61999TJ0057[1]

Az Elsőfokú Bíróság (hetedik tanács) 2008. december 10-i ítélete. Albert Nardone kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Közszolgálat - Tisztviselők - Kártérítési kereset. T-57/99. sz. ügy

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hetedik tanács)

2008. december 10.

T-57/99. sz. ügy

Albert Nardone

kontra

Európai Közösségek Bizottsága

"Közszolgálat - Tisztviselők - Kártérítési kereset - Foglalkozási megbetegedés - Azbesztnek és más anyagoknak való kitettség"

Tárgy: Azon károk megtérítése iránti kereset, amelyeket a felperes állítólag azért szenvedett el, mert a Bizottság vétkes magatartása miatt azbesztporral szennyezett levegőnek volt kitéve.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság kötelezi a Bizottságot, hogy Albert Nardone részére fizessen meg 66 000 euró összegű kártérítést. Az Elsőfokú Bíróság a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1. Tisztviselők - Szociális biztonság - Balesetbiztosítás és foglalkozási megbetegedésekre vonatkozó biztosítás - A személyzeti szabályzat szerinti átalány-kártérítés - Az intézmény felelősségének megállapítását megalapozó kötelezettségszegésen alapuló, kiegészítő kártérítés iránti kérelem

(Személyzeti szabályzat, 73. cikk)

2. Tisztviselők - Rokkantság - Az adminisztráció azon kötelezettsége, hogy ellenőrizze a lemondó tisztviselő munkaképességét - Hiány

(Személyzeti szabályzat, 78. cikk)

3. Eljárás - Költségek - Megállapítás - Megtérítendő költségek - Fogalom - A pert megelőző szakaszban felmerült költségek - Kizártság

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

4. Szerződésen kívüli felelősség - Feltételek - Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése

(EK 288. cikk, második bekezdés)

1. A foglalkozási megbetegedésben szenvedő tisztviselő csak abban az esetben jogosult az általános jogon alapuló kiegészítő kártérítést igényelni, ha a személyzet szabályzat 73. cikke alapján nem lehet megfelelő kártérítést nyújtani. E jogi szabály - amelynek célja annak elkerülése, hogy a tisztviselők számára kétszeres kártérítést fizessenek - főszabály szerint minden esetben alkalmazandó, kivétel vagy eltérés lehetősége nélkül. Ennélfogva a személyzeti szabályzat alapján esetleg kapott ellátásokat a megtérítendő kár értékelése során figyelembe kell venni, amennyiben azok ugyanazt a kárt térítik meg, mint amelynek megtérítését a kártérítési kereset keretében igénylik.

A kártérítési kereset idő előtti, ha még nem lehet megítélni, hogy megfelelő jellegű-e a személyzeti szabályzat szerinti kártérítés, amelyet a felperes igényelhet. Jóllehet a tisztviselő számára általában gyorsabb és kevésbé költséges azt bizonyítani, hogy a személyzeti szabályzat 73. cikke alapján átalány-kártérítésre jogosult, mint azt, hogy a Közösség szerződésen kívüli felelősségének megállapításához szükséges feltételek fennállnak, ez nincs mindig így. A közösségi bíróság az eset összes körülményének mérlegelését megkövetelő eljárásgazdaságosság elvére tekintettel rendeli alá az általános jogon alapuló kártérítési kereset elfogadhatóságát a személyzeti szabályzat 73. cikkében szereplő kártérítési út kimerítésének. Az ilyen keresetet tehát akkor lehet elfogadhatónak nyilvánítani, ha a személyzeti szabályzaton alapuló kártérítés iránti eljárás túl hosszú ideig tart. Másrészt abban az esetben, ha az ilyen kereset alapján megítélt kártérítés olyan károkra vonatkozik, amelyek megtérítését a személyzet szabályzat 73. cikke szerinti kártérítési rendszer alapján is igénylik, az előbbi összegét - a kártérítések halmozódását tiltó szabály szerint - le kell vonni a felperesnek a személyzeti szabályzat alapján esetleg nyújtott támogatásokból.

(lásd az 53-58. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C-257/98. P. sz., Lucaccioni kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 9-én hozott ítéletének (EBHT 1999., I-5251. o.) 23. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-165/95. sz., Lucaccioni kontra Bizottság ügyben 1998. május 14-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1998., I-A-203. o. és II-627. o.) 72. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-300/97. sz., Latino kontra Bizottság ügyben 1999. december 15-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1999., I-A-259. o. és II-1263. o.) 94. és 95. pontja.

2. Sem a Bíróság ítélkezési gyakorlatából, sem pedig egyetlen más közösségi jogforrásból nem következik a közösségi intézmény számára általános kötelezettség arra nézve, hogy felülvizsgálja a tisztviselő munkaképességét önkéntes távozás esetén.

Amennyiben a tisztviselő úgy ítéli meg, hogy egészségi állapota miatt meg kell szüntetnie a szolgálati jogviszonyát, távozása előtt köteles a személyzeti szabályzat 78. cikke szerinti rokkantsági nyugdíj megállapítása iránti, a szabályzat 90. cikke szerinti kérelmet benyújtani. Ennek hiányában ? feltételezve, hogy a tisztviselő jogosult a rokkantsági nyugdíjra ? kizárólag ő a felelős azért, ha nem részesült rokkantsági nyugdíjban.

(lásd a 130. és 131. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-59/01. sz., Nardone kontra Bizottság ügyben 2003. február 26-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2003., I-A-55. o. és II-323. o.) 38. és 40. pontja.

3. A személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében előírt, pert megelőző eljárás szakaszában nyújtott ügyvédi szolgáltatásért járó munkadíj nem minősül megtérítendő költségnek. A személyzeti szabályzatban előírt, pert megelőző eljárás logikája tehát az, hogy ebben a szakaszban a tisztviselő lehetőleg ne képviselő útján vegyen részt, amivel összefüggésben viszont az adminisztráció a panaszokat nem értelmezheti megszorítóan, hanem éppen ellenkezőleg, a nyitottság szellemében kell vizsgálnia őket. Következésképpen a kártérítési kereset keretében a jogi képviselő költségeit és munkadíját csak rendkívüli körülmények fennállása esetén lehet a tisztviselőnek megtéríteni.

(lásd a 139. és 140. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-84/91. DEP. sz., Meskens kontra Parlament ügyben 1993. július 5-én hozott végzésének (EBHT 1993., II-757. o.) 14. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-34/03. sz., Hecq kontra Bizottság ügyben 2004. május 6-án hozott végzésének (EBHT-KSZ 2004., I-A-143. o. és II-639. o.) 21. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; az Elsőfokú Bíróság T-155/03, T-157/03. és T-331/03. sz., Cwik kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. december 13-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2005., I-A-411. o. és II-1865. o.) 199. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

4. Az Európai Közösség szerződésen kívüli felelőssége megállapításának első feltétele, hogy bizonyítsák valamely olyan jogszabály kellően súlyos megsértését, amelynek célja, hogy jogokat biztosítson a magánszemélyek számára. Ha az érintett közösségi intézmény széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, a jogszabály megsértésének kellően súlyos jellegére vonatkozó követelmény teljesülésének az a döntő kritériuma, hogy az intézmény nyilvánvalóan és súlyosan megsértse a mérlegelési jogköre korlátait. Ha az érintett intézmény csak igen csekély mérlegelési jogkörrel rendelkezik, vagy nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel, a közösségi jog egyszerű megsértése elegendő a kellően súlyos jogsértés fennállásának megállapításához.

A Közösségnek a közösségi jog megsértésével a tisztviselőknek és a volt tisztviselőknek okozott károkért fennálló felelőssége megállapításának feltételei - különleges indokok hiányában - nem térhetnek el a Közösség más magánszemélyekkel szemben fennálló felelősségére vonatkozó feltételektől.

A közösségi intézmény orvosi szolgálata a gondoskodási kötelezettség értelmében köteles figyelmeztetni a tisztviselőt az utóbbi aktájából kitűnő összes betegségre, és fel kell hívnia annak figyelmét az egészségére káros magatartásokra, ami alapján az ebben a vonatkozásban jelentőséggel bíró minden adatot és körülményt közölni kell vele. Az orvosi szolgálat azokra a kockázati tényezőkre is köteles felhívni a tisztviselő figyelmét, amelyek betegséget okozhatnak. E kötelezettségek esetleges megsértése kiválthatja a szóban forgó intézmény felelősségének megállapítását. Ennélfogva a gondoskodási kötelezettség olyan jogi előírás, amelynek megsértése kiválthatja az Európai Közösség felelősségének megállapítását.

A Bizottság a gondoskodási kötelezettsége kellően súlyos megsértésének minősülő kötelezettségszegést követ el, ha a tisztviselőt arra kötelezi, hogy az egészségtelen körülmények között dolgozzon, és annak ellenére sem fogad el intézkedéseket e körülmények javítására, hogy erre a helyzetre az orvos-szakértő többször felhívta a figyelmét.

(lásd a 162., 164., 166. és 171-173. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C-352/98. P. sz., Bergaderm és Goupil kontra Bizottság ügyben 2000. július 4-én hozott ítéletének (EBHT 2000., I-5291. o.) 41., 43. és 44. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-36/89. sz., Nijman kontra Bizottság ügyben 1991. szeptember 25-én hozott ítéletének (EBHT 1991., II-699. o.) 36. és 37. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-90/95. sz., Gill kontra Bizottság ügyben 1997. december 18-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1997., I-A-471. o. és II-1231. o.) 34. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-198/95., T-171/96., T-230/97., T-174/98. és T-225/99. sz., Comafrica és Dole Fresh Fruit Europe kontra Bizottság egyesített ügyekben 2001. július 12-én hozott ítéletének (EBHT 2001., II-1975. o.) 134. pontja.