61999CJ0400(01)[1]

A Bíróság (nagytanács) 2005. május 10-i ítélete. Olasz Köztársaság kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Megsemmisítés iránti kereset - Állami támogatások - Tengeri fuvarozási vállalkozásokkal szembeni intézkedések - Közszolgáltatási szerződés - Támogatás hiánya, létező támogatás vagy új támogatás - Az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárás megindítása - Felfüggesztési kötelezettség. C-400/99. sz. ügy

C-400/99. sz. ügy

Olasz Köztársaság

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Megsemmisítés iránti kereset - Állami támogatások - Tengeri fuvarozási vállalkozásokkal szembeni intézkedések - Közszolgáltatási szerződések - Támogatás hiánya, létező támogatás vagy új támogatás - Az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárás megindítása - Felfüggesztési kötelezettség"

Az ítélet összefoglalása

1. Megsemmisítés iránti kereset - Tárgy - Állami támogatásra vonatkozóan az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott hivatalos vizsgálati eljárás megindítását elrendelő határozat megsemmisítése iránti kérelem, amely vitatja a vizsgálat alá vont intézkedéseknek az említett eljárás befejezéséig történő felfüggesztése kötelezettségét - Az eljárást befejező határozat időközbeni meghozatala és jogerőre emelkedése - Okafogyottá nem vált kereset

2. Intézmények jogi aktusai - Indokolás - Kötelezettség - Terjedelem - Az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott hivatalos vizsgálati eljárás megindítását elrendelő határozat

(EK 88. cikk, (2) bekezdés és EK 253. cikk; 659/1999 tanácsi rendelet)

3. Államok által nyújtott támogatások - A Bizottság által végzett vizsgálat - Az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott hivatalos vizsgálati eljárás megindítását elrendelő határozat - A támogatási intézkedésnek az érintett tagállammal szembeni előzetes megemlítésére és a helyzetnek az e tagállam által szolgáltatott információk fényében történő vizsgálatára vonatkozó kötelezettség - Az említett tagállam jóhiszemű együttműködési kötelezettsége

(EK 10. cikk és EK 88. cikk, (2) bekezdés; 659/1999 tanácsi rendelet, 10. és 13. cikk)

4. Megsemmisítés iránti kereset - Jogalapok - Hatáskörrel való visszaélés - Fogalom

(EK 230. cikk)

5. Államok által nyújtott támogatások - A Bizottság által végzett vizsgálat - A támogatásnak a közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos értékelési nehézségek, illetve a támogatási jelleggel kapcsolatos kétségek - A Bizottságnak az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott hivatalos vizsgálati eljárás megindítására vonatkozó kötelezettsége

(EK 87. cikk és EK 88. cikk, (2) és (3) bekezdés)

6. Államok által nyújtott támogatások - A Bizottság által végzett vizsgálat - A szóban forgó intézkedések létező támogatásokként vagy új támogatásokként való előzetes minősítése révén meghatározott eljárási keret - A Bizottság diszkrecionális jogkörének hiánya - A létező támogatásként való minősítést kérő tagállam jóhiszemű együttműködési kötelezettsége

(EK 10. cikk és EK 88. cikk)

7. Államok által nyújtott támogatások - A Bizottság által jóváhagyott általános támogatási program - A jóváhagyás keretébe tartozóként bemutatott egyedi támogatás - A Bizottság által végzett vizsgálat - Elsődlegesen a jóváhagyó határozatra és csak másodlagosan a Szerződésre tekintettel végzett értékelés

(EK 87. cikk és EK 88. cikk)

8. Államok által nyújtott támogatások - Létező támogatások és új támogatások - Közszolgáltatási szerződések keretében a szigetek közötti rendszeres fuvarozási szolgáltatásokat biztosító hajózási társaságoknak teljesített kifizetések - A 3577/92 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése - Az új támogatások rendszerének kizárólag a szerződések egyensúlyának fenntartásához nem szükséges kifizetésekre való alkalmazása

(EK 88. cikk,(1) és (3) bekezdés; 3577/92 tanácsi rendelet, 4. cikk, (3) bekezdés)

1. Állami támogatásra vonatkozóan az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott vizsgálati eljárás megindítását elrendelő bizottsági határozat elleni azon kereset, amely lényegében annak kimondására irányul, hogy az érintett intézkedések végrehajtását nem kell felfüggeszteni ezen eljárás befejezésére várva, nem vált okafogyottá az említett eljárást befejező és a kereset előterjesztését követően időközben jogerőre emelkedett határozat meghozatala következtében.

(vö. 15-18. pont)

2. Az EK 253. cikkben előírt, a sérelmet okozó határozatra vonatkozó indokolási kötelezettség célja az, hogy lehetővé tegye a Bíróság számára a határozatok jogszerűsége feletti felülvizsgálat gyakorlását, valamint hogy az érdekeltnek elegendő tájékoztatást adjon a határozat megalapozottágáról, vagy arról, hogy jogszerűségének vitatására alapul szolgáló hibában szenved-e.

A feltételezett állami támogatásokra vonatkozóan az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárás megindítását elrendelő határozatot illetően az e határozatban a[z EK 88. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999 rendeletre vagy annak bizonyos rendelkezéseire történő hivatkozás hiánya csak abban az esetben minősülhetne az indokolási kötelezettség megsértésének, ha a Bizottság alkalmazta volna ennek a rendeletnek a Szerződésből közvetlenül nem következő rendelkezéseit.

(vö. 22-23. pont)

3. Figyelemmel az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárást megindító határozat jogi következményeire, amely az általa érintett intézkedéseket ideiglenesen új támogatásoknak minősíti, anélkül hogy az érintett tagállamnak lehetősége lenne tiltakozni e minősítéssel szemben, a Bizottságnak előzetesen meg kell említenie az érintett tagállamnak az eljárás tárgyát képező intézkedéseket annak érdekében, hogy az államnak adott esetben lehetősége legyen jeleznie a Bizottságnak, hogy szerinte az említett intézkedések nem minősülnek támogatásnak, vagy azok létező támogatásnak minősülnek. A[z EK 88. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999 rendelet 10. és 13. cikke összhangban van e követelménnyel, így tehát nem mentesíti a Bizottságot az alól, hogy mielőtt megindítja a kérdéses tagállammal szemben az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárást, megvitassa vele ezt az intézkedést.

Ha a támogatási jelleg vitatott, a Bizottságnak az említett állam által bejelentett információk alapján megfelelő vizsgálatot kell lefolytatnia a kérdésben, még akkor is, ha ez a vizsgálat nem végleges értékelésre vezet. Az EK 10. cikkből következő, a tagállamok és az intézmények közötti jóhiszemű együttműködés elvének keretében, és az eljárás elhúzódásának elkerülése érdekében a kérdéses intézkedéseket nem támogatásnak tekintő tagállam feladata az, hogy a lehető legkorábban, már az intézkedések meghozatalának időpontjától kezdve a Bizottságnak ezen álláspontját alátámasztó adatokat szolgáltasson. Ha ezek az adatok lehetővé teszik a kétségek eloszlatását abban az értelemben, hogy a vizsgált intézkedésekből hiányoznak a támogatási elemek, akkor a Bizottság nem indíthatja meg az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárást. Ellenben ha ezek az adatok nem teszik lehetővé a támogatási elemek létezésével kapcsolatos kétségek eloszlatását, és azoknak a közös piaccal való összeegyeztethetősége vonatkozásában is kétségek állnak fenn, akkor a Bizottságnak meg kell indítania az említett eljárást.

(vö. 29-30., 48. pont)

4. A hatáskörrel való visszaélés fogalma arra a tényre vonatkozik, amikor valamely igazgatási hatóság a hatásköreit olyan cél érdekében gyakorolja, amely eltér attól a céltól, amelyre tekintettel ezen hatáskörökkel felruházták. Valamely határozat csak akkor valósít meg hatáskörrel való visszaélést, ha az objektív, releváns és egyező bizonyítékok alapján olyan határozatnak tűnik, amelyet ilyen cél elérése érdekében hoztak meg.

(vö. 38. pont)

5. Amikor a Bizottság az EK 87. cikk szempontjából vizsgálja a támogatási intézkedéseket annak meghatározása érdekében, hogy azok összeegyeztethetők-e a közös piaccal, köteles megindítani az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárást, amennyiben az előzetes vizsgálati szakasz után nem tudja kiküszöbölni valamennyi, ezen intézkedések közös piaccal való összeegyeztethetőségének eldöntését megakadályozó nehézséget. Természetesen ugyanezeket az elveket kell alkalmazni abban az esetben is, ha a Bizottságnak kétségei vannak a vizsgált intézkedésnek az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatáskénti minősítése kapcsán.

(vö. 47. pont)

6. Az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárás bizonyos körülmények fennállása esetén történő megindítására vonatkozó kötelezettség nem határozza meg előre azt az eljárási keretet, amelyben ezt a határozatot meg kell hozni, azaz a létező támogatási programok állandó vizsgálatát, miként az az EK 88. cikk (1) és (2) bekezdései rendelkezéseinek együttes alkalmazásából következik, vagy az új támogatások ellenőrzését, miként az ugyanezen cikk (3) és (2) bekezdései rendelkezéseinek együttes alkalmazásából következik.

Figyelemmel az eljárás megválasztásának jogi következményeire abban az esetben, ha már alkalmazott intézkedésekről van szó, a Bizottság egyéb hiányában nem választhatja a második eljárási keretet, ha az érintett tagállam arra hivatkozik, hogy az elsőt kell alkalmazni. Ilyen esetben a Bizottságnak a tagállam által ebben a szakaszban közölt információk alapján kell elvégeznie a kérdés kellő vizsgálatát, még akkor is, ha ez a vizsgálat a megvizsgált intézkedések nem végleges minősítésére is vezet.

Hasonlóan ahhoz, amit akkor kell tenni, amikor a támogatási elemeknek magára a létezésére vonatkozó kérdés merül fel, az EK 10. cikkéből következő, a tagállamok és az intézmények közötti jóhiszemű együttműködés elvének keretében, és az eljárás elhúzódásának elkerülése érdekében a kérdéses intézkedéseket létező támogatásnak tekintő tagállam feladata az, hogy a lehető legkorábban, már az intézkedések meghozatalának időpontjától kezdve szolgáltassa a Bizottságnak az ezen álláspontját alátámasztó adatokat. Ha ezek az adatok ideiglenes értékelés keretében lehetővé teszik annak feltételezését, hogy a kérdéses intézkedések valószínűleg ténylegesen létező támogatásoknak minősülnek, akkor a Bizottságnak azokat az EK 88. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott eljárás keretében kell kezelni. Ellenben ha a tagállam által szolgáltatott adatok nem teszik lehetővé ezen ideiglenes következtetés levonását, vagy a tagállam e tekintetben nem szolgáltat semmilyen adatot, akkor a Bizottságnak ezen intézkedéseket az ugyanezen cikk (3) és (2) bekezdésében meghatározott eljárás keretében kell kezelnie.

(vö. 53-55. pont)

7. Amikor a Bizottság engedélyezett valamely támogatási programot, akkor a bizalomvédelem és a jogbiztonság elveivel lenne ellentétes az, ha e program végrehajtási intézkedéseit ismét megvizsgálná mint új támogatásokat. Következésképpen, ha az érintett tagállam fenntartja, hogy az intézkedéseket az előzetesen engedélyezett rendszer alkalmazásával teszik meg, akkor ezen intézkedések vonatkozásában a Bizottság nem indíthatja meg - új támogatásoknak tekintve így azokat - az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárást, amely magában foglalja azok felfüggesztését is, ellenben előzetesen meg kell határozni, hogy a kérdéses program kiterjed-e, vagy sem ezekre az intézkedésekre, és igenlő válasz esetén, hogy azok megfelelnek-e az e programot engedélyező határozatban meghatározott feltételeknek. Csak az e vizsgálatból származó nemleges következtetés esetén indíthatja meg a Bizottság az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárást, új támogatásoknak tekintve a kérdéses intézkedéseket. Ellenben igenlő következtetés esetében a Bizottságnak ezeket az intézkedéseket létező támogatásokként kell kezelnie az EK 88. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott eljárás szerint.

(vö. 57. pont)

8. Mivel a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri fuvarozásra (tengeri kabotázs) történő alkalmazásáról szóló 3577/92 rendelet 4. cikkében meghatározott közszolgáltatási szerződések természetüknél fogva tartalmaznak a bennük meghatározott közszolgáltatási kötelezettségek biztosításához szükséges finanszírozási rendelkezéseket, valamint ezen cikk (3) bekezdésének szövege az említett szerződések fenntartását célozza - a lejártuk napjáig - anélkül, hogy e rendelkezés hatályát az említett szerződések bizonyos részeire korlátozná, az említett 4. cikk (3) bekezdése kiterjed az ezekbe foglalt közszolgáltatási kötelezettségek biztosításához szükséges pénzügyi rendelkezésekre.

Ellenben, a kérdéses szerződések tárgyát képező közszolgáltatási kötelezettségek biztosításához szükséges mértéket meghaladó esetleges támogatások nem tartoznak ez utóbbi rendelkezés hatálya alá, pontosan azért, mert nem szükségesek e szerződések egyensúlyának megőrzéséhez, azaz azok fenntartásához, így tehát ezeket nem lehet e rendelkezés alapján létező támogatásoknak tekinteni.

(vö. 64-65. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2005. május 10.(*)

"Megsemmisítés iránti kereset - Állami támogatások - Tengeri fuvarozási vállalkozásokkal szembeni intézkedések - Közszolgáltatási szerződés - Támogatás hiánya, létező támogatás vagy új támogatás - Az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárás megindítása - Felfüggesztési kötelezettség"

A C-400/99. sz. ügyben,

az EK 230. cikk alapján megsemmisítés iránt 1999. október 18-án

az Olasz Köztársaság (képviseli kezdetben: U. Leanza, később: I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítői: P. G. Ferri és M. Fiorilli avvocati dello Stato, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: E. De Persio, D. Triantafyllou és V. Di Bucci, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans és A. Rosas tanácselnökök, J.-P. Puissochet (előadó), R. Schintgen, N. Colneric, S. von Bahr és J. N. Cunha Rodrigues bírák,

főtanácsnok: C. Stix-Hackl,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

a főtanácsnok indítványának a 2004. június 10-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az Olasz Köztársaság keresetlevelében az Európai Közösségek Bizottságának az SG(99) D/6463 levélben 1999. augusztus 6-án közölt, a C 64/99 (korábbi NN 68/99) - Olaszország - a Gruppo Tirrenia di Navigazione vállalkozásoknak nyújtott állami támogatásra vonatkozóan az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárás megindítását elrendelő határozatának (HL C 306., 2. o., a továbbiakban: a megtámadott határozat) mint az eljárás tárgyát képező állami támogatás felfüggesztéséről rendelkező határozatnak a megsemmisítését kéri.

A tényállás és az eljárás

2 A Bizottság szolgálatai, mivel olyan panaszokat kaptak, amelyek szerint az olasz hatóságok nem engedélyezett állami támogatásokat nyújtanak a Gruppo Tirrenia di Navigazione vállalkozásai (a továbbiakban: a Tirrenia-csoport) által működtetett kompok után a belső fuvarozási szolgáltatásokra, 1999. március 12-i levelükben kérdést intéztek az olasz hatóságokhoz e tárgyban.

3 Ez az információkérés különösen a Tirrenia-csoportot terhelő közszolgáltatási kötelezettségekre, valamint az e kötelezettségekből származó többletköltségek meghatározásának és ellentételezésének feltételeire vonatkozott.

4 Az olasz hatóságokkal folytatott különböző információcseréket követően a Bizottság úgy vélte, hogy a Tirrenia-csoport vállalkozásai javára olyan, állami támogatásnak minősíthető intézkedéseket hoztak, amelyek esetében komoly kétségek merülnek fel a közös piaccal való összeegyeztethetőségük tekintetében. A megtámadott határozattal a Bizottság megindította e feltételezett támogatások vonatkozásában az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárást. Ennek keretében a Bizottság az eljárás tárgyát képező intézkedéseket az EK 88. cikk (3) bekezdésének értelmében vett új támogatásokként, illetve létező támogatások módosításaiként (a továbbiakban együtt: új támogatások) kezelte, nem pedig az EK 88. cikk (1) bekezdése szerinti létező támogatásokként (a továbbiakban: létező támogatások). Majd közölte ezt a határozatot az olasz hatóságokkal.

5 Az említett határozat "Következtetések" című részében a Bizottság jelezte, hogy fenntartja magának a jogot arra, hogy felhívja az olasz hatóságokat az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásához kapcsolódó nettó költségkiegészítést meghaladó valamennyi támogatás kifizetésének felfüggesztésére. Ezt követően felhívta az olasz hatóságokat, hogy tíz munkanapon belül erősítsék meg e kifizetések felfüggesztését, majd kifejtette, hogy amennyiben nem függesztik fel az ezen felül kifizetett támogatásokat, és a felfüggesztéssel érintett összeg nem igazolt, akkor ilyen értelmű rendelkezést intézhet az olasz hatóságokhoz. A Bizottság kifejtette, hogy a felfüggesztés szükséges a versenytorzító hatások korlátozásához, és a felfüggesztés nem jelenti maguknak a szolgáltatásoknak a felfüggesztését, amelyeket a közösségi joggal összhangban lévő módon továbbra is biztosítani lehet. Az olasz hatóságok figyelmét külön felhívta az EK 88. cikk (3) bekezdésének felfüggesztő hatályára, valamint a tagállamoknak 1995. február 22-én megküldött levélre, amelyben jelezte, hogy valamennyi jogellenesen nyújtott támogatást vissza lehet venni a kedvezményezettől.

6 Az Olasz Köztársaság 1999. október 18-án nyújtotta be a megtámadott határozat "jogellenesnek nyilvánított támogatások felfüggesztéséről rendelkező részében" történő megsemmisítése iránti keresetét.

7 A Tirrenia di Navigazione SpA, az Adriatica di Navigazione SpA, a Caremar SpA, a Toremar SpA, a Siremar SpA és a Saremar SpA, a Tirrenia-csoport társaságai 1999. október 19-én a megtámadott határozat egészének megsemmisítése iránti keresetlevelet nyújtottak be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának Hivatalához, amelyet T-246/99. sz. alatt vettek nyilvántartásba.

8 A Bizottság 1999. november 25-én külön beadványt nyújtott be a Bíróság Hivatalához, amelyben az eljárási szabályzat 91. cikkének 1. §-a alapján kérte a Bíróságot, hogy állapítsa meg a kereset okafogyottá válását, vagy az ügy érdemét nem érintve adjon helyt az elfogadhatatlansági kifogásnak.

9 A Bíróság a C-400/99. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2001. október 9-én hozott ítéletével (EBHT 2001., I-7303. o., a továbbiakban: a közbenső ítélet) elutasította ezt a kérelmet, és folytatta az ügy érdemi elbírálását. A Bíróság ebben az ítéletében lényegében azon indok alapján nyilvánította elfogadhatónak a keresetet, hogy a Bizottság az eljárás tárgyát képező intézkedéseket jogellenesen alkalmazott új állami támogatásoknak minősítette, noha az olasz kormány fenntartotta, hogy ezek közül egyesek esetében jogszerűen nyújtott létező támogatásokról van szó, míg mások tekintetében azt, hogy azok nem tartalmaznak támogatási elemet, amiből az következik, hogy ellentétben azzal, ami a megtámadott határozatból következik, ezeket az intézkedéseket nem kell felfüggeszteni. Figyelemmel erre az összefüggésre, a Bíróság úgy vélte, hogy az említett határozat önálló joghatásokkal bír, és következésképpen megtámadható jogi aktusnak minősül. Az e bírósági következtetésre vezető elemzés részleteit a közbenső ítélet tartalmazza.

10 Az Elsőfokú Bíróság 2003. március 25-én a Bíróság alapokmánya 54. cikkének (3) bekezdése alapján felfüggesztette az előtte T-246/99. sz. alatt folyamatban lévő eljárást a Bíróság jelen ügyre vonatkozó ítéletének meghozataláig.

11 Időközben a Bizottság befejezte a megtámadott határozattal a Tirrenia-csoport vállalkozásai egyikének, nevezetesen a Tirrenia di Navigazione SpA hajózási társaságnak az olasz állammal 1991-ben kötött, e vállalkozás közszolgáltatási kötelezettségeire vonatkozó megállapodásából származó program keretében hozott intézkedésekre vonatkozóan megindított eljárást (Az Olaszország által a Tirrenia di Navigazione SpA hajózási társaságnak nyújtott állami támogatásokra vonatkozó 2001. június 21-i határozat [HL L 318., 9. o., a továbbiakban: a 2001. június 21-i határozat]). Ebben a keretben a közszolgáltatások ellentételezése címén 1990. január 1. és 2000. december 31. közötti időszakban történt kifizetéseket a Bizottság a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította, és feltételesen engedélyezte az ugyanilyen típusú kifizetéseket a 2001. január 1. és 2004. december 31. közötti időszakra. Ugyanakkor a Bizottság ugyanezen határozatában fenntartotta az ezen intézkedésekre megállapított és a megtámadott határozatban is kimondott új támogatási minősítést, amelyet az Olasz Köztársaság a jelen keresetben továbbra is vitat.

12 A jelen ügyben az írásbeli szakasz befejezését követően elfogadott második határozatában a Bizottság befejezte a megtámadott határozattal megindított eljárást a Tirrenia-csoport egyéb vállalkozásai vonatkozásában (Olaszország által az Adriatica, a Caremar, a Siremar, a Saremar és a Toremar [Gruppo Tirrenia] hajózási társaságoknak nyújtott állami támogatásokra vonatkozó, 2004. március 16-i 2005/163/EK bizottsági határozat [HL 2005. L 53., 29. o.]). A Bizottság a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította a közszolgáltatások ellentételezése címén 1992. január 1-jétől kezdődően e vállalkozásoknak juttatott kifizetések nagy részét, és a 2004. évtől bizonyos feltételektől tette függővé kifizetésük folytatását. A Bizottság ugyanakkor a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította az Adriatica vállalkozásnak 1992. január és 1994. július között a hajózási kapcsolatért biztosított finanszírozásokat, és elrendelte a gyors tengeri utasszállítási kapcsolat biztosításáért a Caremar vállalkozásnak nyújtott finanszírozás megszüntetését 2004. szeptember 1-jétől. E második, eljárást befejező határozatában a Bizottság szintén fenntartotta a fent említett intézkedések egészére megállapított és a megtámadott határozatban is kimondott új támogatásokkénti minősítést.

A felek kérelmei

13 Az Olasz Köztársaság azt kéri a Bíróságtól, hogy:

- semmisítse meg a Bizottság 1999. augusztus 6-i levelét a "jogellenesnek nyilvánított támogatások felfüggesztéséről rendelkező részében";

- kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

14 A Bizottság azt kéri, hogy:

- a Bíróság állapítsa meg, hogy a kereset okafogyottá vált a megtámadott határozat Tirrenia di Navigazionénak juttatott támogatásokra vonatkozó részében;

- ezt meghaladóan utasítsa el a kerestet;

- kötelezze a felperest a költségek viselésére.

A kereset okafogyottá válására vonatkozó kérelmekről

15 A Bizottság viszonválaszában fenntartja, hogy a kereset a Tirrenia di Navigazione SpA-nak nyújtott támogatások vonatkozásában okafogyottá vált. Mivel a jogorvoslatra nyitva álló határidőn belül nem támadták meg a 2001. június 21-i határozatot, ezért jogerősen megállapítást nyert, hogy az e társaság javára hozott intézkedések, bár összeegyeztethetőek a közös piaccal, jogellenes állami támogatásoknak, azaz az EK 88. cikk (3) bekezdésében előírt előzetes engedély nélkül nyújtott új támogatásoknak minősülnek. E támogatások vonatkozásában a megtámadott határozat elvesztette valamennyi önálló joghatását, így az olasz kormánynak már nem fűződhet érdeke annak megsemmisítéséhez.

16 A Bizottság érvelését el kell utasítani.

17 A megtámadott határozattal megindított eljárást részben befejező, 2001. június 21-i határozatában a Bizottság megerősítette előzetes értékelését, amely szerint a Tirrenia di Navigazione SpA részére közszolgáltatási kötelezettségeinek ellentételezése címén nyújtott támogatások az EK 88. cikk (3) bekezdése szerinti új támogatásoknak minősülnek, és ez a határozat jogerőre emelkedett, mivel nem támadták meg a jogorvoslatra nyitva álló határidőn belül. Mindenesetre a megtámadott határozat ellen benyújtott kereset lényegében annak kimondására irányul, hogy a Bizottság által ebben a határozatában felfüggeszteni kért intézkedések végrehajtását nem kell felfüggeszteni a megtámadott határozat által megindított eljárást befejező határozat vagy határozatok meghozatalára várva. Ez a kérdés azonban nem lehet az eljárást megszüntető határozat tárgya, miként az az EK 88. cikk (2) bekezdésének első albekezdéséből, valamint az [EK 88. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o., a továbbiakban: az állami támogatási eljárásról szóló rendelet) 7. cikkének (2)-(5) bekezdéséből és 14. cikkéből következik.

18 Az előzőekből következően a kereset egyáltalán nem vált okafogyottá.

Az ügy érdeméről

19 Az olasz kormány érdemben négy megsemmisítés iránti jogalapot hoz fel. Elsősorban fenntartja, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz indokolást. Másodsorban a Bizottság nem tette lehetővé az olasz hatóságok számára, hogy a megtámadott határozat elfogadását megelőzően előterjesszék észrevételeiket. Harmadsorban a Bizottság visszaélt hatáskörével. Végül a megtámadott határozat különböző okokból kifolyólag megsértette az EK 87. cikk (1) bekezdését, valamint az EK 88. cikk (1) és (3) bekezdését.

Az indokolásról

A felek érvei

20 Az olasz kormány azt rója fel a Bizottságnak, hogy a megtámadott határozatban nem hivatkozott az állami támogatási eljárásról szóló rendeletre, noha ez a rendelet ekkor már hatályban volt.

21 A Bizottság erre válaszként megemlíti, hogy a megtámadott határozathoz hasonlóan az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárást megindító határozat jogalapja közvetlenül a Szerződésben található, ezért nem kell hivatkozni az állami támogatási eljárásról szóló rendeletre.

A Bíróság álláspontja

22 Az EK 253. cikk előírja, hogy a Bizottság által elfogadott határozatoknak indokolást kell tartalmazniuk. A sérelmet okozó határozat indokolási kötelezettségének célja az, hogy lehetővé tegye a Bíróság számára a határozatok jogszerűsége feletti felülvizsgálat gyakorlását, valamint hogy az érdekeltnek elegendő tájékoztatást adjon a határozat megalapozottágáról, vagy arról, hogy jogszerűségének vitatására alapul szolgáló hibában szenved-e (lásd különösen a 195/80. sz., Michel kontra Parlament ügyben 1981. november 26-án hozott ítélet [EBHT 1981., 2861. o.] 22. pontját).

23 Jelen esetben, a megtámadott határozatban az állami támogatási eljárásról szóló rendeletre vagy annak bizonyos rendelkezéseire történő hivatkozás hiánya csak abban az esetben minősülhetne az indokolási kötelezettség megsértésének, ha a Bizottság alkalmazta volna ennek a rendeletnek a Szerződésből közvetlenül nem következő rendelkezéseit. Ebből a szempontból meg kell jegyezni, hogy ez a rendelet jelentős mértékben a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó eljárásjogi rendelkezéseinek a közösségi bíróság által a rendelet elfogadását megelőzően kialakított értelmezését foglalja részletesen jogszabályba.

24 Jelen esetben a megtámadott határozat nem alkalmaz egyetlen olyan, az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó eljárásjogi rendelkezést sem, amely ne következne közvetlenül a Szerződésből. A Bizottság e határozatában az EK 88. cikk (2) bekezdésének alkalmazásával felhívta az olasz hatóságokat, hogy tegyék meg az abban említett intézkedésekkel kapcsolatos észrevételeiket, és e felhívás megfogalmazásakor ez utóbbi intézkedéseket ideiglenesen új állami támogatásoknak minősítette, amely egyben magában foglalta a határozatban előírt mértékben történő felfüggesztésüket is (lásd a C-312/90. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 1992. június 30-án hozott ítélet [EBHT 1992., I-4117. o.] 17. pontját, a C-47/91. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1992. június 30-án hozott ítélet [EBHT 1992., I-4145. o.] 25. pontját, valamint a közbenső ítélet 56. pontját). Az e határozatból következő egyetlen eljárás vagy joghatás sem alapul az állami támogatási eljárásról szóló rendelet újító jellegű rendelkezésén.

25 Következésképpen az indokolási kötelezettségnek a megtámadott határozatban történt megsértésére vonatkozó jogalapot el kell utasítani.

Az észrevételek előterjesztése lehetőségének hiányáról

A felek érvei

26 Az olasz kormány fenntartja, hogy a Bizottságnak meg kellett volna számára teremtenie azt a lehetőséget, hogy a megtámadott, bizonyos finanszírozások felfüggesztését előíró határozat elfogadása előtt megtegye észrevételeit. Véleménye szerint az ilyen eljárás elmaradása különösen súlyos, mivel a megtámadott határozat két különböző típusú intézkedését is érint, nevezetesen a Tirennia-csoport 1999-2002-es időszakra vonatkozó ipari tervének kísérő intézkedéseit, valamint az üzemanyag- és kenőolaj-ellátásra vonatkozó adóügyi intézkedéseket, amelyekre nem is hivatkoztak az olasz hatóságokkal szemben azelőtt, hogy a megtámadott határozat megemlítette volna azokat.

27 A Bizottság emlékeztet arra, hogy ez a határozat nem tartalmaz az eljárás tárgyát képező intézkedések felfüggesztésére vonatkozó felhívást. Következésképpen álláspontja szerint nem kellett alkalmazni az állami támogatási eljárásról szóló rendelet 11. cikke (1) bekezdésének az olasz kormány által keresetlevelében hivatkozott rendelkezéseit, amelyek előírják az érintett tagállam észrevételeinek beszerzését az ilyen felhívás meghozatala előtt. Ellenben a megtámadott határozat pontosan egy későbbi felfüggesztésre vonatkozó esetleges felhívással kapcsolatos észrevételek megtételére történő felhívást tartalmazott.

28 A Bizottság hozzáfűzi, hogy a be nem jelentett és alkalmazott új támogatások (az állami támogatási eljárásról szóló rendelet III. fejezetében meghatározott "jogellenes" támogatások) esetében az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárást megindító határozatot nem kell megelőznie az érintett állammal való levélváltásnak. Valójában e rendelet 10. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy előzetesen információt kérjen az említett államtól, azonban nem kötelezi erre. A hivatkozott rendelet 13. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi az említett eljárás megindítását anélkül, hogy bármilyen előzetes kötelezettséghez kötné azt.

A Bíróság álláspontja

29 Figyelemmel az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárást megindító határozat jogi következményeire, amely az általa érintett intézkedéseket ideiglenesen új támogatásoknak minősíti, anélkül hogy az érintett tagállamnak lehetősége lenne tiltakoznia e minősítéssel szemben (lásd a közbenső ítélet 59. és 60. pontját), a Bizottságnak előzetesen meg kellett volna említenie az érintett államnak az eljárás tárgyát képező intézkedéseket annak érdekében, hogy az államnak szükség esetén lehetősége legyen jeleznie a Bizottságnak, hogy szerinte az említett intézkedések nem minősülnek támogatásnak, vagy azok létező támogatásnak minősülnek.

30 Az állami támogatási eljárásról szóló rendeletnek a Bizottság által hivatkozott 10. és 13. cikke összhangban van e követelménnyel. A 10. cikk - amely azt a helyzetet szabályozza, amikor a Bizottság jogellenesnek tartott támogatásra vonatkozó információkkal rendelkezik, függetlenül azok forrásától - (2) bekezdésében alkalmazott "szükség esetén" kifejezés, amely azt a mondatot vezeti be, hogy "[A Bizottság szükség esetén] információt kér az érintett tagállamtól", azokra az esetekre vonatkozik, amikor a Bizottság már megfelelő módon megemlítette az érintett tagállamnak a kérdéses intézkedést, például éppen maga a tagállam tájékoztatta a Bizottságot ezen intézkedés létezéséről. Ez nem jelenti azt, hogy a Bizottság nem köteles a kérdéses tagállamnak megemlíteni az intézkedést, mielőtt megindítja vele szemben az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárást. Sőt a 13. cikk, amely szerint egy lehetséges jogellenes támogatás vizsgálata az említett eljárást megindító határozattal zárulhat, nem mentesíti a Bizottságot az alól, hogy az ilyen határozat meghozatala előtt megemlítse a kérdéses intézkedést az érintett tagállamnak.

31 Jelen esetben a Bizottság a megtámadott határozat elfogadása előtt nem említette meg az olasz hatóságoknak azt az adószabályozást, amelynek kedvezményezettje a Tirrenia-csoport volt hajóinak üzemanyag- és kenőolaj-ellátása vonatkozásában, amely határozat feltételezte e szabályozás legalább részben történő felfüggesztését. Ha a Bizottság ezt megtette volna, akkor az olasz hatóságok egyszerre előterjeszthették volna azokat az adatokat, amelyek arra irányultak, hogy a szabályozást nem kell jogellenes támogatásként felfüggeszteni. Ebből a szempontból meg kell jegyezni, hogy a Tirrenia di Navigazionéra vonatkozó eljárást részben befejező 2001. június 21-i határozatban a Bizottság jelezte az olasz hatóságoknak, hogy azok az 1996. március 2-i határozatot követően, azaz a megtámadott határozatot megelőzően kiterjesztették a szabályozást a karbantartási munkák miatt kikötőben álló valamennyi hajóra.

32 Azonban a Tirrenia-csoport 1999-2002-es időszakra vonatkozó ipari tervét illetően az ügy irataiból megállapítható, hogy a Bizottság 1999. március 12-i levelébe foglalt információkérésében megemlítette azon többéves gazdasági tervek mechanizmusát, amelyeket a Tirennia-csoportnak az olasz hatóságok elé kellett terjesztenie. Ezért ha új terv vagy valamely korábbi tervet kiegészítő intézkedések álltak volna előkészítés alatt, majd azt/azokat a csoport bemutatta volna az említett levéllel érintett intézkedések előzetes vizsgálati szakasza alatt, akkor az olasz hatóságok számíthattak volna arra, hogy egy esetleges, az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárást megindító határozat hatálya kiterjedjen erre az új tervre vagy ezekre a kiegészítésekre. Ők maguk tájékoztathatták volna azokról a Bizottságot, szükség esetén olyan adatokat hozva fel, amelyek lehetővé tették volna annak elkerülését, hogy azokra mint feltételezett új támogatásokra kiterjedjen az ilyen határozat.

33 A Tirrenia-csoport részére annak közszolgáltatási kötelezettségei címén nyújtott támogatásokat illetően az ügy irataiból megállapítható, hogy ezeket az intézkedéseket már mind a Bizottság szolgálatai, mind az olasz hatóságok megemlítették a Bizottság 1999. március 12-i információkérésében, az olasz hatóságok által arra adott válaszban, valamint a kétoldalú megbeszélések során, valamennyi esetben a megtámadott határozat elfogadását megelőzően. Ezek vonatkozásában tehát az olasz kormány már nem hivatkozhat arra, hogy nem volt lehetősége a megtámadott határozat elfogadása előtt a releváns adatok előterjesztésére.

34 Következésképpen meg kell semmisíteni a megtámadott határozatot a Tirrenia-csoport hajóinak üzemanyag- és kenőolaj-ellátásával kapcsolatos adószabályozás felfüggesztésére vonatkozó részében.

35 A jelen ítélet e szakaszában az alább következő elemzés már csak a Tirrenia-csoport vállalkozásainak a közszolgáltatási kötelezettségeik címén nyújtott támogatásokra vonatkozik, amelyek kapcsán az olasz kormány fenntartja, hogy ha e szubvenciók támogatási elemeket is tartalmaznak, ezek mindenesetre létező támogatásoknak minősülnek, valamint a Tirennia-csoport 1999-2002-es időszakra vonatkozó ipari terveire.

A hatáskörrel való visszaélésről

A felek érvei

36 Az olasz kormány úgy véli, hogy a megtámadott határozat a kérdéses intézkedéseket jogellenes támogatásoknak minősítve nem tartalmaz indokot, amely igazolja e minősítést. A felfüggesztésre vonatkozó egyetlen indokolás az említett intézkedések alkalmazásának folytatásával azon vállalkozásoknak okozott kárra vonatkozott, amelyek a Tirrenia versenytársai, azonban nem foglalkozott annak bizonyításával, hogy az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti, valamint új támogatásokról van szó. A Bizottság így kizárólag elővigyázatosságból hozott felfüggesztő határozatot arra az esetre, ha az érintett intézkedések ténylegesen jogellenes új támogatások lennének, azonban ez a határozat egyáltalán nem alapul az e következtetés levonását lehetővé tevő megfelelő vizsgálaton.

37 A Bizottság ebből a szempontból hangsúlyozza, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz felfüggesztésre vonatkozó felhívást, amely szükségessé tenné a jogellenes támogatások létezésének bizonyítását. Ő csak kétségeit fejezte ki a támogatások létezésével, azok jogellenes jellegével és a közös piaccal való összeegyeztethetőségükkel kapcsolatban. Csak a kérdéses intézkedések által a Tirrenia-csoport versenytársainak okozható esetleges károkra vonatkozó megfontolások kapcsolódnak egy későbbi felfüggesztésre vonatkozó felhívás lehetőségéhez, amelynek tekintetében felhívta az olasz hatóságokat nyilatkozataik megtételére.

A Bíróság álláspontja

38 A hatáskörrel való visszaélés fogalma arra a tényre vonatkozik, amikor valamely igazgatási hatóság a hatásköreit olyan cél érdekében gyakorolja, amely eltér attól a céltól, amelyre tekintettel ezen hatáskörökkel felruházták (lásd különösen a 817/79. sz., Buyl és társai kontra Bizottság ügyben 1982. február 4-én hozott ítélet [EBHT 1982., 245. o.] 28. pontját). Valamely határozat csak akkor valósít meg hatáskörrel való visszaélést, ha az objektív, releváns és egyező bizonyítékok alapján olyan határozatnak tűnik, amelyet ilyen cél elérése érdekében hoztak meg (lásd különösen a 18/65. és 35/65. sz., Gutmann egyesített ügyekben 1966. május 5-én hozott ítélet [EBHT 1966., 149. o.] 170. pontját).

39 Jelen esetben ez nem áll fenn. Miként a Bíróság azt a közbenső ítéletben is kimondta, azon végrehajtás alatt álló intézkedések felfüggesztése, amelyeket az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárást megindító határozatban a Bizottság új támogatásoknak minősített, közvetlenül e minősítésből következik, összhangban az EK 88. cikk (3) bekezdése utolsó mondatának rendelkezéseivel. Ezért a hatáskörrel való visszaélést csak akkor lehetne megállapítani, ha bizonyítanák, hogy a Bizottság szándékosan minősítette új támogatásoknak azokat az intézkedéseket, amelyek kapcsán nem volt kétséges számára, hogy azok az EK 88. cikk (1) bekezdésében meghatározott ellenőrzési rendszer alá tartozó létező támogatások, vagy azok sem az EK 87., sem az EK 88. cikk alá nem tartoznak, azaz amennyiben bizonyítanák, hogy a Bizottság szándékosan akarta rövid időn belül elérni azoknak az intézkedéseknek a felfüggesztését, amelyek vonatkozásában nem kételkedhetett abban, hogy azokat jogszerűen végre lehet hajtani, legalábbis az eljárás befejezéséig.

40 Következésképpen a megtámadott intézkedés elfogadásának időpontjában, és figyelemmel azokra az információkra, amelyekkel a Bizottság rendelkezett, nem tűnt ki kétségtelenül az, hogy az említett határozatban foglalt felfüggesztés tárgyát képező, a Tirrenia-csoportnak nyújtott, az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz kapcsolódó nettó költségkiegészítést meghaladó szubvenciók akár a fenti értelemben vett létező támogatásnak, akár támogatási elemeket nem tartalmazó intézkedésnek minősülnek-e.

41 Ebből következően a hatáskörrel való visszaélésre vonatkozó jogalap nem megalapozott.

Az EK 87. cikk (1) bekezdésének és az EK 88. cikk (1) és (3) bekezdésének megsértéséről

A felek érvei

42 Az olasz kormány hangsúlyozza, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság jelezte, hogy ebben a szakaszban nem lehetséges dönteni a támogatási elemek fennállásáról. A bizonytalanság ilyen foka nem tenné lehetővé a kérdéses intézkedések felfüggesztését eredményező eljárás megindítását. Ebből a szempontból az olasz kormány a Bíróság C-47/91. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1994. október 5-én hozott ítéletére (EBHT 1994., I-4635. o.) hivatkozik, amelyben az egyedi támogatásoknak a támogatási programot jóváhagyó határozattal való összeegyeztethetőségének kérdéséről szólva a Bíróság kimondta, hogy:

"33. [...] mivel [az EK 88. cikk (3) bekezdése] kizárólag annak elrendelésére jogosítja fel a Bizottságot, hogy az új támogatások nyújtását függesszék fel, az egyedi támogatásoknak a támogatási programot jóváhagyó határozattal való összeegyeztethetőségére vonatkozóan fennálló egyszerű kétség nem elegendő.

34. Ha a Bizottságnak kétségei vannak az egyedi támogatásoknak a támogatási programot jóváhagyó határozattal való összeegyeztethetőségére vonatkozóan, akkor az ő feladata, hogy felhívja az érintett tagállamot, hogy az általa megszabott határidőn belül adja át a jogvita tárgyát képező támogatásnak a támogatási programot jóváhagyó határozatával való összeegyeztethetőségére vonatkozó döntéshez szükséges valamennyi iratot, információt és adatot."

43 Mindezeken felül az olasz kormány szerint a Bizottságnak a megtámadott határozatban el kellett volna fogadnia, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri fuvarozásra (tengeri kabotázs) történő alkalmazásáról szóló, 1992. december 7-i 3577/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 364., 7. o.) hatálybalépése előtt fennálló közszolgáltatási szerződések alapján nyújtott, a közszolgáltatás többletköltségeinek fedezéséhez szükséges támogatásokat e rendelet 4. cikkének (3) bekezdése engedélyezte, amely szerint "a már megkötött közszolgáltatási szerződések hatályban maradhatnak a lejáratuk napjáig".

44 Ebből a szempontból az olasz kormány jelzi, hogy az 1991. július 30-án a közlekedési miniszter és az említett vállalkozások között megkötött közszolgáltatási szerződések határozzák meg mindazt, amit a Tirrenia-csoport vállalkozásainak a közszolgáltatási feladatok ellentételezéseként nyújtottak, e szerződéseket 1991-ben bejelentették a Bizottságnak, és e tárgyra vonatkozó egyes adatokat 1991 és 1997 között is megküldtek részére. Válaszában hangsúlyozza, hogy a 3577/92 rendelet által bevezetett liberalizáció előtt az esetleges támogatásokat így hajtották végre, mivel a közszolgáltatási kötelezettségek és az azokra vonatkozó ellentételezések lényeges elemei még a Római Szerződés előtti időszakból származtak, és hogy a Bizottságnak, mivel megkapta az azokra vonatkozó bejelentéseket, mindenesetre kifejezetten vagy hallgatólagosan engedélyeznie kellett volna az említett támogatásokat. Következésképpen, ha a Tirrenia-csoport vállalkozásainak javára nyújtott kifizetéseket az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti állami támogatásoknak kellene minősíteni, akkor azok létező támogatásoknak minősülnének.

45 Ennek megfelelően az olasz kormány szerint a Bizottság nem vette figyelembe a részére 1991 és 1997 között bejelentett adatokat annak meghatározása során, hogy létező támogatásokról vagy új támogatásokról van-e szó. A Bizottság minden indok nélkül a második feltételezést fogadta el.

46 A Bizottság kifejti, hogy a támogatások elemeinek a vizsgált intézkedésekben való fennállásával kapcsolatos bizonytalanságok kifejezése megszokott az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárást megindító határozat keretében. Jelzi, hogy a megtámadott határozatban ellenben a kérdéses intézkedések új jellegére vonatkozóan semmilyen kétséget nem fejezett ki, mivel e határozat elfogadását megelőző levelezésükben az olasz hatóságok egyáltalán nem állították, hogy létező támogatásokról van szó. Következésképpen a helyzet nem hasonlítható össze a fent hivatkozott Olaszország kontra Bizottság ítélet alapjául szolgáló helyzettel.

A Bíróság álláspontja

47 Miként a Bíróság következetesen megállapította, amikor a Bizottság az EK 87. cikk szempontjából vizsgálja a támogatási intézkedéseket annak meghatározása érdekében, hogy azok összeegyeztethetők-e a közös piaccal, köteles megindítani az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárást, amennyiben az előzetes vizsgálati szakasz után nem tudja kiküszöbölni ezen intézkedések közös piaccal való összeegyeztethetőségének eldöntését megakadályozó valamennyi nehézséget (a 84/82. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 1984. március 20-án hozott ítélet [EBHT 1984., 1451. o.] 13. pontja). Természetesen ugyanezeket az elveket kell alkalmazni abban az esetben is, ha a Bizottságnak kétségei vannak a vizsgált intézkedésnek az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatáskénti minősítése kapcsán. Következésképpen nem lehet a Bizottságnak felróni azt, hogy annak ellenére is megindította az eljárást, hogy az e célból hozott határozatban is kifejezi kétségeit azzal kapcsolatban, hogy az annak tárgyát képező intézkedések az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásoknak minősülnek.

48 Ugyanakkor figyelemmel az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárás megindításának jogi következményeire, ami az új támogatásokként kezelt intézkedéseket illeti, amikor az érintett tagállam arra hivatkozik, hogy ezek az intézkedések nem minősülnek az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásoknak, akkor a Bizottságnak az említett állam által bejelentett információk alapján megfelelő vizsgálatot kell lefolytatnia a kérdésben, még akkor is, ha ez a vizsgálat nem végleges értékelésre vezet. Az EK 10. cikkéből következő, a tagállamok és az intézmények közötti jóhiszemű együttműködés elvének keretében és az eljárás elhúzódásának elkerülése érdekében a kérdéses intézkedéseket nem támogatásnak tekintő tagállam feladata az, hogy a lehető legkorábban, már az intézkedések meghozatalának időpontjától kezdve a Bizottságnak ezen álláspontját alátámasztó adatokat szolgáltasson. Ha ezek az adatok lehetővé teszik a kétségek eloszlatását abban az értelemben, hogy a vizsgált intézkedésekből hiányoznak a támogatási elemek, akkor a Bizottság nem indíthatja meg az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárást. Ellenben ha ezek az adatok nem teszik lehetővé a támogatási elemek létezésével kapcsolatos kétségek eloszlatását, és azoknak a közös piaccal való összeegyeztethetősége vonatkozásában is kétségek állnak fenn, akkor a Bizottságnak meg kell indítania az említett eljárást.

49 Jelen esetben az ügy irataiból megállapítható, hogy a Bizottság első információkérésére válaszul az olasz hatóságok azt állították, hogy a Tirrenia-csoport vállalkozásaival 1991-ben kötött közszolgáltatási szerződésekből származó szubvenciók nem minősülnek állami támogatásoknak. Mindenesetre ebben a szakaszban a közszolgáltatási kötelezettségekből következő többletköltségek és a szubvenciók közötti megfelelőségre vonatkozó vizsgálat lehetőségének hiányában a Bizottság jogosan kételkedett abban, hogy e szubvenciók támogatási elemeket tartalmaznak. Mindent egybevetve a Bizottság csak annyiban említette e szubvenciók felfüggesztését, amennyiben azok meghaladják az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos nettó költségkiegészítéseket. A jelen kereset keretében az olasz kormány egyébként jelezte, hogy nem tartja szükségesnek állást foglalni az EK 87. cikknek a Tirrenia-csoporttal mint a közszolgáltatási szerződések címzettjével fennálló kapcsolataira való alkalmazásáról. A Tirrenia-csoport 1999-2002. évi időszakra vonatkozó ipari tervét illetően az olasz hatóságok a megtámadott határozat elfogadása előtt nem szolgáltattak a Bizottságnak olyan adatokat, amelyek szükség esetén megcáfolták volna állami támogatások létezését a határozat által érintett intézkedések között. E feltételek között ez a kormány nem róhatja fel a Bizottságnak, hogy a támogatási elemeknek a vizsgált intézkedésekben való létezésére vonatkozó kétségek ellenére is megindította az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárást.

50 Az a panasz, amely szerint a Bizottság jogsértően minősítette a kérdéses intézkedéseket új támogatásoknak, noha tudomása volt azokról az adatokról, amelyek lehetővé tették volna számára azok létező támogatásokkénti figyelembe vételét, csak a Tirrenia-csoport vállalkozásaival 1991-ben kötött közszolgáltatási szerződésekből származó finanszírozásokra vonatkozik. A jelen ítélet e szakaszában következésképpen az elemzés már nem vonatkozik az 1999-2002. évi időszakra vonatkozó ipari tervre. Ezt pontosítva, részben el kell utasítani a Bizottság által védekezésként felhozott azon érvet, amely szerint az olasz hatóságok az eljárás megindítása előtt nem juttatták érvényre a fentebb említett adatokat.

51 Valójában az ügy irataiból megállapítható, hogy az olasz hatóságok már a Bizottság első információkérésére adott válaszukban kifejtették, hogy a Tirrenia-csoport vállalkozásaival kötött közszolgáltatási szerződésekre a 3577/92 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése vonatkozik, ami lényegében annyit jelent, hogy fenntartották azt, hogy az e szerződésekből származó finanszírozások jogszerűek, és következésképpen nem új, hanem létező támogatásoknak minősülnek. Ellenben az egyszerű hivatkozás e válaszban a Bizottsággal az 1991-1997 között történt különböző információcserére, anélkül hogy az ezen információcserék alkalmával átadott adatok és a kérdéses intézkedések létező támogatásokként történő esetleges minősítése között bármilyen kapcsolatot is bizonyítottak volna, nem elegendő arra, hogy az olasz kormány a Bizottságnak felrója azt, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárás megindítása előtt nem vette figyelembe ezen adatokat a kérdéses intézkedések új vagy létező jellegének értékelésekor.

52 Az olasz kormány által felhozott jogalapot az alábbiakban csak annyiban vizsgáljuk meg, amennyiben az arra a tényre vonatkozik, hogy a Bizottság a kérdéses intézkedések új támogatásként vagy létező támogatásként történő kezelése közötti választás keretében elmulasztotta figyelembe venni a 3577/92 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseit.

53 Az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárás bizonyos körülmények fennállása esetén történő megindítására vonatkozó kötelezettség, amelyre a jelen ítélet 46. cikke is emlékeztet, nem határozza meg előre azt az eljárási keretet, amelyben ezt a határozatot meg kell hozni, azaz a létező támogatási programjainak állandó vizsgálatát, miként az az EK 88. cikk (1) és (2) bekezdése rendelkezéseinek együttes alkalmazásából következik, vagy az új támogatások ellenőrzését, miként az ugyanezen cikk (3) és (2) bekezdése rendelkezéseinek együttes alkalmazásából következik.

54 Figyelemmel az eljárás megválasztásának jogi következményeire abban az esetben, ha már alkalmazott intézkedésekről van szó (lásd a közbenső ítélet 56-63. pontját) a Bizottság nem választhatja a második eljárási keretet, ha az érintett tagállam arra hivatkozik, hogy az elsőt kell alkalmazni. Ilyen esetben a Bizottságnak a tagállam által ebben a szakaszban közölt információk alapján kell elvégeznie a kérdés kellő vizsgálatát, még akkor is, ha ez a vizsgálat a megvizsgált intézkedések nem végleges minősítésére vezet.

55 Hasonlóan ahhoz, amit akkor kell tenni, amikor magának a támogatási elemek létezésének a kérdése merül fel, az EK 10. cikkéből következő, a tagállamok és az intézmények közötti jóhiszemű együttműködés elvének keretében és az eljárás elhúzódásának elkerülése érdekében a kérdéses intézkedéseket létező támogatásnak tekintő tagállam feladata az, hogy a lehető legkorábban, már az intézkedések meghozatalának időpontjától kezdve szolgáltassa a Bizottságnak az ezen álláspontját alátámasztó adatokat. Ha ezek az adatok ideiglenes értékelés keretében lehetővé teszik annak feltételezését, hogy a kérdéses intézkedések valószínűleg ténylegesen létező támogatásoknak minősülnek, akkor a Bizottságnak azokat az EK 88. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott eljárás keretében kell kezelni. Ellenben ha a tagállam által szolgáltatott adatok nem teszik lehetővé ezen ideiglenes következtetés levonását, vagy a tagállam e tekintetben nem szolgáltat semmilyen adatot, akkor a Bizottságnak ezen intézkedéseket az ugyanezen cikk (3) és (2) bekezdésében meghatározott eljárás keretében kell kezelnie.

56 Ezen elvekre tekintettel kell megvizsgálni a jelen ügyet.

57 A helyzet nem hasonlítható össze teljes egészében a fent említett, az olasz kormány által hivatkozott Olaszország kontra Bizottság ítélet alapjául szolgáló helyzettel. Abban az ítéletében a Bíróság megállapította, hogy amikor a Bizottság engedélyezett valamely támogatási programot, akkor a bizalomvédelem és a jogbiztonság elveivel lenne ellentétes az, ha e program végrehajtási intézkedéseit ismét megvizsgálná mint új támogatásokat. Ezért a Bíróság kimondta, hogy amennyiben az érintett tagállam fenntartja, hogy az intézkedéseket az előzetesen engedélyezett program alkalmazásával teszik meg, akkor ezen intézkedések vonatkozásában a Bizottság nem indíthatja meg, új támogatásoknak tekintve így azokat, az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárást, amely magában foglalja azok felfüggesztését is, ellenben előzetesen meg kell határoznia, hogy a kérdéses program kiterjed-e, vagy sem ezekre az intézkedésekre, és igenlő válasz esetén, hogy azok megfelelnek-e az e programot engedélyező határozatban meghatározott feltételeknek. Csak az e vizsgálatból származó nemleges következtetés esetén indíthatja meg a Bizottság az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárást, új támogatásoknak tekintve a kérdéses intézkedéseket. Ellenben igenlő következtetés esetében a Bizottságnak ezeket az intézkedéseket létező támogatásokként kell kezelnie az EK 88. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott eljárás szerint.

58 Ugyanakkor jelen esetben a kérdéses intézkedések esetleges létező támogatásként történő minősítése nem olyan határozatból következik, amelyet a felek egymással egyetértve valamely támogatási programot engedélyezőként ismernek el. Valójában az olasz kormány fenntartja, hogy a 3577/92 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése az ott említett közszolgáltatási szerződésekben meghatározott támogatási programok engedélyezését jelenti, a Bizottság azonban az ellenkezőjét állítja. Ezért nem lehet azt állítani, hogy a Bizottságnak haladéktalanul meg kellett volna vizsgálnia az említett intézkedések e rendelettel való összeegyeztethetőségét, amely rendeletet a Bizottság nem ismer el a támogatási programokat engedélyező határozatként.

59 Jelen esetben a kérdéses intézkedések létező támogatásokként vagy új támogatásokként történő kezelésére vonatkozó eljárás megválasztásával kapcsolatban az első megválaszolandó kérdés pontosan az, hogy a 3577/92 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése az ott említett közszolgáltatási szerződésekben meghatározott támogatási programok engedélyezését eredményezi-e.

60 A Bizottság elvégezte e kérdés vizsgálatát. A megtámadott határozat így tartalmazza azt a fordulatot, amely szerint: "a 4. cikk (3) bekezdése lehetővé teszi a létező közszolgáltatási szerződések azok lejártának időpontjáig való hatályban tartását. E »korzáradékokat« megszorító módon kell értelmezni, mivel azok kivételt képeznek a főszabály alól, amely szerint a [közszolgáltatási] szerződéseket az Európai Unió valamennyi érintett piaci szereplője számára meg kell nyitni. Következésképpen csak a közszolgáltatási kínálat biztosításához szükséges támogatásokra terjedhetnek ki ezek a záradékok. A Bizottságnak az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések alapján az általános eljárások szerint kell megvizsgálnia az olyan támogatást, amely meghaladja, vagy fennáll a veszélye, hogy meghaladja e korlátokat." Ezen idézetből következik, hogy a Bizottság csak a közszolgáltatási kötelezettségekből származó költségeket meghaladó finanszírozásokat minősítette új támogatásoknak. Ez az elemzés egyébként teljesen összhangban van azon, a megtámadott határozatban tett felhívással, hogy csak a közérdekű szolgáltatások nyújtásával összefüggő nettó költségkiegészítéseket meghaladó finanszírozásokat függesszék fel, nem a Tirrenia-csoport vállalkozásaival megkötött közszolgáltatási szerződések finanszírozásának egészét.

61 Következésképpen az olasz kormány nem róhatja fel a Bizottságnak, hogy az az EK 88. cikk (3) bekezdése értelmében vett új támogatásokként vette figyelembe a megtámadott határozat által felfüggesztett intézkedéseket, anélkül hogy előzetesen megvizsgálta volna az olasz kormány által álláspontjának alátámasztására felhozott tényeket, amelyek szerint a kérdéses intézkedéseket létező támogatásként kell kezelni.

62 Következésképpen a Bizottság álláspontjától eltérően érdemben meg kell vizsgálni azt a kérdést, hogy a 3577/92 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének arra kellett volna-e vezetnie a Bizottságot, hogy az eljárási szakaszban, amely során választania kellett a létező vagy új támogatásokként történő kezelés között, létező támogatásoknak minősítse a kérdéses intézkedéseket.

63 A Bizottság vitatja azt, hogy a 3577/92 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése engedélyezhet állami támogatásokat, és azokat létező támogatásokká minősíthet kizárólag azon indok alapján, hogy azokat olyan közszolgáltatási szerződés tartalmazza, amely maga is létezett e rendelet hatálybalépésének időpontjában. Az EK-Szerződés 84. cikke (jelenleg, módosítást követően, EK 80. cikk) alapján elfogadott rendelet a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozik a tengeri fuvarozások területén, és kizárólag az EK-Szerződés 94. cikkén (jelenleg EK 89. cikk), mint jogalapon, alapuló jogi aktus engedélyezhet állami támogatásokat. Az említett rendelet 4. cikkének tárgya így csak az, hogy engedélyezze a szolgáltatásnyújtás szabadságának bizonyos, egyes közérdekű fuvarozási szolgáltatások megőrzésének szükségessége által igazolt korlátainak ideiglenes fenntartását. A Bizottság hangsúlyozza, hogy mindenesetre a Tirrenia-csoport egyes társaságai által biztosított nemzetközi kapcsolatok nem tartoznak a kizárólag a tengeri kabotázsra vonatkozó 3577/92 rendelet hatálya alá.

64 A Bizottság érvelése csak részben helytálló. A 3577/92 rendeletnek az itt tárgyalt kérdésről szólva a szigetekről vagy a szigetekre irányuló, valamint a szigetek közötti kabotázsban közlekedő hajózási társaságokkal kötött közszolgáltatási szerződésekre vonatkozó 4. cikke (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az 1993. január 1-jén létező közszolgáltatási szerződések hatályban maradhatnak a lejáratuk napjáig. Az ilyen típusú szerződések természetüknél fogva tartalmaznak a bennük meghatározott közszolgáltatási kötelezettségek biztosításához szükséges finanszírozási rendelkezéseket. Amennyiben a 3577/92 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének szövege a kérdéses szerződések fenntartását célozza, anélkül hogy e rendelkezés hatályát az említett szerződések bizonyos részeire korlátozná, annyiban kiterjed az ezekben foglalt közszolgáltatási kötelezettségek biztosításához szükséges pénzügyi rendelkezésekre. Következésképpen a Bizottság helytelenül állítja azt, hogy ez a rendelkezés csak az ilyen szerződésekből eredő esetleges kizárólagos vagy speciális jogosultságok fenntartásának engedélyezésére szorítkozik. Mindent egybevetve a Bizottság nem tarthatott volna fenn ilyen megszorító jellegű álláspontot a megtámadott határozatban, mivel abban a közszolgáltatási kötelezettségek többletköltségeinek finanszírozására korlátozva elismerte azt, hogy a kérdéses szerződések finanszírozási mechanizmusaira kiterjed a 3577/92 rendelet 4. cikke (3) bekezdése.

65 Ugyanakkor az olasz kormány által lényegében állítottakkal ellentétben a kérdéses szerződések tárgyát képező közszolgáltatási kötelezettségek biztosításához szükséges mértéket meghaladó esetleges támogatások nem tartoznak a 3577/92 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének hatálya alá, pontosan azért, mert nem szükségesek e szerződések egyensúlyának megőrzéséhez, azaz azok fenntartásához. Ezeket tehát nem lehet e rendelkezés alapján létező támogatásoknak tekinteni.

66 Jelen esetben az olasz kormány keresete csak azon intézkedésekre vonatkozik, amelyeket a Bizottság a megtámadott határozatban felfüggesztett, azaz "az általános gazdasági érdek függvényében az olasz hatóságok által [a közszolgáltatási kötelezettségeknek] megfelelően meghatározott általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával összefüggő nettó költségkiegészítéseket meghaladó támogatásokra". Az említett szolgáltatások biztosításához nem szükséges lehetséges támogatásokról van szó, amelyeket következésképpen a 3577/92 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének alapján nem lehet létező támogatásoknak tekinteni. A Bizottság tehát helyesen kezelte új támogatásokként e lehetséges támogatásokat, ellentétben az olasz kormány által állítottakkal.

67 Következésképpen az EK 87. cikk (1) bekezdésének és az EK 88. cikk (1) és (3) bekezdésének megsértésére vonatkozó jogi érv megalapozatlan.

68 A fentiekből következően a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni annyiban, amennyiben az az érintett vállalkozásokra vonatkozó eljárást befejező határozatnak az olasz hatóságokkal való közléséig a Tirrenia-csoport hajóinak üzemanyag- és kenőolaj-ellátásával kapcsolatos adószabályozás felfüggesztéséről rendelkezett, és a keresetet ezt meghaladóan el kell utasítani.

A költségekről

Az eljárási szabályzat 69. cikke 3. §-ának értelmében részleges pernyertesség, illetve kivételes körülmények fennállása esetén a Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy határozhat úgy, hogy mindegyik fél maga viselje saját költségeit. Jelen esetben indokolt, hogy a felek maguk viseljék saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG (nagytanács)

a következőképpen határozott:

1) A Bíróság megsemmisíti a Bizottságának az SG(99) D/6463 levélben 1999. augusztus 6-án az olasz hatóságokkal közölt, a C 64/99 (korábbi NN 68/99) állami támogatásra vonatkozóan az EK 88. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárás megindítását elrendelő határozatát annyiban, amennyiben az az érintett vállalkozásra vonatkozó eljárást befejező határozatnak [a 2001. június 21-i C(2001) 1684 bizottsági határozat, vagy a 2004. március 16-i C(2004) 470 végleges bizottsági határozat] az olasz hatóságokkal való közléséig a Gruppo Tirrenia di Navigazione hajóinak üzemanyag- és kenőolaj-ellátásával kapcsolatos adószabályozás felfüggesztéséről rendelkezett.

2) A Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3) A felek maguk viselik saját költségeiket.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: olasz