A Tatabányai Törvényszék Mf.20004/2015/4. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 206. §, 253. §, 254. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §, 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 254. §] Bírók: Bartus Erika, Pomogyiné dr. Gál Gabriella, Zemplényiné dr. Tamás Mária

Kapcsolódó határozatok:

Kúria M.630/2010., Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.630/2010/91., *Tatabányai Törvényszék Mf.20004/2015/4.*, Kúria Mfv.10464/2015/6., 3273/2016. (XII. 20.) AB végzés

***********

Tatabányai Törvényszék

2.Mf.20.004/2015/4. szám

A Tatabányai Törvényszék, mint másodfokú bíróság dr. Sándor Bernadette (...) ügyvéd által képviselt P. Z. I. r., F. G. II. r., U. J. III. r. , H. M. IV. r. és a Szakszervezet (...) által képviselt F. L. V. r. felpereseknek dr. Székely György jogtanácsos által képviselt alperessel szemben veszélyességi pótlék megfizetése tárgyában indított perében a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. december 10. napján meghozott 1.M.630/2010/91. számú ítéletével szemben I.-IV. r. felperesek által 92. és az V. r. felperes által 93. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A törvényszék megállapítja, az I. r. felperes vonatkozásában 26.400,-Ft (azaz: huszonhatezer-négyszáz forint), a II. r. felperes vonatkozásában 89.000,-Ft (azaz: nyolcvankilencezer forint) a III. r. felperes vonatkozásában 107.100,-Ft (azaz: százhétezer-száz forint), a IV. r. felperes vonatkozásában 53.000,-Ft (azaz: ötvenháromezer forint), az V.r. felperes vonatkozásában felmerült 36.800,-Ft (azaz: harminchatezer-nyolcszáz forint) fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad.

A törvényszék kötelezi az I.-II.-III.-IV.-V. r. felpereseket, hogy külön-külön fizessenek meg az alperesnek 5.000,-Ft - 5.000,-Ft (azaz: ötezer-ötezer forint) jogtanácsosi munkadíjat.

Az ítélettel szemben fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek kereseti kérelmét elutasította. Kötelezte az I. r. felperest 16.520,-Ft, II. r. felperest 55.650,-Ft , III. r. felperest 66.920,-Ft, IV. r. felperest 33.114,-Ft és V. r. felperest 34.265,-Ft perköltség 15 napon belüli megfizetésére az alperes javára. Megállapította, a felmerült 228.527,-Ft szakértői díj és a 247.777,-Ft eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ítélettel szemben I.-IV.r. felperesek, továbbá V. r. felperes terjesztettek elő fellebbezést, valamennyien elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával kereseti kérelmük szerinti marasztalását kérték az alperesnek perköltségeik megtérítése mellett. Másodlagosan valamennyien az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérték.

I.-IV. r. felperesek fellebbezésük indokolásában azt hangsúlyozták, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem megfelelően, az egyes bizonyítékokat nem megfelelő súllyal értékelte és így téves jogi következtetést vont le. Hangsúlyozták, a bizonyítási eljárás során az alperes nem vitatta, hogy a felperesek által megjelölt porok, vegyi anyagok használata munkavégzésükkor szükségszerűen megtörtént, továbbá azt sem, hogy fennállt ezen anyagok biztonsági adatlapjában foglaltak szerint az egészségkárosító hatásuk. Azt vitatta, hogy felperesek a napi szolgálatteljesítési idejük több mint 50 %-ában ki lettek volna téve ezen anyagok egészségkárosító kockázatának. Egyetértettek az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy a kereset alátámasztására egzakt bizonyítékok és egzakt adatok nem álltak rendelkezésre, a jelentések és a statisztikák annak alátámasztására, hogy a napi szolgálatteljesítési idő több mint 50 %-ában a felperesek ki voltak téve az egészségkárosító kockázatnak, objektíve alkalmatlanok voltak. Az elsőfokú bíróságnak a tényállást így mérlegeléssel kellett megállapítania, melynek során a felek előadását,a tanúvallomásokat és a szakértői véleményeket kellett vizsgálnia, a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékelnie. Jelen jogvitában a szakértő bevonása elengedhetetlen volt, a szakértő rendelkezésére azonban konkrét, egzakt adatok nem álltak rendelkezésre, ennek ellenére dr. Z. G. szakvéleménye alapján logikai következtetéssel el lehetett jutni azon megállapításhoz, hogy a felperesek által végzett bűnügyi technikusi tevékenység során a szolgálatteljesítésük több mint 50%-ában ki voltak téve az egészségkárosító kockázatnak. Az elsőfokú bíróság tévesen értékelte a szakértői véleményt, ugyanis a szakértői bizonyítás csak egy eleme volt a felperesi követelés megalapozottságának alátámasztásához. A bíróságnak összességében kellett vizsgálni a szolgálatteljesítő idő egészségkárosító tényezőinek arányát. Ennek vizsgálata csak részben szakértői kérdés, részben azonban az egyéb bizonyítékok figyelembevétele nem mellőzhető. Felperesek jogi álláspontja változatlan, a különböző egészségkárosító kockázatok, így az egészségkárosító hatású anyagok és a biológiai kóroki tényezők kockázati százaléka összeadódik. Változatlanul hangsúlyozták, a Főosztály szakvéleménye nem alkalmas bizonyíték a szakvélemény elméleti jellegéből fakadóan. A Főosztály a felperesek munkakörét mint egyfajta laboratóriumi körülmények közötti munkakörnek tekintette.

Az V. r. felperes fellebbezésének indokolásában szintén azt hangsúlyozta, hogy a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékokat nem megfelelően értékelte az elsőfokú bíróság. Kiemelte, a hivatal által készített egyoldalú szakértői vélemény nem vehető figyelembe a bizonyítékok körében, továbbá sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az alperesi egyoldalú, hiányos, csak egy tevékenységre - a szemlére - alapozott kimutatásait vette figyelembe. Ezzel szemben nem kellő súllyal értékelte a keresetlevélben, az előkészítő iratokban írtakat, a felperes személyes előadásában előadottakat és a perben beszerzett dr. Z. G. igazságügyi toxikológus szakértő írásbeli szakvéleményét és szóbeli kiegészítését. Egyértelmű bizonyítást nyert a perben, hogy a bűnügyi technikusok egészségkárosító kockázatoknak kitettek a munkavégzésük során, a becsatolt biztonsági adatlapokon szereplő veszélytényezők nem kerültek mérlegelésre. Sérelmezte azt is, hogy egyéb perekből rendelkezésre álló és csatolt - H. E. igazságügyi vegyész szakértő és K. G. igazságügyi vegyészmérnök - szakértők szakvéleményeit teljesen értékelésen kívül hagyta az elsőfokú bíróság, amely vélemények a bűnügyi technikusi tevékenységre vonatkozó általános érvényű megállapításokat tettek. Kiemelte továbbá azt, hogy a perben kirendelt dr. Z. G. írásbeli szakvéleménye, illetve annak szóbeli kiegészítésében a szakértő akként nyilatkozott, hogy az igazságügyi toxikológus logikai láncolat alapján valamennyi tevékenységet, a veszélyes anyagokat, azok hatását figyelembe véve a szolgálatteljesítési idő 50 %-át az egészségkárosító kockázat meghaladja. Hivatkozott változatlanul arra is, hogy a bűnügyi technikusi tevékenység nem kizárólag helyszínelési feladatokból áll, ugyanakkor az alperes által csatolt kimutatás csak a helyszíni szemléket tartalmazta, nem tüntette fel a kapitányságon végzett technikusi munkát, azt sem, hogy az alperes nem biztosította a védőfelszereléseket, illetőleg a felperes által használt veszélyes anyagok biztonsági adatlapjain feltüntetetteket. Álláspontja szerint Sz. Cs. tanúvallomása mindezt megerősítette azzal, hogy beszámolt arról , " a kollégák találkoznak és érintkeznek különböző betegségekkel".