BH 1999.5.199 A büntetés-végrehajtási bíró által hozott elsőfokú végzés a fellebbezésre jogosultak azon nyilatkozatával, hogy nem kívánnak fellebbezéssel élni, nyomban jogerőre emelkedik. Az elítélt részéről az előbbivel ellentétes - még ugyanazon a meghallgatáson tett - perorvoslati nyilatkozat nem tekinthető joghatályosnak [Bv. tvr. 6. § (4) bek., Be. 247. § (1) bek., 249. § a) pont, 268. §, 269. § (3) bek., 270. § (1) bek., 395. § (2) bek a) pont].

Az elítélt - aki jelenleg 2 év 4 hónapi börtönbüntetését tölti - az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának az elrendelését kérte. Az első fokon eljárt büntetés-végrehajtási bíró végzésével az enyhébb végrehajtási szabályok elrendelését mellőzte.

Az elítélt meghallgatásáról készült jegyzőkönyv tartalmazza, hogy a végzés kihirdetésekor a jelen levő elítélt, valamint az ügyész úgy nyilatkozott, hogy a végzést tudomásul veszik.

Ezt követően - még a meghallgatása során - az elítélt bejelentette, hogy a korábbi nyilatkozatát módosítja, fellebbezni kíván, kéri, hogy a fellebbezését az előző nyilatkozatával szemben fogadja el a bíróság, mert hátha mégis engedélyezné a másodfokú bíróság az enyhébb szabályok alkalmazását.

Az elsőfokú bíróság utóbbi nyilatkozatára tekintettel - azt joghatályosan előterjesztett perorvoslatnak tekintve - az iratokat a főügyészség útján a megyei bírósághoz mint másodfokú bírósághoz felterjesztette.

A főügyészség átiratában a végzés megváltoztatását és az enyhébb végrehajtási szabályok engedélyezését indítványozta.

A megyei bíróság az ügy tanácsülésen [Bv. tvr. 6. § (4) bek.] történt felülvizsgálatának az eredményeként úgy látta, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor - függetlenül az elítélt korábbi nyilatkozatától - a fellebbezést joghatályosan előterjesztettként értékelte.