A Fővárosi Törvényszék Mf.639294/2011/4. számú határozata felmondás jogszerűsége (MUNKAVÁLLALÓI RENDKÍVÜLI felmondás jogszerűsége) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 43. §, 206. §, 213. §, 221. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §, 89. §, 96. §] Bírók: Dobos Katalin, Mészárosné dr. Szabó Judit, Siposné dr. Takács Ágnes

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.5114/2010/17., *Fővárosi Törvényszék Mf.639294/2011/4.*, Kúria Mfv.10077/2013/7. (BH 2014.3.89)

***********

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

55.Mf..../2011/4.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

a Dr. Ratkócai Richárd Ügyvédi Iroda (fél címe 2 ., ügyintéző: dr. Ratkócai Richárd ügyvéd) által épviselt

felperes neve (felperes címe) felperesnek

a Dr. Szabó László Ügyvédi Iroda (fél címe 1 ., ügyintéző: dr. Boros Tamás alkalmazott ügyvéd) által képviselt

alperes neve (alperes címe) alperes ellen

munkavállalói rendkívüli felmondás jogszerűsége jogkövetkezményei iránt perében a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 37.M..../2010/17. számú ítélete ellen a felperes 18. sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következő

K Ö Z B E N S Ő Í T É L E T E T

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, megállapítja, hogy a felperes a 2008. február 13. napján kelt rendkívüli felmondással jogszerűen szüntette meg a munkaviszonyát.

A követelés összegére nézve a tárgyalást folytatni kell, ezért a másodfokú bíróság az iratokat az elsőfokú bíróságnak megküldi.

A közbenső ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította, kötelezte bruttó 258 750 forint első fokú és 125 000 forint másodfokú perköltség megfizetésére. Marasztalta továbbá 248 500 forint le nem rótt kereseti és 248 500 forint fellebbezési illetékben.

Indokolásából kitűnően a 2002. január 3-tól állt az alperes alkalmazásában határozatlan idejű munkaviszonyban, területi képviselő munkakörben az xxx osztályon. A felperes xy hívószámú mobiltelefont kapott az alperestől a munkavégzéshez, melyen az alperes 2005. évben a felperes hozzájárulása nélkül flottanyomkövető rendszert aktivált. A felperes 2008. január végén találkozott (munkatárs1)-el, aki tájékoztatta arról, hogy az alperes ellen pert indított és az alperes valamennyi gépkocsival rendelkező munkatárs mobiltelefonján flottanyomkövetési rendszert aktivált. A felperes 2008. január 30-án 8 óra 17 perckor levelet írt (munkatárs2)-nek, akitől aziránt érdeklődött, hogy az ő mobiltelefonján a flottanyomkövető szolgáltatás aktiválásra került-e, ha igen akkor, mikor és az mikor került deaktiválásra. A levélre (munkatárs2) 2008. január 30-án 18 óra 46 perckor akként válaszolt, hogy a műszaki csoport ellenőrizte, hogy nincs ilyen szolgáltatás aktiválva a mobiltelefonon. 2008. január 31-én 8 óra 56 perckor a felperes újabb levelet írt (munkatárs2)-nek, melyben megköszönte a gyors választ. Előadta, hogy részben megnyugtatta az email és rákérdezett arra, hogy valaha volt-e aktiválva a mobiltelefonján ilyen szolgáltatás. A felperes 2008. február 1-jén ismételten írt egy levelet (munkatárs2)-nek, melyben kérte, hogy mihamarabb válaszoljon a feltett kérdésre. A felperes ezt követően az alperesnél működő out of office rendszerből tudomást szerzett arról, hogy (munkatárs2) február 11-éig házon kívül tartózkodik. Ezt követően február 1-jén (munkatárs3)-nak írt levelet azt érdeklődvén, hogy korábban volt-e a telefonján flottanyomkövetés aktiválva, a levelet továbbította (munkatárs4)-nek is. A felperes február 4-én ismételten megkereste (munkatárs3)-at, a levelet ugyancsak továbbította (munkatárs4)-nek és (munkatárs2)-nek is. Ezt követően február 4-én a délutáni órákban (munkatárs4)-et kereste meg a feltett kérdéssel, aki még ugyanez nap arról tájékoztatta e-mailben, hogy (munkatárs2) a héten szabadságon van, (munkatárs3) pedig házon kívül tartózkodik. A levél tartalmazta, hogy "természetesen meg fogjuk nézni, hogy mi volt a múltban, azt azonban nem értem, hogy ez a kérdés miért lett olyan sürgős, hogy folyamatosan bombázod vele a teljes managementet, ráadásul úgy, hogy a (munkatárs2) már megnézte neked, hogy semmilyen szolgáltatás nincs aktiválva a telefonodon.

Légyszíves legyél egy kicsi türelemmel." A felperes ezt követően 2008. február 11-én küldött egy levelet (munkatárs2)-nek, mely a következőket tartalmazta: "Kedves (munkatárs2)! Gondolom, hogy egy ilyen hosszabb szabadság után nem az én dolgom az első. Gyakorlatilag január 30-a óta eltelt majd két hét, így csak kérdezni szeretném, elképzelhető, hogy két munkanapon belül egy felelős felsővezető válaszol arra az egyszerű kérdésemre, hogy a múltban volt-e flottamegfigyelés rám aktiválva, vagy nem? Ha igen akkor meddig és mikor kapcsoltátok ki? Nem türelmetlenkedni akarok, csak egy választ a kérdésemre. Köszönöm szépen!". Ugyanez nap a délutáni órákban a felperes ismételten levelet írt (munkatárs2)-nek, melyben a korábbi levelét azzal egészítette ki, hogy amennyiben senki nem tud a kérdésére válaszolni, akkor úgy tekinti hogy, ez a szolgáltatás korábban a telefonján aktiválásra került (munkatárs1) elmondásának megfelelően.

A felperes 2008. február 13-án kelt rendkívüli felmondásával a munkaviszonyát megszüntette.

A rendkívüli felmondás indokában a felperes hivatkozik arra, hogy az alperes többszöri megkeresését követően nem válaszolt a tudakozódására, hogy a mobiltelefonján sor került-e a flotta nyomkövetés aktiválására, ha igen, mikor, mely időpontban és mikor került a szolgáltatás deaktiválásra. Arra tekintettel, hogy nem kapott semmiféle választ, ezért az alperes hallgatását úgy tekintette, hogy a szolgáltatás aktiválását a telefonon elismerte. Kifogásolta azt is, hogy a munkáltató együttműködése és tájékoztatási kötelezettségét is többszörösen és súlyosan megszegte amikor, számos felhívása ellenére nem válaszolt a kérdéseire. Hivatkozott arra, hogy a kérdés megválaszolása egyszerű lett volna, mert csak a számítógépes rendszerben kellett volna megnézni az aktiválás tényét. Míg arra a kérdésre, hogy a szolgáltatás jelenleg aktiválva van, a munkáltató néhány órán belül válaszolt, míg a múltra vonatkozó kérdésre két hét elteltével sem, amelyből kitűnik, hogy a munkáltató egy lényeges tényt eltitkol előle.

(munkatárs2) 2008. február 13-án reggel 8 órakor válaszolt a felperesnek a kérdésére, ebben az szerepel hogy "szeretnélek ismételten megnyugtatni, hogy a helymeghatározási szolgáltatás nincs aktiválva a telefonodon. Korábban, 2005-ben - kísérleti jelleggel - a szolgáltatás aktiválva volt, azonban ezzel kapcsolatos adatokat a rendszer nem tartalmaz, így nem állapítható meg az aktiválás időpontja". (munkatárs2) levele tartalmazta azt is, hogy tudomása szerint az alperes illetékes vezetői minden érintett dolgozót tájékoztattak.

Amennyiben ez a felperes esetében elmaradt, azt sajnálja és elnézést kér a történtekért. Az

alperes mindent megtesz annak érdekében, hogy hasonló esetek ne történjenek meg.

A felperes keresetlevelében a rendkívüli felmondása jogszerűsége jogkövetkezményeként felmondási időre járó átlagkereset, 2 havi végkielégítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését, továbbá elmaradt munkabér iránti igényt is előterjesztett.