BH 2018.3.74 I. Perújítás megengedhetősége szempontjából nem jelent új bizonyítékot - csupán a perújítással célzott új tényre bejelentett bizonyítási eszköz - a perújítási indítványhoz (illetve annak elutasítása ellenében bejelentett fellebbezéshez) csatolt olyan orvosi irat (szakvélemény), amely a terheltnek felrótt bűncselekmény és a terhelt elmeállapota közötti összefüggésre vonatkozó megállapítást nem tartalmaz. Az ilyen bizonyítási eszköznek ugyanis csupán a perújítást célzó indítvány tulajdonít (általa) feltételezett tartalmat, valójában azonban bizonyítékot nem tartalmaz, annak meglétét nem is valószínűsíti [Be. 408. § (1) bek. a) pont, 413. § (2) bek.].

II. A Btk. nem általánosságban, hanem kifejezetten a konkrét (alapügyben felrótt) bűncselekmény viszonyában rendelkezik a kóros elmeállapot beszámítási képességet érintő (korlátozó vagy kizáró) hatásáról. Erre tekintettel az Országos Igazságügyi Orvostani Intézetnek az igazságügyi pszichiátriai szakértői vizsgálatokról és véleményezésről szóló 14. számú módszertani levele is egyértelművé teszi, hogy a tüneteknek a konkrét cselekménnyel összefüggő - a vádbeli vagy ítéleti tényállással összevetett - vizsgálat alapján tisztázható a felismerési képesség kérdése [Btk. 17. §].

[1] Az ítélőtábla a 2017. augusztus 4-én kelt végzésével elutasította az I. r. terhelt védőjének a törvényszék 2015. április 24-én kelt ítélete, illetve az ítélőtábla 2016. április 15-én kelt végzése ellen előterjesztett perújítási indítványát.

[2] Az alapügyben a bíróság jogerős ítéletével az I. r. terheltet költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bek. és (4) bek. a) pontja] miatt 4 évi börtönbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte, valamint 90 000 000 forint összegre vagyonelkobzást alkalmazott vele szemben azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztésből legkorábban annak kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

[3] A perújítási indítvány érvei szerint az ahhoz csatolt igazságügyi orvos szakértői vélemények valószínűsítik, hogy a terhelt beszámítási képessége a bűncselekmény elkövetésekor korlátozott vagy kizárt lehetett.

[4] Az ítélőtábla végzésében foglaltak szerint az alapügyben a terhelt beszámítási képességének korlátozottságára vonatkozó adat nem merült fel, arra a terhelt és védője sem hivatkozott. A terhelt elmeállapotának kérdése a jogerős ítélet meghozatalát követően, a büntetés végrehajtása megkezdésének elhalasztása kapcsán merült fel első ízben, és csupán az annak alátámasztására készült orvos szakértői vélemény utolsó kiegészítésében hivatkoztak első ízben arra, hogy a terhelt elmeállapota kapcsán már 1999-ben keletkezett orvosi adat. Ez azonban - az ítélőtábla álláspontja szerint - nem alkalmas annak valószínűsítésére, hogy a terhelt beszámítási képessége 1999 és 2017 között végig, így az elkövetés idején is "hídszerűen" korlátozott lehetett olyan fokban, hogy az a terhelt felmentését vagy lényegesen enyhébb büntetés kiszabását tenné szükségessé.

[5] A végzés ellen a védő jelentett be fellebbezést, melyben az ítélőtábla végzésének hatályon kívül helyezésére és a perújítás elrendelésére tett indítványt.

[6] Indokai szerint az ítélőtábla tévesen utasította el a perújítási indítványt arra hivatkozással, hogy az nem alkalmas a terhelt beszámítási képessége lényegesen enyhébb büntetés kiszabását eredményező korlátozottságának valószínűsítésére. Kétségtelen, hogy jelenleg nem ismert, miszerint a terhelt elmeállapota korlátozta-e, és ha igen, milyen mértékben a beszámítási képességét. A szakvélemény azonban ezt valószínűsíti, és ez a perújítás elrendeléséhez elegendő; a beszámíthatóság korlátozottságának mértéke már a bizonyítás során állapítandó meg.

[7] A védő álláspontja szerint nem fogadható el az ítélőtábla azon álláspontja, miszerint az 1999-ből, illetve a 2016-17. évből származó adatok nem támasztják alá a betegség "hídszerű" fennállását. Az a körülmény, hogy a tünetek 1999 után csak 2016-ban jelentkeztek, közömbös; az csak a felszínét, nem pedig a tartalmát jelenti a betegségnek, és nem ad alapot a beszámítási képességre vonatkozó következtetés levonására. Téves az a megállapítás is, miszerint a szakértők az összes orvosi adat birtokában nem mertek vállalkozni a terhelt elkövetéskori elmeállapotának megítélésére; az orvosi adatok hiányosak - ezért is szükséges az 1999-ben készült szakvélemény beszerzése -, azonban a szakértők ennek ellenére kifejezetten rögzítették, hogy a terhelt ezen betegsége "vélelmezhetően az életét végigkísérte".

[8] Végül utalt rá a fellebbezés, miszerint a terheltnek nem róható fel, hogy az alapeljárásban e körülményre nem hivatkozott az ítélőtábla, ez a perújítás megengedhetősége kapcsán közömbös. Ezen túl sérelmezte azt is, hogy a megismételt eljárás során a védő beadványa az ügyésznek nem került kiadásra, vagy arra az ügyész nem tett észrevételt, avagy arról a védő nem kapott tájékoztatást. Álláspontja szerint ezek bármelyike önmagában ok a végzés hatályon kívül helyezésére.

[9] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezést nem tartotta alaposnak, és az elsőfokú végzés helybenhagyását indítványozta.

[10] Indokai szerint a perújítási indítványban hivatkozott körülmény - a terhelt elkövetéskori egészségi állapota - ugyan új bizonyíték, azonban az annak alátámasztására csatolt, időben attól távol eső állapotokról készült orvosi dokumentációk releváns új tény megállapítását nem teszik lehetővé. Ugyancsak nem adhatnak alapot perújítás elrendelésére a terhelt egészségi állapotában a jogerőre emelkedést követően beállott változások sem.

[11] A fellebbezés nem alapos.

[12] A perújítási indítvány és a fellebbezés kapcsán rámutat a Kúria arra, hogy a perújításnak a Be. 408. § (1) bekezdés a) pontja szerinti oka a jogerős ítélettel szembeni ténybeli kifogás lehetőségét biztosítja, azonban nem feltétlenül, hanem három - egymásra épülő - feltétel fennállása esetén. Ez okból ugyanis akkor rendelhető el a perújítás, ha

[13] - a bejelentett bizonyíték újnak tekinthető; az alapügyben nem merült fel, vagy felmerült, de azt az eljárt bíróság nem értékelte; és

[14] - az (ekként) újnak tekintendő bizonyíték alkalmas arra, hogy valamely ténynek - a jogerős határozatban foglaltaktól - eltérő, vagy önmagában új tény megállapítását eredményezze; s végül

[15] - az újnak tekintendő bizonyíték az eltérő, illetve új tény megállapítására való alkalmassága folytán perdöntő jellegű, azaz egyben azt is valószínűsíti, hogy lényegesen meg kell változtatni a jogerős határozat bűnösségre vagy büntetéskiszabásra vonatkozó rendelkezését, illetve az eljárást meg kell szüntetni.

[16] A Be. értelmében tehát ebben a sorrendben kell - egyenként és minden új bizonyítékként felmerült körülmény kapcsán - az egyes feltételek meglétét vizsgálni. Ha valamelyik feltétel esetében nemleges az eredmény, akkor a továbbiak vizsgálata már közömbös.

[17] Az iratok tartalmából kitűnően

[18] - az alapügyben felrótt bűncselekmény elkövetési időpontja 2011. december és 2012. március közötti, a vádemelés 2014. június 27-én, az elsőfokú ítélet kihirdetése 2015. április 24-én, a másodfokú határozat kihirdetése 2016. április 15-én történt;