A Debreceni Ítélőtábla Mf.50018/2021/5. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. § (1) bek.] Bírók: Csontos-Kiss Zsófia, Tass Edina Ágnes, Veszprémy Zoltán

A határozat elvi tartalma:

A munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése esetén a jogerős ítélettel elbírált kárigényt meghaladó, utóbb esedékessé vált kártérítési igény újabb munkaügyi perben, az elévülési időn belül érvényesíthető.

***********

Debrecen Ítélőtábla

Mf.I.50018/2021/5.

A Debreceni Ítélőtábla a Rácz Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Rácz Tünde Réka - Cím7) által képviselt Felperes1 (cím8) felperesnek - az Aparácz, Siller és Tóth Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Aparácz Dénes - Cím6) által képviselt Alperes1 (Cím3) I. rendű, a Alperes2 (Cím3) II. rendű és a Alperes3 (Cím3) III. rendű alperesek ellen, munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei iránt indított perében a Miskolci Törvényszék 7.M.70.023/2020/20. számú ítéletével szemben az I., II. és III. rendű alperesek által 21. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés alapján - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.

Az ítélőtábla egyetemlegesen kötelezi az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 100.000.- (százezer) forint perköltséget.

Az ítélőtábla egyetemlegesen kötelezi az alpereseket, hogy fizessenek meg a Magyar Államnak külön felhívásra 527 847 (ötszázhuszonhétezer-nyolcszáznegyvenhét) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

[1] A közgazdász végzettségű, 20 éve a bankszakmában - részben autólízing, részben termelőeszköz lízing területen - dolgozó felperes alperesekkel fennálló munkaviszonya a 2016. november 30. napján kelt, átszervezésre (létszámcsökkentésre) alapított munkáltatói felmondással szűnt meg 2017. január 14. napjával. A felperest az alpereseknél fennállt munkaviszonyában bruttó 650 000 forint munkabér és ingyenes gépkocsihasználat illette meg.

[2] A felperes 2017. január 16. napjától az munkáltató1 neve-nél (továbbiakban: munkáltató1 neve) létesített határozatlan idejű munkaviszonyt havi bruttó 800 000 forint összegű munkabér és gépjárműhasználat biztosítása mellett, amely munkaviszonya utóbb, 2018. május 7. napjával közös megegyezéssel megszűnt.

[3] A felperes keresete alapján a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 7.M.991/2016. számon indult perben az elsőfokú bíróság a 2018. május 30. napján kelt, 43. számú ítéletében a felperes munkaviszonya jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként az alpereseket 3 148 555 forint bónusz címén járó kártérítés és 20 000 forint gépkocsihasználat címén járó kártérítés megfizetésére kötelezte. Elmaradt jövedelem (munkabér) címén járó kártérítést a felperesnek nem állapított meg, figyelemmel arra, hogy a felperes a munkaviszonyának 2017. január 14-i megszűnését követően azonnal el tudott helyezkedni és az új munkahelyén elért személyi alapbére igazoltan magasabb összegű volt, mint az alpereseknél, így kára nem keletkezett.

[4] A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.991/2016/43. számú ítélete ellen az alperesek által előterjesztett fellebbezés folytán eljárt Miskolci Törvényszék a 2018. november 15. napján kelt, 1.Mf.21.303/2018/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, míg a fellebbezett részét helybenhagyta.

[5] A felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Kúria a 2020. január 29. napján kelt, Mfv.I.10.110/2019/4. számú ítéletével a Miskolci Törvényszék ítéletét hatályában fenntartotta.

[6] A felperes 2018. május 8. napjától a házastársával 50-50% arányban közös tulajdonában álló munkáltató2 neve vezető tisztségviselője lett, amelyre tekintettel havi bruttó 200 000 forint összegű, más, nem önálló tevékenységből származó jövedelemben részesült, majd 2018. augusztus 1. napjától munkaviszonyt létesített ugyanennél a cégnél, változatlanul havi bruttó 200 000 forint havi személyi alapbér mellett. A felperes ezen túlmenően 2019. évben az egyéb1tól egyéb jövedelem jogcímén 3409 forint kapott meg.

[7] A felperes részére a munkáltató2 neve-nél fennállt munkaviszonyának tartama alatt a cégbe bevitt személygépkocsik közül az egyik használata a munkavégzéshez biztosítva volt.

[8] 2018. május 7-ét követően a felperes több helyen próbált munkaviszonyt létesíteni, aktívan állást keresett, több internetes álláskereső oldalon regisztrált.

[9] A felperes a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 2019. november 27. napján terjesztett elő újabb keresetlevelet, amely alapján meginduló peres eljárás a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló, 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 197/A. § (1) bekezdésében írt jogszabályváltozásra tekintettel a Miskolci Törvényszéken 7.M.70023/2020. számon folytatódott tovább.

[10] A felperes keresetében az alpereseket egyetemlegesen kérte marasztalni egyrészt a 2018. május 7. és 2019. november 30. napja közötti időszakra számítottan 7 800 000 forint elmaradt jövedelem címén járó kártérítésben, másrészt a 2018. június 1. és 2019. november 30. napja közötti időszakra járó 360 000 forint összegű gépkocsihasználat címén járó kártérítésben, valamint ezen tőkeösszegek után 2019. november 30. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatokban. A felperes kérte kötelezni az alpereseket perköltségei megfizetésére is.

[11] A felperes álláspontja az volt, hogy a 12 havi távolléti díjára az alpereseknél fennállt munkaviszonyának jogellenes megszüntetése okán jogosult, hiszen az általa megjelölt időszakban ténylegesen - figyelemmel az alpereseknél megkapott 650 000 forint munkabérre, illetőleg a munkáltató2 neve által fizetett 200 000 forint munkabérre - 2018. májusát leszámítva havi szinten 450 000 forint elmaradt jövedelme keletkezett. Állította, hogy gépkocsihasználat címén is jogosult kártérítésre, mivel azt a munkáltató2 neve nem biztosította részére, holott arra munkavállalóként jogosult lett volna. Előadta, hogy a munkavégzéshez a feleségével közös tulajdonban álló, saját gépjárművet használt.

[12] Hivatkozott arra, hogy kárenyhítési kötelezettségének folyamatosan eleget tett, hiszen az alpereseknél fennállt munkaviszonyának megszüntetése után azonnal munkát vállalt, a bizonytalan jövőbeni feltételek ellenére is, míg utóbb a jövedelemkiesést is vállalva, gyakorlatilag kényszervállalkozásba kezdett, egyebekben pedig folyamatosan igyekszik a képzettségének, végzettségének, valamint szakmai tapasztalatainak megfelelő munkakörben elhelyezkedni.

[13] Az alperesek érdemi ellenkérelmükben a felperesi keresetet mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatva, annak elutasítását és a felperes perköltségeikben történő marasztalását kérték. Az alperesek álláspontja elsődlegesen az volt, hogy a felperesnek az munkáltató1 neve-nél fennállt munkaviszonyának, mint új munkaviszonynak a közös megegyezéssel történő megszüntetésével az alperesek korábbi jogellenes eljárásához kapcsolódó okozati összefüggés lezárult, a felperes oldalán bekövetkezett jövedelemelmaradás már nem az alperesek eljárásának következménye, így velük szemben elmaradt jövedelem címén járó kártérítés iránti igényt a felperes nem érvényesíthet.