A Kúria Kfv.35185/2013/4. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IPARŰZÉSI adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi C. törvény (Htv.) 52. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 3. §, 78. §] Bírók: Hajnal Péter, Huszárné dr. Oláh Éva, Mudráné dr. Láng Erzsébet

A határozat elvi tartalma:

A feldolgozott állapotban vásárolt energiahordozó értéke nem számolható el anyagköltségként.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.I.35.185/2013/4.szám

A Kúria a Maklári Ügyvédi iroda által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala alperes ellen iparűzési adó ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2012. november 23. napján kelt 28.K.32.130/2012/3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 4. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 28.K.32.130/2012/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 962.300 (kilencszázhatvankettőezer-háromszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú adóhatóság a helyi iparűzési adónemben (a továbbiakban: hipa) folytatott ellenőrzést a felperesnél a 2005.03.14-2010.12.31. közötti időszakra, az adóelőlegnél a 2011. I. félévre. Egyebek mellett megállapította, hogy a vizsgált időszakban a felperes tévesen vette anyagköltségként figyelembe a csatorna használatáért, a fűtési hőenergiáért és a hődíjért fizetett ellenértéket. Az elsőfokú adóhatóság a megállapítás következményeként a összesen 9.623.428 forint adókülönbözetet állapított meg, az adóhiánynak minősülő hányad egy része után adóbírságot és késedelmi pótlékot szabott ki.

Az alperes a V-B-007/00886/3/2012. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 39.§ (1) bekezdésére, 52.§ 37. pontjára, az számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 3.§ (7) bekezdésének l/ pontjára, a 28.§ (2) bekezdésére, valamint a 78.§ (1)-(3) bekezdéseire tekintettel megállapította, hogy a szennyvízkibocsátás és távhőfelhasználás nem anyagköltségnek, hanem igénybe vett szolgáltatásnak minősül, a felperes Sztv. 78.§ (2) bekezdésére való hivatkozása téves.

A felperes a (a továbbiakban: Kft.) vásárolt gőz és a Művek által kiszámlázott alapdíj, szennyvízdíj, vízterhelési díj tekintetében kérte az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában a mindkét fél által hivatkozott 48/2009. számviteli kérdés alapján értelmezte az alperes által is megjelölt jogszabályokat. Értékelése szerint a számviteli kérdés - Mikor kell az egyes közüzemi számlákban szereplő tételeket anyagköltségként és mikor igénybe vett szolgáltatásként elszámolni? - alapján egyértelmű, hogy az Sztv. 78.§-ának (2) bekezdése szerinti anyagköltségként elszámolandó energiahordozók körében kivételt jelent a távhőszolgáltatás (beleértve a melegvíz-szolgáltatást is), és a csatorna használatáért fizetett ellenérték, mert azok igénybe vett szolgáltatásként számolandók el. Ezt a jogértelmezést támasztja alá a Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.35.357/2008/3. számú ítélete is, a 65/2007. számviteli kérdésre utalással. A számlák helyes tartalmát a felperes utólag, az adóhatósági megállapítások tükrében alappal nem vonhatja kétségbe.