A Fővárosi Törvényszék K.32130/2012/3. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1990. évi C. törvény (Htv.) 39. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 178. §] Bíró: Hankó Ferenc

Fővárosi Törvényszék

28.K.32.130/2012/3.

A Fővárosi Törvényszék a Maklári Ügyvédi Iroda - eljáró ügyvéd: Ifj. dr. Maklári László ügyvéd - (címe) által képviselt felperesnek (címe) a dr. Posztós Mónika Amarilla jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala (címe, határozatszám: V-B-007/00886/3/2012.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az állami adóhatóság külön felhívására fizessen meg a Magyar Államnak 577.410.-Ft (ötszázhetvenhétezer-négyszáztíz forint) tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt kereseti illetéket.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000.-Ft (százezer forint) perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S:

A felperes a 2010. évről benyújtott iparűzési adóbevallásban fennálló iparűzési adó túlfizetését visszaigényelte, melyre tekintettel a Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatal Adó Főosztály Pénzforgalmi és Folyószámla - felülvizsgálati Osztály (a továbbiakban:első fokú hatóság) felperesnél a ... számú megbízólevél alapján helyi iparűzési adó- és pénzügyi ellenőrzést rendelet el az adó alapjának és összegének vonatkozásában a 2005 03. 14-től - 2010. 12. 31-ig terjedő időszakra, valamint az adóelőleg számítás tekintetében a 2011. első félévére, a pénzforgalom teljesítés vonatkozásában az ellenőrzés időpontjáig.

A revízió az ellenőrzés során megállapította, hogy a vizsgált időszakban felperes anyagköltségként vette figyelembe a csatorna használatáért, fűtés hőenergiáért és hődíjért fizetett ellenértéket. A vizsgált számlákon ugyanakkor a szennyvíz elvezetésért a Cég 1, mint számlakibocsátó alapdíjat, a mérőóra állása szerinti szennyvízdíjat. és vízterhelési díjat, a Cég 2 számlájában ... fűtési hőenergia díjat, a Cég 3 ... szám alatt gőzös rendszer alapdíjat, értékesített hőmennyiséget számlázott ki.

A megállapításra tekintettel az első fokú hatóság FPH001/19687 - 14/2011 számú határozatában felperes terhére a vizsgált időszakban és adónemben összesen 9.623.428.-Ft. adókülönbözetet állapított meg, melyből 843.454, Ft-ot adóhiánynak minősített. Az esedékességig meg nem fizetett adó után 327.209 -Ft. adóbírságot és 82.239, -Ft. késedelmi pótlékot szabott ki.

Az első fokú hatóság a felperes 2011. I. félévi adóelőleg számítási, illetve felperes vizsgált időszaki feltöltési kötelezettsége körében megállapítást nem tett. Felperes túlfizetési kérelmének részben helyt adva 10.963.728, -Ft. túlfizetés visszafizetését rendelte el.

Határozatában kifejtette, hogy felperes egyrészt a vizsgált időszakban hatályos a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 39. § (1) bekezdése alapján helytelenül számította ki az iparűzési adó alapját, mert azt olyan szolgáltatások értékével csökkentette, melyek nem minősülnek anyagköltségnek. E körben idézte a Htv. 52. § 37. pontjába foglalt anyagköltség fogalmát a számvitelről szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 3.§. (7) bekezdés 1. pontjában meghatározott igénybe vett szolgáltatás fogalmát, illetve e törvény 78.§ (1) - (3) bekezdéseit. Jogértelmezése helyessége alátámasztására hivatkozott a 65/2007 számú számviteli kérdésre, valamint a felülvizsgálati bíróság Kfv. I. 35.357/2008/3 számú ítéletében foglaltakra.

Másrészt kifogásolta, hogy felperes a megosztási számításokban a vizsgált időszak minden évében az eszközérték megállapításánál az Sztv. szerinti értékcsökkenési leírás - 2005. évben a telek értékének 2 %-a helyett a teljes összeg szerepelt; 2006. évben ugyanakkor kimaradt a telekérték 2 %-a és helytelen a bérleti díj összege. A személyi jellegű ráfordításnál 2006. és 2007. évben mutatkozott eltérés a bevallás és a főkönyvi kivonat adatai között.

A felperes terhére rótt szankció körében az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 178.§. 3. pontjában meghatározott adókülönbözet fogalomra hivatkozott, illetve az Art. 165.§. (2) - (3) bekezdéseire, illetve 170.§. (1) - (2) bekezdéseire. Utalt arra, hogy a feltárt könyvelési hiba felperes téves jogértelmezésén alapul, így esetében a tőle elvárható körültekintés részben megállapítható volt az egyéb körülmények értékelésével együtt, mely okból a kiszabható adóbírság összegét 20 %-kal mérsékelte, a késedelmi pótlékot az eredeti esedékességtől számítottan 6 hónappal későbbi időpontban állapította meg.

A felperes fellebbezésére eljáró alperes V-B-007/00886/3/2012. Számú határozatában az első fokú hatóság határozatát helybenhagyta.

Határozata indokolásában az első fokú határozatban hivatkozott jogszabályokon túlmenően idézve az Sztv. 28.§. (2) bekezdését osztotta az önkormányzati adóhatóság jogi álláspontját abban a tekintetben, hogy az adózó szennyvízkibocsátása és távhő-felhasználása (termékei előállítása során) nem anyagköltségnek, hanem igénybe vett szolgáltatásnak minősül. E körben a 48/2009. számviteli kérdésre hivatkozott, mely szerint az Sztv. 78.§ (2) bekezdése szerinti anyagköltségként számolandó el a felhasznált energiahordozók értéke (szilárd, folyékony és gáznemű) illetve a villamosenergia-felhasználás értéke, valamint a vízdíjak összege. Ez alól kivétel a távhőszolgáltatás, (beleértve a melegvíz-szolgáltatást is) valamint a csatorna használatáért fizetett ellenérték nem anyagköltségként, hanem igénybe vett szolgáltatás költségeként számolandó el. Az Sztv. e jogszabályhelye alkalmazásában a szennyvízdíj (vagyis a csatorna-szolgáltatás díja) a vizet felhasználó vállalkozás számára nem energiahordozó, hanem az a felhasznált (elhasznált) víz eltávolítására igénybe vett szolgáltatás, így annak összegét elemi költségként az igénybe vett szolgáltatások értékeként kell kimutatni. Mely okból a szennyvízdíj és a távhődíj értéke adóalap csökkentő tényezőként - anyagköltségként - nem számolható el.

Felperes az alperesi határozat ellen kereseti kérelmet nyújtott be, melyben annak hatályon kívül helyezését kérte. Indokolásában vitatta az alperes jogértelmezését a tekintetben, hogy az általa anyagköltségként elszámoltakat igénybe vett szolgáltatásnak minősül. E körben megemlítette, hogy alperes nem vette figyelembe azt a tényt a gőzt, mint energiahordozót fűtésre használják fel. Állítása szerint a gőz olyan szekunder energiahordozó, amit elsődleges energiahordozó átalakításából nyernek, konkrét esetben pedig energiahordozó. Az elektromos áram is ilyen, sőt gőz felhasználásával is szoktak áramot termelni. Az áramdíj ugyanakkor anyagköltségként elszámolható, melyet a 48/2009. számú számviteli kérdés is megerősíti. Erre tekintettel analógia útján megállapítható, hogy a gőz ellenértéke szintén lehet anyagköltség. Az elsőfokú határozat tévesen von analógiát a távfűtés és a gőz között, alkalmazható hasonlóság az árammal áll fenn. Kifogásolta, hogy az első fokú hatóság hivatkozva a számlakiállítók számláin feltüntetett SzJ. számra, nem veszi figyelembe a számlában szereplő valós gazdasági tevékenység jellegét, mellyel összefüggésben az alperesi határozat megállapítást nem tartalmaz.