A Veszprémi Törvényszék M.70010/2020/10. számú határozata munkaviszony megszüntetése tárgyában. [2012. évi I. törvény (Mt.) 28. § (7) bek.] Bírók: Király-Spengler Zsuzsanna, Pálfi Gabriella, Sidó Károly Csabáné

Veszprémi Törvényszék

25.M.70.010/2020/10/II.

A Veszprémi Törvényszék a dr. Fekets Róbert egyéni ügyvéd (felperesi jogi képviselő címe) által képviselt Felperes 1 (felperes 1 címe) felperesnek - a Dr. Cserich - Dr. Gyovai Ügyvédi Iroda (képviselő: dr. Cserich Zsolt ügyvéd, alperesi jogi képviselő címe) által képviselt Alperes 1 (alperes 1 címe) alperes ellen munkaviszony megszüntetése tárgyában indult perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek a törvényes levonásokkal terhelten felmondási időre járó távolléti díj különbözet jogcímén 308.270,- (háromszáznyolcezer-kettőszázhetven) forintot, kettő havi végkielégítés jogcímén 1.233.500,- (egymillió-kétszázharmincháromezer-ötszáz) forintot, mindösszesen 1.541.770,- (egymillió-ötszáznegyvenegyezer-hétszázhetven) forintot és ennek 2019. október 1. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatát, valamint 77.000,- (hetvenhétezer) forint perköltséget, továbbá az állam javára - az adóhatóság felhívására - 69.000,- (hatvankilencezer) forint eljárási illetéket.

Az ítélet ellen a közléstől számított 15 napon belül a Győri Ítélőtáblához címzett, de a Veszprémi Törvényszéknél benyújtható fellebbezésnek van helye, amelyet az elektronikusan kapcsolatot tartó fél elektronikusan, a nem elektronikusan kapcsolatot tartó fél írásban 3 példányban terjeszthet elő. A másodfokú eljárásban a jogi képviselet nem kötelező.

I n d o k o l á s

[1] A bíróság a felek nyilatkozatai, a csatolt iratok, valamint a felperes személyes meghallgatása alapján az alábbi tényállást állapította meg:

[2] A felperes 2013. szeptember 14. napjától 2018. január 31-ig az Munkáltató 1 (cím 1) munkáltatónál állt munkaviszonyban napi 8 órás munkaidőben. Munkavégzésének helye a munkáltató helységnév 1 telephelye volt, amely egyben az alperes helységnév 1 üzlete is volt, ahol értékesítő munkakörben dolgozott. Az Munkáltató 1 a helységnév 1 telephelyén 2018. január 31-én befejezte a működését, s ugyanezen a napon a felperessel megállapodott a munkaviszonya közös megegyezéssel való megszüntetésében. A felperes másnap, 2018. február 1. napján munkaviszonyt létesített az alperessel, változatlanul értékesítési képviselő munkakörre, munkavégzési helye pedig ugyanúgy az alperes telephelye maradt. A munkát változatlan feltételekkel, az üzletben maradó munkaeszközökkel folytatta tovább. Az alperes a helyiséget az Munkáltató 1-től átvette és tovább üzemeltette híradástechnikai üzletként. A munkaszerződés megkötésével egyidejűleg az alperes értesítette a felperest, hogy 2018. február 1-jei hatállyal a Alperes 1 üzlet bérezési és karrier rendszere alapján történt teljesítményértékelés szerint a felperes Arany fokozatba került besorolásra, amelyhez tartozó elismerő bérkiegészítése a következő értékelési időszakig havi 45.000,-Ft. Ez a besorolás már az Munkáltató 1-vel fennállott munkaviszonya idején is megillette.

[3] Az alperes a 2019. augusztus 31. napján kelt intézkedéssel a felperes 2018. február 1. napjától fennálló határozatlan idejű munkaviszonyát felmondással megszüntette. Felmondási idejét az Mt. 69. §, illetve az alperes kollektív szerződésének 7.1. pontja alapján 30 naptári napban állapította meg. A felperest 2019. szeptember 1. napjától szeptember 30-ig felmentette a munkavégzés alól, amely időre a távolléti díjat állapított meg részére. A felperes utolsó munkában töltött napja 2019. augusztus 31. volt.

[4] A felperes a törvényes határidőben benyújtott keresetlevelében kérte annak megállapítását, hogy az Munkáltató 1, mint átadó munkáltató jogutódja az alperes, mint átvevő munkáltató, valamint annak megállapítását is, hogy az Munkáltató 1-nél 2013. szeptember 14-én kezdődő munkaviszonya 2019. szeptember 30. napjáig jogfolytonos. Ennek megfelelően módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 45 nap felmondási időből a fennmaradó 15 nap felmondási időre járó bruttó 230.142,-Ft távolléti díj, valamint két hónap távolléti díjnak megfelelő összegű végkielégítés bruttó 1233. 500,-Ft összegben történő kifizetésére. Keresete indokaként arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint az Munkáltató 1 és az alperes között jogutódlásra került sor, figyelemmel arra, hogy igazolhatóan ugyanazt a munkát ugyanabban a munkakörben, ugyanazon telephelyen és nyitvatartás mellett és ugyanazon előírások betartásával, eszközökkel, ügyfélkörrel végezte az alperesnél, mint az Munkáltató 1-nél. Érvelése szerint a 2001/23/EK irányelve és az Mt. 36. § (1) bekezdés alapján munkáltató személyében bekövetkező változásnak, jogutódlásnak minősül, ha jogi ügylet alapján olyan gazdasági egységet adnak át, amely megtartja identitását, azaz az erőforrások olyan szervezett egysége marad, amelynek célja, hogy a korábbi gazdasági tevékenységet folytassa. A perbeli esetben épp erre került sor, mivel az alperes tisztában volt azzal, hogy korábban a partnerénél az Munkáltató 1-nél végezte felperes a munkáját a helységnév 1 üzletben, amely ugyanaz a munka volt, amelyet később az alperes számára is végzett. Mindezt elismerve nem kötött ki az alperes próbaidőt a munkaviszony létesítésekor és meghagyta az arany szintű fokozatú bérkiegészítését is.

[5] Az alperes elsődlegesen alaki védekezést terjesztett elő és kérte az eljárás megszüntetését. Meglátása szerint a felperes keresete a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetését támadta, s annak érvénytelensége megállapítását kérte, illetőleg a munkaszerződésnek a munkaviszony kezdetét megállapító rendelkezése érvénytelenségét állította. Azonban a felperes elmulasztotta az Mt. 28. § (7) bekezdése szerinti megtámadási határidőt. A munkaszerződést 2018. december 29-én írták alá, s a felperes sem a megtámadásra nyitva álló szubjektív 30 napos, sem pedig a 6 hónapos határidőn belül nem élt a megtámadás jogával. Erre tekintettel a kereset benyújtásával elkésett.

[6] Hivatkozott arra is, hogy a felperes az alperesi felmondást 2019. július 15-én vette át, a keresetlevelet pedig 2020. március 18-án nyújtotta be, így elmulasztotta az Mt. 287. § (1) bekezdése szerinti keresetindítási határidőt, amelyre figyelemmel a keresetlevelet a Pp. 176. §-a alapján vissza kellett volna utasítani. Miután ez nem történt meg, kérte az eljárásnak a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja alapján történő megszüntetését.

[7] Érdemben arra hivatkozva kérte a kereset elutasítását, hogy az alperes nem munkáltatói jogutódja az Munkáltató 1-nek. A munkaviszony megszüntetésekor a felperes minden őt megillető juttatást megkapott.

[8] Hivatkozott az Európai Unió Bíróságának gyakorlatára, s a 2001/23/EK irányelvre, amely szerint a munkajogi jogutódlás akkor valósul meg, ha a kérdéses gazdasági egység az átadást követően megőrzi az identitását. Ennek során az úgynevezett Spijkers kritériumokat kell vizsgálni. Ennek értelmében az Munkáltató 1 és az alperes között a felperes foglalkoztatására vonatkozóan megállapodás nem jött létre. Az Munkáltató 1 által végzett tevékenység közvetítői tevékenység volt, azaz a megbízó szolgáltatásaival kapcsolatban látott el közvetítői tevékenységet, majd azt követően a felperes az alperes szolgáltatásainak értékesítését végezte, tehát a két jogviszony teljesen eltérő, más tartalmú volt.