére.

Az ítélet ellen a felperesek 56. sorszámon terjesztettek elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú határozat akként történő megváltoztatását kérték, hogy a másodfokú bíróság adjon helyt többször módosított kereseti kérelmüknek, továbbá kötelezze az alpereseket a másodfokú perköltség megfizetésére.

Fellebbezésük alátámasztásául arra hivatkoztak, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás részben hiányos és ellentmondásos, részben iratellenes. Tévesnek állították a II. r. felperes kereseti kérelmének jogalapjával kapcsolatos megállapítást, hiszen az az álláspontjuk szerint nem a felperesek közötti szóbeli, hanem az 1999. június 16-án írásbeli megállapodás volt. Hivatkoztak arra, hogy téves az ítélet indokolása, mivel a perbeli ingatlanból a felek 700 m²-t, nem pedig 881 m-t kerítettek el. Kiemelték, hogy a teleknyelet, amely a szomszédos telkek megközelítésének - álláspontjuk szerint - egyedüli útja, a felek közösen használták. Vitatták egyebekben, hogy az 1999. június 16-i megállapodás, amely alapján a 139 m² területű nyél ellenértékének - amely 13.000,- Ft/m² árral számolva 1.807.000,- Ft - a megtérítését az I-II. r. alperesek vállalták, ne lehetne ezen összeg követelésének a jogcíme, mivel ez az összeg az I. r. felperesnek éppen e megállapodás alapján jár.

Hiányolták annak a ténynek a rögzítését, hogy az I. r. felperes jogi képviselő útján megtámadta az I-II. r. alperesek tulajdonjogát bejegyző földhivatali határozatot, valamint hogy ezen eljárás során a másodfokú hatóság elutasító határozatában maga sem tekintette törlési pernek az ügyet, hiszen határozatában nem oktatta ki a feleket a 3 éves jogvesztő határidőről.

Vitatták azt a megállapítást, mely szerint az I-II. r. alperesek a IV. r. alperesnek azt hozták volna tudomására, hogy az I. r. felperessel kizárólag vételárvitájuk van. Álláspontjuk szerint a IV. r. alperes tisztában volt azzal, hogy az ingatlannal kapcsolatban per van folyamatban, hiszen a perfeljegyzésről, illetőleg annak utóbbi törléséről betekintés folytán tudomása volt. E körben sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság nem adott helyt a teljes földhivatali iratanyag beszerzésére irányuló bizonyítási indítványuknak, amely alapján kétséget kizáróan bizonyítható lett volna a IV-VI. r. alperesek, mint vevők rosszhiszeműsége. Hivatkoztak továbbá arra, hogy a IV. r. alperesi vevőnek éppen az ítélet indoklásába is belefoglalt tények folytán - amelyek rögzítik, hogy az I-II. r. alperesek vételi szándéka az ingatlan-nyilvántartásban megjelölt térmértéknél kisebb, körülkerített telekrészre állt fenn - pontos tudomással kellett arról bírnia, hogy csupán az I-II. r. alperesek által elkerített telekrészt vásárolhatja meg. Tévesnek minősítették azt a megállapítást, mely szerint a IV-VI. r. alperesek az ingatlan birtokbavételét követően a teljes, a körülkerített részen túli területet használatba vették volna, mivel arra nem 2005 őszén, hanem csak 2006 nyarán került sor. Kiemelték, a jelen per nem törlési per, illetőleg a IV. r. alperes a fentiek alapján nem tekinthető jóhiszemű szerzőnek, ezért nem irányadó a perindításra nyitva álló 3 éves jogvesztő határidő.

Kérték továbbá az elsőfokú eljárás során az eljárás szabálytalansága miatt előterjesztett kifogásaik elbírálását is a másodfokú bíróságtól.

Az I-III. r. alperesek 65. sorszámon előterjesztett fellebbezésükben az elsőfokú ítélet akként történő megváltozatását kérték, hogy az alperesek mint egyetemleges jogosultak részére fizetendő perköltség összegét a másodfokú bíróság 1.133.000,- forintra emelje fel, egyebekben, a felperesi fellebbezésre tekintettel megtett fellebbezési ellenkérelmükben az ítélet helybenhagyását, és a felpereseknek a másodfokú perköltségben való marasztalását kérték.

A fellebbezési kérelem alátámasztásául az alperesek arra hivatkoztak, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg a per tárgyának értékét, amikor a többször módosított kereseti kérelem szerinti leszállított követelést vette figyelembe, hiszen a tulajdonjog megállapítása iránti perekben pertárgyértékül a megszerezni kívánt tulajdoni hányadnak a kereset benyújtásakor mutatkozó forgalmi értékét kellett volna alapul vennie. Ez az érték 40.000.000,- forint volt, a per pedig 626/1326 tulajdoni illetőséget érint, ennek folytán álláspontjuk szerint a per tárgyának értéke 18.883.861,- forint. Az ügyvédi munkadíjban álló perköltség összegét az alperesek a pertárgyérték 5%-a + 20% ÁFA, azaz 1.133.000,- forint mértékben kérték megállapítani.