ÍH 2010.57 RENDBÍRSÁG KISZABÁSA

A meghatalmazás után két héttel a tárgyaláson felkészületlen védő úgy tekintendő, hogy "olyan állapotban jelenik meg, hogy eljárási kötelezettségeit nem képes teljesíteni", ezért rendbírsággal sújtható [Be. 69. § (2) bek., 161. § (1) bek.].

Az ügyben első fokon eljáró B. Megyei Bíróság IV. r., VI. r., VII. r, VIII. r. és IX. r. vádlottak meghatalmazott védőjének, dr. Sz. I. ügyvédnek az igazolási kérelmét elutasította és a védőt 200 000 forint rendbírsággal sújtotta. Rendelkezett arról, hogy a rendbírságot meg nem fizetés esetén 5000 forintonként egy-egy napi elzárásra változtatja át. A rendbírság kiszabása ellen a végzés kihirdetésekor azonnal bejelenthető fellebbezési jogot biztosított azzal, hogy annak a megfizetésre halasztó hatálya van.

A megyei bíróság a védőt azért sújtotta rendbírsággal, mert a 2010. január 26. napján tartott tárgyaláson bejelentette, hogy nem tudott felkészülni, ezért a tárgyalás elhalasztását kérte, ezzel a védői kötelezettségét megszegte. A védő indokait, mely szerint az előző meghatalmazott védőtől a nyomozati iratok másolatát csak a tárgyalás előtti napon kapta meg, azokat a terjedelmük miatt elolvasni nem tudta, igazolási kérelemnek tekintette és elutasította.

A végzés ellen a védő jelentett be fellebbezést a rendbírság kiszabása miatt, annak mellőzése végett.

Fellebbezését azzal indokolta, hogy felkészületlenségét a megyei bíróság tévesen tekintette rendbírság kiszabására alapot adó eljárási kötelezettség megszegésének. Álláspontja szerint ugyanis az ügyvédi törvényben körülírt megbízási jogviszonyra tekintettel csak a megbízó kifogásolhatja azt, ha a védelem teljesítménye alatta marad az általa elvártnak. Részéről mulasztás nem történt, mert csak 2010. január 22. napján - ami pénteki nap - kapta meg a megyei bíróság tájékoztatását arról, hogy a nyomozati iratokról kért másolatot csak illeték fejében bocsátja a rendelkezésére, mivel az előző védő már illetékmentesen megkapta. Ezt követően csak 2010. január 25. napján vette át az előző védőtől az iratokat személyesen és az 1000 oldalból a tárgyalásra a rövid idő miatt felkészülni nem tudott. A bíróságon történő irattanulmányozás lehetőségével korábban azért nem élt, mert más ügyekben tárgyalásai és egyéb elfoglaltságai voltak. Kitért arra, hogy a Be. 282. §-a és 283. §-a alapján a bíróságnak lehetősége lett volna a bejelentését a tárgyalás megkezdése eljárásjogilag megengedett akadályának tekinteni, de a tárgyalás elhalasztására vonatkozó kérelmét el is utasíthatta volna. Mindezek helyett csak egy napra halasztották el a tárgyalást, vagyis kérelme semmiképpen nem hiúsította meg a bírósági eljárás tervezett, ésszerű határidejét. Kifogásolta a rendbírság összegének meghatározásánál azt az indokolást, hogy korábban más ügyben is rendbírsággal sújtották.

A fellebbviteli főügyészség a megyei bíróság végzésének megváltoztatását és a pénzbírságra vonatkozó rendelkezés mellőzését indítványozta, álláspontja szerint a rendbírság alkalmazására megfelelő jogalap nem található.

Az ítélőtábla a fellebbezést alaptalannak ítélte, az ügyészi álláspontot nem osztotta.

Az ügyben 12 vádlott ellen folyik büntetőeljárás. A megyei bíróság 7 napra - 2010. január 26., 28., február 2., 4., március 2., 4., és 5. napjaira - tűzött ki folyamatos tárgyalást. Dr. Sz. I. ügyvéd 2010. január 11. napján 5 vádlott védelmére kapott meghatalmazást és már 2010. január 13. napján tudomást szerzett arról, hogy a korábbi védő a meghatalmazását felmondta, így az 5 vádlottnak ő az egyedüli meghatalmazott védője. Ugyanakkor ezen a napon megkapta a vádiratot és a tárgyalási napokra az idézést is. Ennek ellenére a bíróságtól csak 2010. január 21. napján kért az iratokról másolatot. Az ítélőtábla álláspontja szerint annak nincs jelentősége, hogy hogyan akarta, illetve tudta a nyomozati iratokról a másolatot beszerezni és annak sem, hogy az eltelt idő alatt milyen más elfoglaltsága volt, amiért az iratot a bíróságon nem tudta tanulmányozni. Amikor ugyanis a vádlottak védelmét elvállalta és meghatalmazást kapott, fel kellett volna mérnie, hogy milyen ügyről van szó és, hogy a tárgyalásra az adott körülmények mellett fel tud-e készülni. Nincs jelentősége annak sem, hogy az iratokról nem kaphatott illetékmentesen másolatot, hiszen a védői jogok gyakorlásának és kötelezettségek teljesítésének ez nem feltétele, annak pedig kizáró oka nem volt, hogy az iratokat illeték lerovása ellenében megkapja. A bíróság az iratokkal kapcsolatban részére minden tájékoztatást megadott, a megismerésükkel, a tárgyalásra felkészüléssel kapcsolatos jogainak gyakorlásában semmilyen formában nem korlátozta. Így kizárólag az ő önhibájából eredő mulasztásának tudható be, hogy a meghatalmazástól, vagyis 2010. január 11. napjától 2010. január 26. napjáig rendelkezésére álló két hét alatt a tárgyalásra nem készült fel.

Az Alkotmány 57. § (3) bekezdése rendelkezik arról, hogy a büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. Az erre vonatkozó jogirodalom és joggyakorlat alapján megállapítható, hogy e jog kiterjed a védő lelkiismeretes és hatékony tevékenységére is. Ennek felel meg a 11/2007. (III. 7.) AB határozatban, illetve az ebben felhozott további határozatokban annak kifejtése, hogy az Alkotmány rendelkezéseinek csak a működésében eredményes védelemhez való jog felel meg.