BH 2006.1.8 A büntetőeljárásban fel lehet használni azokat az okiratokat, amelyeket valamely hatóság - jogszabályban meghatározott feladatainak teljesítése során a hatáskörében eljárva - a büntetőeljárás megindítása előtt beszerzett [Be. 76. § (2) bek.].

A megyei bíróság id. B. J. vádlottat halált okozó testi sértés bűntette miatt 2 évi börtönre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú ítélet tényállásának lényege szerint 2002. november 2-án az 50 éves B. J. sértett a reggeli óráktól kezdve italozott Sz. község egyik italboltjában. A vendéglő üzemeltetője ittassága miatt dél körül már nem szolgálta ki, hazaküldte aludni. A sértett hazament, de 15 óra tájban ismét visszament a vendéglőbe, folytatta az italozást és játékgépen játszott.

A vádlott 17 óra körül érkezett oda, két üveg sört fogyasztott, majd meg nem állapítható okból szóváltás alakult ki köztük.

A sértett a vita közben a bejárati ajtó küszöbétől kb. 1 méterre, az ajtónak háttal állt. A nyitott állapotban lévő ajtón kívül két, összesen 30 cm magasságú lépcső, előtte pedig betonozott burkolatú kerthelyiség volt.

A sértett sértő megjegyzést tett a vádlott anyjára, aki közel lépve hozzá "Senki ne szidja az anyámat!" kijelentés mellett két kézzel, nagy erővel mellbe lökte a sértettet. Az erősen ittas sértett átzuhant a két lépcsőfokon a kerthelyiség betonozott padozatára. Hanyatt esve feje nagy erővel a talajhoz ütődött, s a földön fekve maradt. A vádlott kiment hozzá, felemelte a fejét, hogy megnézze, lát-e sérülést rajta. Mivel külsérelmi nyomot nem látott, elengedte. A mozdulatlan sértett feje ettől nagyot koppant a betonon.

Ezután a vádlott visszament a vendéglőbe, annak vezetőjével közölte, hogy "Kihajítottam ezt a hülyét, kiesett az ajtón, hívjál orvost vagy mentőt".

A vendéglős mondta neki, hogy "ott a telefon, ha te csináltad a bajt, hívd te őket".

A vádlott telefonálás nélkül eltávozott.

A sértettet a vendégek egy székre ültették, közben eszméletét visszanyerte, s két személy egy kerékpár csomagtartóján hazaszállította. Otthon ágyba fektették, de kommunikálni nem tudtak vele. A vendégek és a hozzátartozók is úgy vélték, hogy erősen ittas, ha kialussza magát - mint máskor is - helyrejön.

Másnap reggel a sértett felkelt, kiment az udvarra, de ott rosszul lett, elesett. Hozzátartozói visszavitték a lakásba, lefektették. Mivel másnapra ki szokott józanodni, de most nem ez történt, ezért mentőt hívtak.

B. J. sértett alkoholista volt, ebből eredő májkárosodásban, májelzsírosodásban, toxikus májgyulladásban szenvedett.

A mentősök és a kórházban az orvosok is úgy vélték, hogy alkoholmérgezése van. Gyomrát kimosták, de a következő napra sem lett jobban. Közben az eleséséről értesült hozzátartozók tájékoztatták az orvosokat, ezért november 4-én megröntgenezték és súlyos agysérülését észlelték. Ezután a kórházban 2002. november 11-én meghalt.

B. J. a vendéglő ajtaján kiesve, a nagy erejű ütődéstől a koponya bal oldalán 18 cm hosszúságú koponyatető-, illetve koponyaalapi törést szenvedett. A bal agyfélben a kéregállományban zúzódás, a velőállományban kiterjedt, a kamrarendszerbe is betörő vérzés, jobb oldalon ellencsapódásos agyzúzódás és szintén a kamrákba törő vérzés keletkezett nála. Agysérülése olyan mértékű volt, hogy életét időben történő orvosi beavatkozással sem lehetett volna megmenteni.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést, elsődlegesen a vádlott bűnösségének megállapítása miatt, felmentés érdekében, másodlagosan enyhítésért, a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése végett.

A fellebbviteli főügyészség az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt, de a tényállás kiegészítése és helyesbítése vonatkozásában is indítványt terjesztett elő, továbbá eljárási szabálysértések és bűnösségi körülmények tekintetében észrevételeket tett.

Az ítélőtábla a fellebbezéseket alaptalannak ítélte. Eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor ítéletének indokolásában olyan bizonyítékra hivatkozott, amit nem tett a tárgyalás anyagává. Ilyen bizonyíték volt a vádlott nyomozati vallomása, amit a Be. 291. § (4) és (5) bekezdése alapján a tanács elnökének ismertetnie kellett volna, amikor azt észlelte, hogy a vádlott tárgyaláson tett vallomása a nyomozás során tett vallomásától részben eltér. Csak ezt követően nyílt volna lehetősége arra, hogy azt bizonyítékként értékelje.

Ezen eljárási szabálysértés az ügy érdemére azonban kihatással nem volt, ezért az ítélőtábla csak ennek megállapítására szorítkozott.

Az eljárási szabályok érvényesülésének vizsgálata körében észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének részben alapjául szolgáló orvosszakértői vélemény az elhunyt sértett rendkívüli halálesetének vizsgálata céljából indított államigazgatási eljárásban keletkezett 303/2002. számú hatósági boncjegyzőkönyvre hivatkozik. A boncjegyzőkönyv a dr. U. K. pathológus főorvos által 2002. évi november hó 12. napján egyedül elvégzett boncolás megállapításait, az azok alapján kialakított véleményt tartalmazza, de a szakértő a sértett egészségügyi ellátása során keletkezett dokumentáció adatait is figyelembe vette.