BH 1994.7.364 A házastársi haszonélvezeti jog újabb korlátozása iránti igény érvényesítését az anyagi jogerő nem zárja ki, ha az alapul szolgáló körülmények utóbb megváltoztak [Ptk. 616. § (1) bek., (2) bek., 161. § (2) bek., Pp. 229. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperesnek a perbeli házas ingatlanon fennálló özvegyi haszonélvezeti jogát akként korlátozta, hogy a haszonélvezeti jog természetben történő gyakorlását megszüntette és az alperest megillető haszonélvezeti jog ellenértékét az ingatlanban levő üzlethelyiség szabad forgalomban elérhető bérleti díjának 50%-ában határozta meg. Kötelezte az alperest, hogy az épület egyéb helyiségeit 15 napon belül kiürítve bocsássa a felperes birtokába. Kötelezte továbbá az alperest, hogy 15 napon belül adjon ki a felperesnek a jelenlegi állapotban 2 db boroshordót és 1 db sajtárt. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A megállapított tényállás szerint a perbeli házas ingatlant az örökhagyó 1977. március 19-én bekövetkezett halála folytán a törvényes öröklés rendje szerint gyermeke: a felperes örökölte meg, az örökhagyó második házastársának, az alperesnek özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten. Az ingatlanban lévő egy szoba, hall és mellékhelyiségekből álló lakás az örökhagyó és az alperes közös lakása volt, míg az ingatlanban lévő üzlethelyiséget bérbeadás útján hasznosították.

A városi bíróság előtt folyamatban volt perben a bíróság az alperes özvegyi jogát az ingatlan eszmei 3/4 részére korlátozta akként, hogy a lakás kizárólag az alperes birtokában és használatában maradt, míg az üzlethelyiség mindenkori bérleti díjának felvételére 1/2-1/2 arányban a peres feleket jogosította fel. Az alperes azonban 1986 elején az ingatlanból a saját házas ingatlanába költözött, és azóta a perbeli ingatlanban lévő lakást lezárva tartotta. Az eltelt idő alatt az ingatlan 40%-ban a természetes avulás, 60%-ban az indokolt állagmegóvás elmaradása és a rendellenes használat (fűtetlenség, szellőztetés hiánya) miatt olyan avult állapotba került, hogy a főépület teljes körű felújítása szükséges, míg a melléképületeket le kell bontani.

E megváltozott körülményekre tekintettel az első fokú ítélet szerint a korábbi perben meghozott ítélet anyagi jogereje nem zárja ki, hogy a bíróság a kereseti kérelmet érdemben tárgyalja. "A Pp. 229. §-ának (1) bekezdése csak az azonos felek között ugyanazon jog iránt és ugyanabból a tényállásból származó igény esetében zárja ki az újabb igény érvényesítését. A bíróság álláspontja szerint a jelen tényállás nem azonos a korábbival, hiszen az ingatlan állaga romossá vált, az alperes az épületből több éve véglegesen kiköltözött, azt csak formálisan tartja birtokában. Mindezek a tények olyan új körülmények, melyek az igény ismételt elbírálását lehetővé teszik."

Érdemben pedig a Ptk. 616. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján jogi lehetőséget látott az özvegyi jog további korlátozására. Az alperes az ingatlanban lévő lakásból saját lakásába költözött, azt nem használja és bérbeadás útján sem hasznosítja, ebből következik, hogy arra nincs szüksége; a megfelelő használat hiánya miatt egyébként az ingatlan rendkívül leromlott állapotba került. Mindezt mérlegelve a bíróság az alperes által évek óta ténylegesen nem gyakorolt özvegyi jogot a lakás tekintetében megszüntette. Az üzlethelyiség hasznosításából származó jövedelem 1/2 részére azonban az alperesnek a létfenntartásához továbbra is szüksége van, ebben a körben az özvegyi jogát fenntartotta úgy azonban, hogy a természetben való hasznosítás jogát a felperesre ruházta. A felperes ugyanis maga is kereskedő és a jelenleg fennálló bérleti jogviszony megszűnése esetén méltányos, hogy a saját tulajdonában álló ingatlanban lévő üzlethelyiséget maga használhassa. Ezért úgy rendelkezett, hogy az alperest - özvegyi joga fejében az új jogszabályoknak és a forgalmi viszonyoknak megfelelő mindenkori bérleti díj 1/2 része illeti meg. Az ingóságok kiadása iránt előterjesztett kereseti kérelme megalapozottságát a felperes nem tudta bizonyítani, ezért a bíróság csak az alperes által elismert és kiadni vállalt ingóságok kiadásáról rendelkezett.

A másodfokú bíróság ítéletével indokai alapján hagyta helyben az első fokú ítéletet.

A jogerős ítéletnek az özvegyi jog korlátozására vonatkozó rendelkezése ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be és elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a per megszüntetését, másodlagosan annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte. E1sősorban azzal érvelt, hogy az özvegyi jog korlátozása tárgyában korábban meghozott ítélet anyagi jogereje az új kereset indítását a Pp. 229. §-ának (1) bekezdése értelmében kizárja; téves az eljárt bíróságoknak az a megállapítása, hogy az ingatlanból való elköltözése új tényalapot jelent: ez csupán új tényállási elem, a tényalap viszont a hagyatékból származó igény, amely azonos a korábbi per tényalapjával. De az érdemi döntés is jogszabálysértő: az ingatlanban lévő lakást nem végleges jelleggel hagyta el, oda vissza kíván költözni, annak felújítását is megkezdte és közel 100 000 Ft-ot fordított az ingatlanra. Érvelt azzal is, hogy a nem megfelelő karbantartás nem lehet alapja az özvegyi jog korlátozásának, ilyen esetben a haszonélvezeti jogra vonatkozó általános szabályoknak megfelelően a Ptk. 161. §-ának (2) bekezdése szerinti jogkövetkezmények alkalmazására van mód; a tulajdonos a kártérítési igényét pedig csak a haszonélvezet megszűnése után érvényesítheti.