BH+ 2004.2.55 Életfogytig tartó szabadságvesztés szolgálja a büntetés célját a háromszorosan is minősülő emberölés bűntettét társtettesként elkövető felnőtt korú vádlott esetében. Az ugyanilyen bűncselekményt megvalósító fiatalkorú vádlottal szemben a fiatalkorúra kiszabható leghosszabb tartamot megközelítő szabadságvesztés alkalmazása indokolt [Btk. 40. §, 42. § (1) bek., 83. § (1) bek., 108. §, 110. § (2) bek., 166. § (1) bek. és (2) bek. a), b) és d) pont.]
Az elsőfokú bíróság a 2001. november 13. napján kihirdetett ítéletével az I. r. vádlottat társtettesként, előre kitervelten, nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt 15 évi fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra,
a fk. II. r. vádlottat társtettesként, előre kitervelten, nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt, 12 évi fiatalkorúak börtöne büntetésre és 8 évi közügyektől eltiltásra,
a III. r. vádlottat felbujtóként, előre kitervelten és nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette miatt 11 évi fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra,
a IV. r. vádlottat bűnsegédként, előre kitervelten és nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette miatt 5 évi börtönbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte.
A tényállás szerint: az I. r. vádlott nőtlen, eltartottja nincs. Munkaviszonya, rendszeres jövedelme, vagyona nincs.
A vádlott nem szenved tudatzavarban, elmebetegségben, szellemi hanyatlásban, értelmi fogyatékosságban. Nevezett psyhopathiás, éretlen jegyeket mutató személyiségszerkezetű, szociopathiás és jelzetten karakteropathiás vonásokat is mutató egyén, de személyiségzavara a kóros elmeállapotot meg sem közelíti. Megállapítható, hogy nevezett a bűncselekmény idején sem szenvedett kóros elmeállapotba. A terhelt cselekménye társadalmi veszélyességének felismerésére és e felismerésének megfelelő cselekvésre képes, és nem volt abban korlátozva a bűncselekmény elkövetése idején.
A II. r. vádlott nős, 1998. szeptember 14-én büntetés-végrehajtási intézetben kötött házasságot. Eltartottja nincs. A vádlott az általános iskola nyolc osztályát elvégezte. Állandó munkaviszonya nem volt. Letartóztatása előtt alkalmi munkásként dolgozott egy pékségben, havi jövedelme 30-35.000 forint volt.
A fiatalkorúak bírósága 1989. február hó 10. napján kelt végzésével a fiatalkorú ellen önbíráskodás bűntette miatt indult büntetőeljárást megszüntette és megrovásban részesítette.
A vádlott nem szenved tudatzavarban, elmebetegségben, szellemi hanyatlásban, értelmi fogyatékosságban. Nevezett psyhopathiás és szociopathiás személyiségfejlődésű egyén, infantilis, valamint kábítószer-fogyasztás okozta karakteropathiás vonásokkal, de személyiségzavara a kóros elmeállapotot meg sem közelíti. Megállapítható, hogy a bűncselekmény idején sem szenvedett kóros elmeállapotban. A terhelt cselekménye társadalmi veszélyességének felismerésére és e felismerésnek megfelelő cselekvésre képes, és nem volt abban korlátozva a bűncselekmény elkövetése idején.
A III. r. vádlott özvegy, második férje a jelen eljárás tárgyát képező cselekmény sértettje volt. Az első házasságából 1986-ban és 1987-ben születtek gyermekei. Első férjétől való elválását követően a fia az apa gondozásában maradt, míg a leányát második férjével közösen nevelte. Az újabb házasságából 1991-ben született gyermeke, akit jelenleg a sértett bátyja és annak felesége nevel, míg a leánya visszakerült az első férjének a gondozásába. Már a büntetőeljárás alatt, 1998. május 29-én is született gyermeke, akit jelenleg a IV. r. vádlott édesanyja nevel. Élettársa a IV. r. vádlott. Letartóztatása előtt felszolgálóként dolgozott, havi jövedelme 50-60 000 forint volt. Büntetlen előéletű.
A IV. r. vádlott nőtlen, élettársa a III. r. vádlott. Egy kiskorú gyermekük van, akit jelenleg az édesanyja nevel. Letartóztatása előtt vállalkozóként dolgozott, havi jövedelme kb. 50 000 forint volt.
Az I. r. és a fk. II. r. vádlott az általános iskolából ismerték egymást. Közöttük az iskolai tanulmányaik befejezése után is fennmaradt a baráti kapcsolat.
Az I. r. és a IV. r. vádlott a 90-es évek közepén ismerkedtek meg egymással, közöttük szintén baráti kapcsolat alakult ki.
A III. r. és a IV. r. vádlottak 1997. júniusában ismerkedtek meg. 1997. augusztus 1-jétől együtt éltek, albérletben.
A III. r. vádlott 1991. április 6-án kötött házasságot az 1967-ben született sértettel. Életközösségük 1996. novemberében szakadt meg véglegesen, a III. r. vádlott elköltözött a sértettel közös tulajdonukban lévő lakásból. Az 1991. szeptember 6-án született gyermekük a sértett gondozásában maradt.
A III. r. vádlott a házassági bontóperben először lemondott a lakás használati jogáról, és a közös gyermekük gondozásáról. Később ezt a nyilatkozatát módosította, és a lakás használatának a megosztását, illetve azt kérte a bíróságtól, hogy fiát nála helyezze el. Közös megegyezés hiányában a bizonyítási eljárás elhúzódott, így a gyermek elhelyezéséről sem született bírósági határozat.
A III. r. vádlott 1997. szeptember 5-én az óvodából láthatásra vitte el albérleti lakásába a sértettel közös gyermeket, azonban őt a megadott időpontban édesapjához nem vitte vissza. A sértett előtt, és a bontóperben eljáró bíróság előtt is titokban tartotta a gyermek tartózkodási helyét.
1997 szeptemberében, ma már pontosan meg nem állapítható napon, a III. és IV. r. vádlottak megbízták F. L.-t, hogy a sértettet verje meg. A megbízás végrehajtásáért a IV. r. vádlott 120 000 forintot adott át. Kb. egy hónap múlva a megbízás teljesítéséért további 170 000 forintot adott át F. L.-nek, aki azonban egyik megbízást sem teljesítette.
A sértett ismerősei révén megtudta, hogy a III. r. vádlott melyik óvodába járatja gyermekét. 1997. október 29-én délután megpróbálta onnan elvinni a fiát, azonban az óvoda dolgozói által helyszínre hívott rendőrök, illetve a III. r. vádlott ebben megakadályozták.
A sértett 1997. december 19-én a reggeli órákban a kisfiával óvodába tartó III. r. vádlottól erőszakkal elvette a gyereket és ismerőse gépkocsijával a lakására vitte.
A III. r. vádlott nem tudott belenyugodni, hogy fia ismét a sértett gondozásába került, ezért az I., II. és IV. r. vádlottakkal gépkocsival a sértett lakásához mentek és a ház előtt várakoztak a gyermeket az óvodába vivő sértettre.
A sértett lakása ablakából felfigyelt a ház előtt várakozó III. r. vádlottra és a társaságában lévő személyekre, ezért telefonon segítséget kért a testvérétől, aki értesítette a rendőrséget.
A helyszínre érkezett rendőrök igazoltatták a vádlottakat a gépkocsit átvizsgálták, és az abban talált tőrkést lefoglalták. Ezután a vádlottak eltávoztak.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!