A Legfelsőbb Bíróság Bfv.13/2009/5. számú határozata rongálás bűntette (MŰEMLÉK megrongálásának bűntette) tárgyában. Bírók: Katona Sándor, Molnár Gábor, Schäfer Annamária

Kapcsolódó határozatok:

Szombathelyi Járásbíróság B.82/2007/34., Szombathelyi Törvényszék Bf.153/2008/14., *Kúria Bfv.13/2009/5.* (BH+ 2010.7.290)

***********

Bfv.II.13/2009/5. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2009. év július hó 9. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A műemlék megrongálásának bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben az I. r. és a II. r. terhelt védői által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szombathelyi Városi Bíróság 6.B.82/2007/34. számú ítéletét és a Vas Megyei Bíróság 3.Bf.153/2008/14. számú ítéletét az I. r. és a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

I. A Szombathelyi Városi Bíróság a 2008. március hó 31. napján kihirdetett 6.B.82/2007/34. számú ítéletével az I. r. és a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki 1-1 rb. műemlék megrongálásának bűntettében. Ezért őket 300-300 napi tétel (400-400 forint egy napi tétel összegű), összesen 120.000-120.000 forint pénzbüntetésre ítélte és az eljárás során felmerült 371.174 forint bűnügyi költségből 200.000 forint egyetemleges megfizetésére kötelezte.

A megállapított tényállás lényege szerint az 1975-ben született I. r. terhelt érettségivel rendelkezik, szakács szakképzettséget szerzett. Egy kft. ügyvezetője, nős, 2 kk. gyermeke tartásáról gondoskodik, egy alkalommal volt büntetve.

Az 1972-ben született II. r. terhelt gyógypedagógiai főiskolát végzett, hajadon, tartásra szoruló gyermeke nincs, kft. ügyvezetője, büntetlen. Az elsőfokú bírósági eljárás időszakában ötödéves joghallgató volt.

Az M. kastély a 22509/58. ÉM számú határozat alapján, az 1976-ban nyomtatásban megjelent műemlék jegyzék tanúsága, valamint a 191/2001. (X.18.) Kormányrendelet melléklete alapján I. bírságkategóriába, tehát a legmagasabb bírságkategóriába besorolt műemléknek minősül.

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Védési és Nyilvántartási Irodája által kiadott törzsszám a műemlékek nyilvántartására 1962. évben bevezetett rendszerben erre az objektumra kiosztott szám. Az ugyanezen műemlékre vonatkozó nyilvántartási azonosító az 1992-ben bevezetett elektronikus nyilvántartási rendszerben a műemlékrekord egyedi azonosítási száma. Az 1998. január 1-jén hatályba lépett, a műemlékvédelemről szóló 1997. évi LIV. tv. megszüntette a műemlékjellegű és városképi jellegű kategóriákat. Az 57. §-ának (1) bekezdésében kimondta, hogy "Az e törvényben meghatározott védettség kiterjed mindazon műemléki értékekre, illetőleg a műemléki védelem mindazon tárgyaira, melyek a törvény hatályba lépése előtt - bármely kategóriában - műemléki védettség alatt álltak".

A jelenleg hatályos a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. tv. 91. §-a alapján "e törvény nem érinti a kulturális örökség elemeinek a korábbi jogszabályok alapján megállapított védettségét." Ezen műemléki védettség a jelenleg hatályos jogi helyzetben is fennáll a fenti ingatlan tekintetében.

A terheltek közül az I. r. terhelt a 2001. március 12. és 2003. október 15. napja közötti időszakban, míg a II. r. terhelt 2003. október 15. napja óta az Ingatlanforgalmazó Kft. ügyvezetője és cégjegyzésre jogosult tagja.

A Földhivatal tulajdoni lap másolatának tanúsága szerint az ingatlan vonatkozásában 2001. március 20. napjával került bejegyzésre a R. Kft. tulajdonszerzése a fenti ingatlanon. Az R. Kft. a már korábban hivatkozott módon törzsszám alatt bejegyzett műemlék vonatkozásában szerzett tulajdonjogot.

A vádbeli időszakban - 2001. október 10. napjától a jelen időpontig is - hatályos, A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. tv. (Kövt.) 41. §-ának (1) és (2) bekezdése az alábbi kötelezettségeket írja elő a műemlék tulajdonosa számára:

(1) bek.: A műemlék fenntartásáról, jó karbantartásáról a műemlék tulajdonosa, vagyonkezelője, illetve a tulajdonosi jogok gyakorlója, továbbá az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvényben meghatározott ingyenes használója (a továbbiakban együtt: tulajdonos) e törvény szerint köteles gondoskodni.

(2) bek.: A műemlékeket épségben, jellegük megváltoztatása nélkül kell fenntartani. A fenntartási, jó karbantartási kötelezettség a műemlékek esetében a rendeltetésszerű használathoz szükséges műszaki állapot fenntartásán túlmenően kiterjed az azok sajátos értékeit képező építészeti, képző- és iparművészeti, valamint kertépítészeti alkotó részeire és tartozékaira, felszerelési tárgyaira.

Az I. r. és a II. r. terhelt az R. Kft. ügyvezetőjeként a kastély tulajdonjogának megszerzése után a fenti törvényi kötelezettségekben foglaltakat nem teljesítették. Bizonyíthatóan egészen 2006. május 22. napjáig, amikor a II. r. terhelt, mint az R. Kft. ügyvezetője vállalkozói szerződést kötött Sz. N. egyéni vállalkozóval a kastély tetőszerkezetének megóvása, javítása céljából.

A terheltek ezen mulasztásai következtében a műemlék károsodása (azaz a téglaszerkezetek fagykára, azok átázása nyomán, valamint az épület födémeinek, a tetőzetnek, a nyílászáróknak és padlóburkolatának korhadása, gombásodása) következett be, amely azonban megfelelő szakértelemmel és ráfordítással még helyrehozható.

A fenti állagromlást, megrongálódást az I. r. és a II. r. terhelt a 2001. március 20. és 2006. május 22. napja közötti időszakban oly módon idézte elő, hogy a kulturális örökség védelméről szóló 2001. LXIV. törvény hivatkozott 41. §-ának (1) és (2) bekezdésében írt kötelezettségének nem tettek eleget.

A jogi indokolás körében vizsgálta az elsőfokú bíróság, miért rendelte büntetni a törvényhozó a saját tulajdonban lévő műemlék megrongálását, annak állagromlását vagy megsemmisülését. Álláspontja szerint az volt a szándéka, hogy a nem csak a tulajdonos részére, hanem az egész magyar kulturális örökség részére értéket jelentő műemlékek vonatkozásában a tulajdonos csak annak jellegének megváltoztatása és állagának rontása nélkül gyakorolhassa a tulajdonosi jogait.

Nem értett egyet azzal a védői érveléssel, hogy a bűncselekmény csak aktív magatartással követhető el, mulasztással nem. Álláspontja szerint a vizsgált bűncselekmény törvényi tényállása a kulturális örökség védelméről szóló törvénybe foglalt kötelezettség szándékos megszegése folytán bekövetkezett rongálódással valósul meg, ezért a terheltek bűnösségét 1-1 rb., a Btk. 216. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és aszerint büntetendő műemlék megrongálásának bűntettében megállapította.

Az ítélet ellen a terheltek és védőik által felmentés végett bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt Vas Megyei Bíróság a 2008. szeptember hó 2. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozott 3.Bf.153/2008/14. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét terhelt vonatkozásában helybenhagyta.