A Fővárosi Ítélőtábla Bf.59/2012/19. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 45. §, 166. §, 170. §, 277. §, 316. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 99. §, 173. §, 348. §, 352. §, 372. §] Bírók: Bartkó Levente, Mató Ágnes, Rédei Géza

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság Fk.27899/2010/26., Fővárosi Törvényszék B.1056/2011/26., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.59/2012/19.*, Kúria Bfv.325/2013. (BH 2014.1.10)

***********

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2012. év július hó 3. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Bíróság 14.B.1056/2011/26. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott terhére rótt lopás bűntettét (Btk. 316. § (1), (2) bekezdés d./ pont, (4) bekezdés b/1. pont) lopás vétségeként (Btk. 316. § (1), (2) bekezdés d./ pont) minősíti; a testi épség elleni bűncselekményt testi sértés vétségeként nevezi meg a jogszabályi hivatkozás érintetlenül hagyása mellett.

A vádlott szabadságvesztés büntetését 10 (tíz) évre súlyosítja, amelyet börtönben rendel végrehajtani, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát 8 (nyolc) évre felemeli.

A sértett magánfél polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasítottnak tekinti.

A Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatalánál bevételezett bűnjeleket Bj.2130/2011. szám alatt kezelik.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Bíróság 14.B.1056/2011/26. számú, 2011. év december hó 6. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat a Btk. 166. § (1), (2) bekezdés c./ pontja szerinti emberölés bűntettének a kísérlete, a Btk. 316. § (1), (2) bekezdés d./ pont (4) bekezdés b/1. pontja szerinti lopás bűntette, a Btk. 170. § (1) bekezdése szerinti könnyű testi sértés vétsége, továbbá a korábbi próbára bocsátást kimondó rendelkezés hatályon kívül helyezése mellett a Btk. 316. § (1), (2) bekezdés d./ pontja szerinti lopás vétsége, a Btk. 277.§ (1) bekezdés szerinti közokirattal visszaélés vétsége és a Btk. 316. § (1), (2) bekezdés d./ pont (4) bekezdés b/1. pontja szerinti bűnsegédként elkövetett lopás bűntettének a kísérlete miatt - halmazati büntetésül - 7 év 6 hónap fegyházra és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról a kiszabott büntetésbe, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a kiszabott büntetés súlyosítása, a vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan eltérő jogi minősítés, életveszélyt okozó testi sértés bűntettének megállapítása, és a büntetés enyhítése végett fellebbezést jelentett be.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.810/2011/3. számú átiratában és képviselője a Fővárosi Ítélőtábla nyilvános ülésén is az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Írásban kifejtette, hogy relatív eljárási szabálysértést követett el az elsőfokú bíróság, mivel a polgári jogi igény elbírálásával nem foglalkozott, és az indokolási kötelezettségét sem teljes körben teljesítette, mert a bizonyítási indítvány elutasításának okai hiányoznak. Az ítélet tényállása azonban megalapozott, és a bűnösségre vont következtetés is okszerű; a jogi minősítés törvényes, de a kiszabott büntetés nem felel meg a büntetési céloknak.

Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe az irányadó középmértékes büntetés kiszabást, nem indokolta meg az ettől való eltérést, és tévedett az enyhítő szakasz alkalmazásakor. Utalt az átirat a kísérlet befejezett és közeli jellegére, a nagyszámú halmazatra és a minősített élet elleni bűncselekmény kiemelkedő tárgyi súlyára. A felsorolt körülmények mellett az eshetőleges ölési szándék vehető figyelembe a vádlott javára, ellenben a korábbi büntetőeljárás miatt csak kisebb súlyban értékelhető a fiatal felnőtt kor.

A nyilvános ülésen az ügyészség képviselője az írásbeli indítványt azzal egészítette ki, hogy felhívta a figyelmet a vádlott látókörbe kerülésének okára, 2. sorszámú sértett felismerésének körülményeire. Kiemelte még a DNS rögzítés helyét és összevetését, ezzel indokolva az eredménytelenség relevanciájának hiányát a bizonyításban.

Nem osztotta az ügyészség az élet elleni bűncselekmény eltérő minősítésére hivatkozó védelmi álláspontot, mivel a 15. sz. irányelv és a 2003. évi 141. jogeset megerősíti a cselekmény elsőfokú bíróság aljas indokból elkövetett emberölésként történő értékelését. Mindezekre figyelemmel a kiszabott büntetés súlyosítása mellett a polgári jogi igény elbírálását, egyebekben - az indokolás kiegészítése mellett - az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A vádlott védője a nyilvános ülésen fellebbezését a bejelentettel egyezően fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet tényállása megalapozatlan, mivel felderítetlen, és mert helytelen ténybeli következtetéseken alapszik. Ennek alátámasztására az egyes bizonyítékokkal kapcsolatos aggályait és azok ellentmondásait fejtette ki. E körben arra hivatkozott, hogy ellentétes a két sértett vallomása arról, hogy a vádlott viselt-e baseball sapkát; figyelmet érdemel, hogy miért nem látták a tanúk kezén a tetoválást; a térfigyelő kamerák világos nadrágot viselő személy menekülését rögzítették, míg a sértettek sötét nadrágról tettek említést. Életszerűtlennek tartotta, hogy 2. sorszámú sértett két hónappal a támadás után felismeri a vádlottat. Kifogásolta, hogy a nyomozás során nem készült poligráfos vizsgálat, és nem kerestek a vidéki tartózkodás igazolására érdektelen tanúkat, az arcsérülést nem vizsgálta orvosszakértő, és a bizonyítékok sorában szerepet kapott a híváslista, noha abból nem állapítható meg, hogy a vádlott vidéken tartózkodott, de az sem, hogy Budapesten. Mindezekre figyelemmel a védence felmentését indítványozta. Másodlagos kérelmét az élet elleni bűncselekmény eltérő jogi minősítésére vonatkozóan azzal indokolta, hogy nem ismert az elkövetés eszköze, módja, a kifejtett erő, az irányítottság, ezért csak a tényleges eredmény szerint lehet minősíteni a bűncselekményt. A lopás tekintetében a megváltozott értékhatárral indokolta az enyhébb minősítésre tett indítványát.

A vádlott 2012. április 6-án ítélőtáblára érkezett beadványában 1. sorszámú és 2. sorszámú tanúk meghallgatását és 3. sorszámú tanú DNS mintájának a lefoglalt mintával való összevetését indítványozta.

A vádlott az utolsó szó jogán ártatlanságának adott hangot.

Az ügyész fellebbezése alapos volt, a védelem hivatkozása a lopás jogi minősítése tekintetében vezetett eredményre.

A Fővárosi Ítélőtábla a kétirányú perorvoslatok alapján eljárva az elsőfokú ítéletet és a megelőző eljárást teljes körben a Be. 348. §-a alapján felülbírálta.

Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok alapvető betartásával folytatta le a bizonyítási eljárást. Az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges bizonyítékokat felderítette, hiánytalanul felsorolta és értékelési körébe vonta. Meggyőzően és logikusan megindokolta, hogy mely bizonyítékokat miért fogadatott el, másokat miért vetett el és pontosan körülírta, hogy az ítélet tényállását mire alapította. A beszerzett bizonyítékokat az ésszerű gondolkodás szabályai szerint értékelte és mérlegelte, ténybeli következtetéseiben iratszerű és helytálló megállapításokat vont le, a tényállás tekintetében az indokolási kötelezettségének is eleget tett.