BH 2016.5.114 Tévedés jogcímén a szerződés akkor támadható meg, ha a fél lényeges körülmény tekintetében volt tévedésben. Lényeges az olyan körülmény, amely a közfelfogás szerint alapvetően befolyásolja a felek szerződéses akaratát, amellyel kapcsolatos helyes ismeret birtokában a fél nem, vagy nem azzal a tartalommal kötötte volna meg az adott szerződést [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 210. § (1)-(4) bek., Hetv. 6. § (1) bek. k) pont].

[1] Az örökhagyó 2011. június 2-án hunyt el. Az I. rendű felperes az örökhagyó leánya, az I. rendű alperes a volt házastársa, a II. rendű felperes és a II. rendű alperes az unokái.

[2] A hagyatéki eljárás során a 2012. január 23-án megtartott hagyatéki tárgyaláson az örökösök osztályos egyezséget kötöttek, amely alapján a közjegyző teljes hatályú hagyatékátadó végzést hozott.

[3] A felperesek módosított keresetükben - egyebek mellett - annak a megállapítását kérték, hogy a felek között létrejött osztályos egyezség érvénytelen. Kérték a hagyaték átadását a törvényes öröklés szabályai szerint az I. rendű felperes vonatkozásában 1/2, a II. rendű felperes és a II. rendű alperes vonatkozásában 1/4-1/4 részben, az I. rendű alperes haszonélvezeti jogával terhelten.

[4] Kérték továbbá a hagyatéki leltárban nem szereplő, de állításuk szerint az örökhagyó hagyatékához tartozó további ingatlanban lévő 1/2 tulajdoni hányad, valamint a keresetükben felsorolt ingó vagyontárgyak 1/2 része - az örökhagyó házastársi vagyonközösség jogcímén történt közbenső jogszerzésének egyidejű megállapítása mellett - részükre történő átadását 2/4, illetőleg 1/4 arányban, szintén az I. rendű alperes özvegyi haszonélvezeti jogának fenntartása mellett, törvényes öröklés jogcímén.

[5] Az első kereseti kérelmük kapcsán arra hivatkoztak, hogy a hagyatéki tárgyaláson az I. rendű alperes jogi képviselője őket megtévesztette, illetve tévedésbe ejtette, mert azt állította, hogy az örökhagyó az I. rendű alperes a javára szóban végrendelkezett.

[6] Az I. rendű alperes kérte a kereset elutasítását. Állította, hogy az örökhagyó szóbeli végrendelet hátrahagyásával hunyt el.

[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével az osztályos egyezség érvénytelenségének a megállapítása iránti keresetet elutasította. E kereseti kérelem kapcsán kifejtette, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárása során semmi nem támasztotta alá, hogy a felperesek a szóbeli végrendelettel kapcsolatos állítás hiányában nem kötötték volna meg az osztályos egyezséget, mert a kihallgatott tanúk vallomásai ezt nem támasztották alá. Arra a következtetésre jutott, hogy a felek az osztályos egyezséggel vitás, bizonytalan kérdéseket kívántak rendezni.

[8] A felperesek és az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletét helybenhagyta.

[9] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat helyesen mérlegelte és helyes az általa megállapított tényállás is, így helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a megkötött osztályos egyezségnek a felperesek által állított indoka nem volt megállapítható.

[10] Utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság is megállapította, hogy dr. K. I. tanú a hagyatéki tárgyaláson jogi képviselő minőségében kijelentette: tudomása szerint az örökhagyó két végrendeleti tanú előtt szóban végrendelkezett, és minden ingó és ingatlan vagyonát az I. rendű alperesre hagyta, egyben nyilatkozott arról is, hogy álláspontja szerint a szóbeli végrendelet érvényes.

[11] Érvelése szerint helytálló ugyanakkor az elsőfokú ítéletnek az a megállapítása, hogy az ezzel kapcsolatos aggályaik mibenlétére, arra, hogy ezek az ügy érdemi elbírálására kihatással lehetnek, a felperesek a perben nem tettek konkrét értékelhető előadást, csupán arra hivatkoztak, hogy az I. rendű alperes jogi képviselője a hagyatéki tárgyaláson valótlanul állította szóbeli végrendelet létét. Utalt arra is, hogy a felperesek azt sem bizonyították, hogy az I. rendű alperes képviseletében eljárt jogi képviselő az előbbiek szerinti közlésével megtévesztette őket, és ily módon megtévesztéssel vette rá őket az osztályos egyezség megkötésére. Ezzel szemben az egyezségkötés feltételezhető indokaként azt látta elfogadhatónak, hogy a felperesnek a végrendelet érvényességével kapcsolatos aggálya miatt az esetleges hosszadalmas bírósági eljárás elkerülése céljából kívánták a felek az öröklési jogi vitát osztályos egyezséggel lezárni, azzal tehát bizonytalan kérdéseket rendeztek.

[12] A jogerős ítélet ellen az I. rendű felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely annak a hatályon kívül helyezésére és a keresetének helyt adó határozat meghozatalára irányult.

[13] Álláspontja szerint az ügyben eljáró bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül értékelték. Hivatkozott arra, hogy az örökhagyó után szóbeli végrendelet nem maradt, ezért az ezzel kapcsolatos valótlan állítással őt megtévesztették. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy ebben a téves tudatban kötötte meg az osztályos egyezséget. Érvelése szerint logikátlan, hogy szóbeli végrendelet hiányában miért kötött volna számára kedvezőtlen tartalmú egyezséget.

[14] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

[15] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 210. § (1) bekezdése kimondja, hogy aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette. A 210. § (4) bekezdése szerint akit a másik fél megtévesztéssel vagy jogellenes fenyegetéssel vett rá a szerződés megkötésére, a szerződési nyilatkozatot megtámadhatja. A megállapodás érvényességét csak a lényeges körülmény tekintetében fennálló tévedés érinti. Az, hogy mi minősül lényeges körülménynek, az adott jogviszony függvénye. Általánosságban megállapítható: lényeges az olyan körülmény, amely a közfelfogás szerint alapvetően befolyásolja a felek szerződéses akaratát, amellyel kapcsolatos helyes ismeret birtokában a fél nem vagy nem azzal a tartalommal kötötte volna meg az adott megállapodást. A kifejtettek vonatkoznak a megtévesztésre is.

[16] A hagyatéki eljárás során kötött osztályos egyezség a Ptk.-nak az érvénytelenségre vonatkozó szabályai szerint megtámadható (EBH 2010.2224.).

[17] A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény 6. § (1) bekezdés k) pontja szerint osztályos egyezség: A hagyatéki eljárásban az örökösként érdekeltek között létrejött - a hagyatékban való részesedés mellett és kizárólag a hagyatéki vagyonra (annak egészére vagy részére) vonatkozóan kötött -, a hagyatékból való részesedést a hagyaték megnyíltára visszamenőleges hatállyal meghatározó, élők közötti jogügyletnek nem minősülő egyezség.

[18] Az adott ügyben a felperesek és a II. rendű alperes az örökhagyó leszármazói, akik a törvényes öröklés rendje szerint a hagyatékból 1/2-1/4-1/4 arányban részesültek volna. Az, hogy az örökhagyónak volt-e olyan végintézkedése, amely szerint a teljes hagyatékot nem a leszármazók, hanem más, rajtuk kívülálló személy örökölje, nyilvánvalóan és a közfelfogás szerint is olyan lényeges kérdésnek minősül, amely alkalmas arra, hogy az osztályos egyezség megkötése során a feleket döntésük meghozatalában alapvetően befolyásolja.