62018CJ0636[1]

A Bíróság ítélete (hetedik tanács), 2019. október 24. Európai Bizottság kontra Francia Köztársaság. Tagállami kötelezettségszegés - Környezet - 2008/50/EK irányelv - A környezeti levegő minősége - A XI. melléklet 13. cikkének (1) bekezdése - A nitrogén-dioxid (NO2) határértékek rendszeres és tartós túllépése bizonyos francia zónákban és agglomerációkban - A 23. cikk (1) bekezdése - XV. melléklet - A túllépés »lehető legrövidebb« időtartama - Megfelelő intézkedések. C-636/18. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hetedik tanács)

2019. október 24. ( *1 )

"Tagállami kötelezettségszegés - Környezet -2008/50/EK irányelv - A környezeti levegő minősége - A XI. melléklet 13. cikkének (1) bekezdése - A nitrogén-dioxid (NO2) határértékek rendszeres és tartós túllépése bizonyos francia zónákban és agglomerációkban - A 23. cikk (1) bekezdése - XV. melléklet - A túllépés »lehető legrövidebb« időtartama - Megfelelő intézkedések"

A C-636/18. sz. ügyben,

az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2018. október 11-én

az Európai Bizottság (képviselik: J.-F. Brakeland, E. Manhaeve és K. Petersen, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek

a Francia Köztársaság (képviselik: D. Colas, J. Traband és A. Alidière, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),

tagjai: T. von Danwitz, tanácselnökként eljárva, C. Vajda és A. Kumin (előadó) bírák,

főtanácsnok: M. Szpunar,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetével az Európai Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy:

- a Francia Köztársaság azáltal, hogy a nitrogén-dioxid éves határértékét 2010. január 1-je óta az alábbi tizenkét francia levegőminőségi agglomeráció és zóna tekintetében rendszeresen és tartósan túllépte: Marseille (FR03A02), Toulon (FR03A03), Párizs (FR04A01), Auvergne-Clermont-Ferrand (FR07A01), Montpellier (FR08A01), Toulouse Midi-Pyrénées (FR12A01), zone urbaine régionale (ZUR) Reims Champagne-Ardenne (FR14N10), Grenoble Rhône-Alpes (FR15A01), Strasbourg (FR16A02), Lyon Rhône-Alpes (FR20A01), ZUR Vallée de l'Arve Rhône-Alpes (FR20N10) és Nizza (FR24A01), és a nitrogén-dioxid óráként mért határértékét 2010. január 1-je óta az alábbi két francia levegőminőségi agglomeráció és zóna tekintetében rendszeresen és tartósan túllépte: Párizs (FR04A01) és Lyon Rhône-Alpes (FR20A01), ezen időpont óta folyamatosan nem teljesítette a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 152., 1. o.; helyesbítés: HL 2014. L 346., 62. o.) 13. cikkének az ezen irányelv XI. mellékletével összefüggésben értelmezett (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, mégpedig a határértékek 2010-ben való hatálybalépése óta,

- a Francia Köztársaság 2010. június 11-e óta nem teljesítette a 2008/50 irányelv 23. cikkének az ezen irányelv XI. mellékletével összefüggésben értelmezett (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, különösen az ezen irányelv 23. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében előírt azon kötelezettségét, hogy ügyeljen arra, hogy a túllépés időtartama a lehető legrövidebb ideig tartson.

Jogi háttér

96/62/EK irányelv

2 A környezeti levegő minőségének vizsgálatáról és ellenőrzéséről szóló, 1996. szeptember 27-i 96/62/EK tanácsi irányelv (HL 1996. L 296., 55. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 95. o.) 7. cikke, amelynek címe "A környezeti levegő minőségének javítása - Általános követelmények", (1) és (3) bekezdésében az alábbiakat mondta ki:

"(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a határértékek betartásának biztosítására.

[...]

(3) A tagállamok cselekvési tervet dolgoznak ki, amelyben ismertetik a rövid távon meghozandó intézkedéseket azokon a területeken, ahol fennáll a környezeti levegőben lévő szennyező anyagok koncentrációja határértéke és/vagy a riasztási küszöbértéke túllépésének veszélye, a veszély, valamint az ilyen esemény időtartamának csökkentése érdekében [helyesen: A tagállamok cselekvési tervet dolgoznak ki, amelyben megjelölik a határérték és/vagy a riasztási küszöbérték túllépésének veszélye esetén annak érdekében teendő rövid távú intézkedéseket, hogy a túllépés veszélyét csökkentsék, és időtartamát korlátozzák]. Az egyes esetektől függően ezek a tervek előírhatnak intézkedéseket azon tevékenységek - ide tartozik a gépjárműforgalom is - szabályozására, és amennyiben szükséges, felfüggesztésére, amelyek hozzájárulnak a határértékek túllépéséhez."

3 Ezen irányelv "Intézkedések a határértékeket átlépő övezetekben" című 8. cikke az (1), (3) és (4) bekezdésében előírta:

"(1) A tagállamoknak [helyesen: a tagállamok] összeállítanak egy listát azon övezetekről és agglomerációkról, amelyekben egy vagy több szennyező anyag szintje magasabb, mint a határérték és a tűréshatár összege.

[...]

(3) Az (1) bekezdésben említett övezetekben és agglomerációkban a tagállamoknak intézkedéseket kell tenniük annak biztosítására, hogy a határérték elérését szolgáló tervet vagy programot az előírt határidőn belül kidolgozzák vagy végrehajtják [helyesen: végrehajtsák].

Az említett tervnek vagy programnak, amelyet a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni, legalább a IV. mellékletben felsorolt információkat tartalmaznia kell.

(4) Az (1) bekezdésben említett azon övezetekben és agglomerációkban, amelyekben egynél több szennyező anyag szintje magasabb, mint a határérték, a tagállamoknak gondoskodniuk kell egy, az érintett valamennyi szennyező anyagot felölelő integrált tervről."

4 Az említett irányelvnek az "Információ és jelentés átadása" című 11. cikke értelmében a tagállamoknak be kellett nyújtaniuk a Bizottságnak az NO2-koncentrációra alkalmazandó határértékek betartására vonatkozó éves jelentéseket.

Az 1999/30/EK irányelv

5 A környezeti levegőben lévő kén-dioxidra, nitrogén-dioxidra és nitrogén-oxidokra, valamint porra és ólomra vonatkozó határértékekről szóló, 1999. április 22-i 1999/30/EK tanácsi irányelv (HL 1999. L 163., 41. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 4. kötet, 164. o.) "Nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok" című 4. cikke értelmében:

"(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a környezeti levegőben lévő nitrogén-dioxid-koncentrációk, és ahol van ilyen, a nitrogén-oxidok koncentrációi, amelyeket a 7. cikkel összhangban értékeltek, az abban meghatározott időponttól kezdve ne haladják meg a II. melléklet I. szakaszában megállapított határértékeket.

A II. melléklet I. szakaszában megállapított tűréshatárokat a [96/62 irányelv] 8. cikkével összhangban alkalmazzák.

(2) A környezeti levegőben lévő nitrogén-dioxid-koncentrációk riasztási küszöbértéke a II. melléklet II. szakaszában megállapított érték."

6 Az emberi egészség védelmét illetően az 1999/30 irányelv II. melléklete 2010. január 1-jében rögzíti azt az időpontot, amelytől az NO2-re vonatkozó határértékeket tiszteletben kell tartani.

7 Ezen irányelv 12. cikke szerint a tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2001. július 19-ig megfeleljenek.

A 2008/50 irányelv

8 A 2008/50 irányelv, amely 2008. június 11-én lépett hatályba, a környezeti levegőminőség vizsgálatára és kezelésére vonatkozó, már létező öt jogalkotási aktus, köztük az 96/62 irányelv és az 1999/30 irányelv helyébe lépett, amelyeket 2010. június 11-ével helyeztek hatályon kívül, ahogyan az a 2008/50 irányelv 31. cikkéből kitűnik.

9 Ezen irányelv XI. melléklete ugyanakkor jelzi, hogy 2010. január 1-je azon időpont, amikorra az NO2-határértéket tiszteletben kell tartani.

10 A 2008/50 irányelv "Tárgy" című 1. cikke az (1)-(3) bekezdésében kimondja: "Ezen irányelv olyan intézkedéseket állapít meg, amelyek célja a következő:

1. a környezeti levegő minőségére vonatkozó célkitűzések meghatározása és létrehozása az emberi egészségre, valamint a környezet egészére gyakorolt káros hatások elkerülése, megelőzése vagy csökkentése érdekében;

2. a környezeti levegő minőségének vizsgálata a tagállamokban közös módszerek és kritériumok alapján;

3. a környezeti levegő minőségére vonatkozó információk szerzése a levegőszennyezés és a káros hatások elleni küzdelem érdekében, továbbá a hosszú távú tendenciák, valamint a nemzeti és a közösségi intézkedések alapján elért eredmények figyelemmel kísérése céljából."

11 Ezen irányelv "Fogalommeghatározások" című 2. cikkének 5., 8., 16-18. és 24. pontja a következőket írja elő: "Ezen irányelv alkalmazásában: [...] [...] [....] [...]

5. »határérték«: az emberi egészségre és/vagy a környezet egészére gyakorolt káros hatások elkerülése, megelőzése vagy csökkentése céljából tudományos ismeretek alapján meghatározott szint, amelyet adott időtartamon belül kell elérni, elérése után pedig nem szabad túllépni;

8. »levegőminőségi tervek«: olyan tervek, amelyek a határértékek vagy célértékek elérése érdekében intézkedéseket határoznak meg;

16. »zóna«: a levegőminőség vizsgálatának és kezelésének céljából valamely tagállam területének a tagállam által behatárolt része;

17. »agglomeráció«: olyan városias zóna, ahol a népesség száma meghaladja a 250000 lakost, vagy ahol a népesség száma 250000 lakos vagy annál kevesebb, de a tagállamok által meghatározandó, adott négyzetkilométerenkénti népsűrűséggel rendelkezik;

18. »PM 10«: szálló por azon része, mely 50%-os hatásfokkal átmegy a PM 10 mintavételének és mérésének referenciamódszerére az EN 12341 szabványban meghatározott 10 μm aerodinamikai átmérőjű méretszelektív szűrőn";

24. »nitrogén-oxidok«: a nitrogén-monoxid és nitrogén-dioxid térfogati keverési arányának (ppbv) a nitrogén-dioxid tömegkoncentrációjának egységeiben kifejezett (μg/m3) összege".

12 Az említett irányelv "Az emberi egészség védelme érdekében meghatározott határértékek és riasztási küszöbértékek" címet viselő 13. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

"A tagállamok biztosítják, hogy zónáikban és agglomerációikban a környezeti levegőben lévő kén-dioxid, PM10, ólom és szén-monoxid szintje nem lépi túl [helyesen: ne lépje túl] a XI. mellékletben meghatározott határértékeket.

A nitrogén-dioxid és a benzol tekintetében a XI. mellékletben meghatározott határértékeket az ott meghatározott időponttól kezdődően nem lehet túllépni.

Ezen követelmény betartását a III. mellékletnek megfelelően kell vizsgálni.

A XI. mellékletben maghatározott tűréshatár a 22. cikk (3) bekezdésével és a 23. cikk (1) bekezdésével összhangban alkalmazandó."

13 Ugyanezen irányelvnek "A határidők betartásának elhalasztása [helyesen: A határidők meghosszabbítása] és bizonyos határértékek alkalmazásának kötelezettsége alóli mentesség" című 22. cikke az alábbiakat írja elő:

(1) Amennyiben egy adott zónában vagy agglomerációban a nitrogén-dioxidra vagy a benzolra vonatkozó határértékeknek való megfelelés nem teljesíthető a XI. mellékletben meghatározott határidőig, a tagállam ezen határidőket legfeljebb öt évvel meghosszabbíthatja az adott zóna vagy agglomeráció tekintetében, feltéve, hogy azon zóna vagy agglomeráció vonatkozásában, amelyre a halasztás [helyesen: meghosszabbítás] vonatkozik, a 23. cikknek megfelelően a levegőminőségi terv készül [helyesen: a 23. cikknek megfelelően levegőminőségi terv készül]; a levegőminőséggel kapcsolatos ezen tervet a XV. melléklet B. szakaszában felsorolt, az érintett szennyező anyagokkal kapcsolatos információkkal kell kiegészíteni, valamint a tervnek be kell mutatnia, hogy milyen módon valósítja meg a határértékek betartását az új határidő előtt.

(2) Amennyiben egy adott zónában vagy agglomerációban a PM10 vonatkozásában a XI. mellékletben meghatározott határértékeket a helyszínre jellemző terjedési jellegzetességek, a kedvezőtlen időjárási viszonyok vagy az országhatárokon átterjedő jelleg miatt nem lehet teljesíteni, a tagállamok 2011. június 11-ig mentesülnek ezen határértékek alkalmazásának kötelezettsége alól, feltéve, hogy teljesítik az (1) bekezdésben meghatározott feltételeket, és a tagállam igazolja, hogy nemzeti, regionális és helyi szinten minden szükséges intézkedést meghoztak a határidők betartása érdekében.

(3) Az (1) és (2) bekezdés alkalmazása esetén a tagállamok biztosítják, hogy az egyes szennyező anyagokra vonatkozó határértéket ne lépjék túl az érintett szennyező anyagokra vonatkozó, a XI. mellékletben meghatározott maximális tűréshatárnál nagyobb értékkel.

(4) A tagállamok értesítik a Bizottságot arról, hogy véleményük szerint hol alkalmazandó az (1) és a (2) bekezdés, valamint továbbítják az (1) bekezdésben említett, a levegőminőségi tervet [helyesen: az (1) bekezdésben említett levegőminőségi tervet], beleértve a Bizottság számára annak megvizsgálásához szükséges, valamennyi vonatkozó információt is, hogy a megfelelő feltételeket teljesítették-e. A Bizottság a vizsgálatában figyelembe veszi a tagállamok által tett intézkedéseknek a tagállamokban a környezeti levegő minőségére gyakorolt jelenlegi és jövőbeni becsült hatását, valamint a jelenlegi közösségi intézkedések és a Bizottság által a későbbiekben javasolt, tervezett közösségi intézkedések környezeti levegő minőségére gyakorolt becsült hatását.

Amennyiben a Bizottság az értesítés kézhezvételétől számított kilenc hónapon belül nem emel kifogást, az (1) vagy a (2) bekezdés alkalmazásának megfelelő feltételeket teljesítettnek kell tekinteni.

A Bizottság - kifogások esetén - arra kötelezheti a tagállamokat, hogy azok új levegőminőségi terveket biztosítsanak, vagy a meglévőket igazítsák ki."

14 A 2008/50 irányelvnek "A levegőminőségi tervek" című 23. cikke az (1) bekezdésében az alábbiakat írja elő:

"A XI. és XIV. mellékletben meghatározott határérték vagy célérték teljesítése céljából a tagállamok biztosítják az olyan zónákra és agglomerációkra vonatkozó levegőminőségi tervek kidolgozását, ahol a környezeti levegőben lévő szennyező anyagok szintje túllép bármilyen határértéket vagy célértéket, valamint az ezekhez kapcsolódó bármilyen megfelelő tűréshatárt.

Azon határértékek túllépéskor, amelyek esetében már lejárt a teljesítésre vonatkozó határidő, a levegőminőségi tervek megfelelő intézkedéseket állapítanak meg annak érdekében, hogy a túllépés időtartama a lehető legrövidebb legyen. A levegőminőségi tervek ezenfelül magukban foglalhatnak érzékeny népességcsoportok - köztük a gyermekek - védelmére irányuló egyedi intézkedéseket is.

Ezen levegőminőségi terveknek tartalmazniuk kell legalább a XV. melléklet A. szakaszában felsorolt információkat, és tartalmazhatnak a 24. cikknek megfelelő intézkedéseket. Ezen tervekről a Bizottságot haladéktalanul, de legkésőbb két évvel azon év végét követően, amikor az első túllépést megfigyelték, tájékoztatni kell.

Amennyiben több szennyező anyag tekintetében kell levegőminőségi terveket készíteni vagy végrehajtani, a tagállamok adott esetben a levegő minőségével kapcsolatos olyan integrált terveket készítenek és hajtanak végre, amelyek valamennyi érintett szennyező anyagra kiterjednek."

15 A 2008/50 irányelv XI. melléklete az alábbi határértékeket határozza meg az NO2 vonatkozásában:

Átlagszámítási időszakHatárértékTűréshatárA határérték elérésének időpontja
nitrogén‑dioxid
1 óra200 μg/m3, egy naptári évben legfeljebb tizennyolcszor léphető túl[…] 2010. január 1‑jére elérje a 0%‑ot.2010. január 1.
Naptári év40 μg/m31999. július 19‑én 50%, amely érték 2001. január 1‑jével és ezentúl minden 12 hónapban azonos éves százalékarányban csökken úgy, hogy 2010. január 1‑jére elérje a 0%‑ot2010. január 1.

A pert megelőző eljárás

16 2012. március 7-én a Francia Köztársaság a 2008/50 irányelv 22. cikkének (1) bekezdése alapján kérte az NO2 határértékeinek tiszteletben tartására előírt határidő meghosszabbítását. E kérelem Franciaország területének 24 zónájában az éves határértékekre és e zónák közül háromban az óránkénti határértékre vonatkozott. 2013. február 22-i határozatával a Bizottság ezen irányelv 22. cikkének (4) bekezdése alapján kifogást emelt e mentesség iránti kérelem ellen. E határozatot a Francia Köztársaság nem vitatta. E tagállam ennélfogva köteles volt az említett irányelv XI. mellékletének megfelelően 2010. január 1-jétől teljesíteni az óránként vagy naptári évenként számított NO2 határértékeket.

17 2010. január 1-je óta az éves NO2-határértékek Franciaország területének számos zónájában való túllépése miatt a Bizottság 2014. február 12-én az EU pilot mechanizmus keretében eljárást indított.

18 2015. június 19-én a Bizottság felszólító levelet küldött a francia hatóságoknak, amelyben kifejtette, hogy a Francia Köztársaság a területének az e levél I. mellékletében felsorolt 19 zónájában nem tartotta tiszteletben az NO2-re alkalmazandó határértékeket. A Bizottság azt is megállapította, hogy e tagállam, jóllehet elfogadott a levegőminőségi terveket és/vagy az NO2 kibocsátásának csökkentésére irányuló más intézkedéseket, nem teljesítette a 2008/50 irányelv 23. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, különösen az e bekezdés második albekezdését, amely előírja, hogy a túllépés időtartama a lehető legrövidebb ideig tartson. A Bizottság továbbá megállapította, hogy a jogsértés továbbra is fennáll.

19 2015. december 3-i levelükben, valamint 2016. július 27-i kiegészítő levelükben a francia hatóságok válaszoltak a Bizottság felszólító levelére. A francia hatóságok emellett benyújtották az éves jelentéseket: a 2014-re vonatkozóan 2015. október 30-án, 2015-re vonatkozóan pedig 2016. október 22-én.

20 Mivel a Bizottság e választ nem találta kielégítőnek, 2017. február 15-én indokolással ellátott véleményt bocsátott ki, amelyet 2017. február 16-án közöltek a Francia Köztársasággal, melyben a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy e tagállam területének tizenhárom zónájában, vagyis a kötelezettségszegés megállapítása iránti jelen kereset tárgyát képező tizenkét zónában, valamint Saint-Étienne Rhône-Alpes (FR29A01) zónában 2010. január 1-je óta nem teljesítette az egyrészt a 2008/50 irányelv 13. cikkének az ezen irányelv XI. mellékletével összefüggésben értelmezett (1) bekezdéséből, másrészt az említett irányelv 23. cikkének az annak XV. melléklete A szakaszával összefüggésben értelmezett (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit. Következésképpen a Bizottság felszólította a Francia Köztársaságot, hogy tegye meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy ezen indokolással ellátott véleményben foglaltaknak a vélemény kézhezvételétől számított két hónapon belül megfeleljen.

21 A francia hatóságok az indokolással ellátott véleményre 2017. április 24-i levelükben válaszoltak, amelyet 2017. október 16-i, 2018. február 8-i és 2018. április 19-i leveleikkel egészítettek ki, melyekben e hatóságok emlékeztettek arra, hogy a határértékek 2010-től való túllépését egyrészt azon strukturális nehézségek fényében kell értékelni, amelyek megakadályozták e határértékeknek a 2008/50 irányelvben előírt határidőn belüli tiszteletben tartását, másrészt azon erőfeszítések fényében, amelyek lehetővé tették az érintett zónákban a környezeti levegő minőségének egyértelmű javulását.

22 2017. szeptember 8-án sor került egy technikai értekezletre is. Ezen értekezletet 2018. január 30-án a Bizottság által szervezett, a levegőminőségre vonatkozó találkozó követte, amelyen részt vett több tagállam, köztük a Francia Köztársaság környezetvédelemért felelős minisztere, valamint a területért felelős biztos.

23 Mindazonáltal, mivel a Francia Köztársaság nem tett meg minden ahhoz szükséges intézkedést, hogy eleget tegyen a 2008/50 irányelv alapján őt terhelő kötelezettségeknek, a Bizottság 2018. október 11-én megindította a jelen keresetet.

A keresetről

A 2008/50 irányelv 13. cikkének ezen irányelv XI. mellékletével összefüggésben értelmezett (1) bekezdése rendelkezéseinek rendszeres és tartós megsértésére vonatkozó első kifogásról

A felek érvei

24 Első kifogásával a Bizottság arra hivatkozik, hogy a Francia Köztársaság rendszeresen és tartósan megsértette a 2008/50 irányelv 13. cikkének az ezen irányelv XI. mellékletével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését, mivel a jelen ítélet 1. pontjában említett tizenkét zónában és agglomerációban túllépte az ezen irányelvben az NO2-re vonatkozóan előírt éves határértékeket, e zónák közül kettőben, vagyis az Île-de-France-Paris és a Lyon Rhône-Alpes zónákban pedig az óránkénti határértékeket.

25 A Bizottság azzal érvel, hogy a környezeti levegőnek szintén a 2008/50 irányelv hatálya alá tartozó PM10 szennyezésére vonatkozó, 2017. április 5-iBizottság kontra Bulgária ítélet (C-488/15, EU:C:2017:267) 69. pontjában a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a határértékek túllépése elegendő a 2008/50 irányelv 13. cikke (1) bekezdése és XI. melléklete egymással összefüggésben értelmezett rendelkezései megsértésének megállapításához. Márpedig a jelen ügyben a maguk a francia hatóságok által a 2008/50 irányelv 27. cikkével összhangban a Bizottságnak továbbított, a 2010-2016 évekre vonatkozó éves jelentések, valamint e hatóságok által a pert megelőző eljárásban szolgáltatott bizonyos információk bizonyítják e kötelezettségszegést. A 2017. évre vonatkozó ideiglenes adatokat a francia hatóságok már továbbították, de azokat a Bizottság szolgálatai még nem hagyták jóvá.

26 A Francia Köztársaság mindenekelőtt két érvet hoz fel.

27 Egyrészt a Francia Köztársaság vitatja a Bizottság által megállapított NO2-határérték-túllépések reprezentatív jellegét, melyeket korlátozott számú, kivétel nélkül valamely jelentős főútvonal közelében található mérőállomás rögzített. E túllépések tehát nem tükrözik a levegő minőségét az érintett tizenkét zónában és agglomerációban, a levegő minősége ugyanis összességében javult.

28 Ezzel összefüggésben a Francia Köztársaság azzal érvel, hogy az a tény, hogy minden egyes zónában a legmagasabb értéket veszik figyelembe, nem teszi lehetővé reprezentatív kép nyújtását a levegő minőségének az e zóna egészében való változásáról.

29 Másrészt a Francia Köztársaság szerint az általa hozott intézkedések hatását csökkenti a demográfiai növekedés, amelyet még hangsúlyosabbá tesz a közlekedési módok változása. Továbbá a tagállamok által meghozandó, többek között a jelentős forgalmú főútvonalakon való közlekedés korlátozására irányuló intézkedéseknek figyelembe kell venniük az érintett zónák és agglomerációk városiasodásának sajátosságait. Fontos ugyanis, hogy az említett intézkedések ne vezessenek a forgalom és ezáltal szükségszerűen a szennyezőanyag-kibocsátás más városi zónákba és alkalmatlan vagy alulméretezett főútvonalakra tereléséhez, és figyelembe vegyék a lakosság közlekedési szükségleteit. A Francia Köztársaság e tekintetben hangsúlyozza, hogy a 2008/50 irányelv átültetése során a tagállamok rendelkezésére álló mérlegelési mozgásteret a Szerződések rendelkezéseinek, különösen az áruk és a személyek szabad mozgása alapvető elvének tiszteletben tartásával kell gyakorolni, ami nem teszi lehetővé például a közlekedés ágazati tilalmainak bevezetését.

30 Ráadásul az egyéb közlekedési megoldások fejlesztése jelentős és költségek beruházásokat igényelne, ami csupán hosszú távon valósítható meg. A Francia Köztársaság által elfogadott intézkedések hatékonysága nagymértékben függ az autópark modernizációjától is, amelyet hátráltat az a tény, hogy a háztartások a lehető leghosszabb ideig megtartják gépjárműveiket.

31 A Francia Köztársaság egyébiránt azt állítja, hogy az ennél korlátozóbb szabályozások, mint amilyen az üzemanyag adójának emelése, jelenleg nem elképzelhetők a közvélemény e kérdésre való érzékenysége miatt, és közrend megzavarásához vezethetnek. Általánosságban véve az elfogadott intézkedések hatékonysága a lakosság viselkedésétől és a mentalitás változásától függ.

32 Ezen előzetes észrevételek lezárásaként a Francia Köztársaság a Bizottság hanyagságára hivatkozik, mivel az maga későn fogadta el uniós szinten a 2008/50 irányelv által követett célkitűzések megvalósításához szükséges intézkedéseket. A Francia Köztársaság többek között azzal érvel, hogy a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló, 2007. június 20-i 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL 2007. L 171., 1. o.) uniós szinten az NO2-kibocsátásra meghatározott szabványok kívánt hatása gyengébb, mint a 2008/50 irányelv elfogadásakor meghatározott határértékek rögzítésekor előrevetített kibocsátáscsökkenés mértéke.

33 A Francia Köztársaság nem vitatja az óránkénti és az éves NO2-határérték tartós túllépésének fennállását a Bizottság keresetének tárgyát képező zónákban és agglomerációkban. Mindazonáltal vitatja e túllépések állítólagos rendszeres jellegét.

34 Továbbá a Francia Köztársaság emlékeztet arra, hogy a tagállamok többsége strukturális nehézségekkel szembesült, melyek megnehezítették a 2008/50 irányelvben előírt éves NO2-határérték tiszteletben tartását.

35 Ezzel összefüggésben a Francia Köztársaság azzal érvel, hogy figyelembe kell venni a mérőállomások elhelyezkedését az általuk jelzett értékek vizsgálata során, figyelemmel arra, hogy ezek némelyike az NO2-kibocsátás forrásához közelebb található, mint amit a 2008/50 irányelv megkövetel. Figyelembe kell továbbá venni, hogy Franciaországban a levegő minősége összességében javult. A Francia Köztársaság e tekintetben rámutat, hogy az általa hozott intézkedések lehetővé tették az NO2-kibocsátás jelentős csökkentését. 2000 és 2017 között a nemzeti terület egészén több mint felével csökkent azon mérőállomások száma, amelyek az éves NO2-határérték túllépését jelezték. 2010 és 2017 között megfeleződött azon városi - a közúti közlekedés hatásának kitett - mérőállomások száma, amelyek az éves NO2-határérték túllépését jelezték. Ugyanezen időszakban az ezen városi mérőállomások által mért átlagos NO2-koncentráció csökkenése kétszer gyorsabb volt, mint az összes mérőállomást tekintve. Ebből következik, hogy a népességnek az e határérték túllépése hatásainak kitett része csökkent.

36 A Francia Köztársaság végül megállapítja, hogy az említett szerkezeti tényezők jelentette akadályok ellenére Franciaország területének egészén a levegőminőség változásának vizsgálata azt mutatja, hogy 2010 óta az NO2-kibocsátás és -koncentráció jelentős mértékben csökkent a francia hatóságok által hozott intézkedések hatására.

A Bíróság álláspontja

37 A 2008/50 irányelv 13. cikke (1) bekezdése első albekezdésének megsértésére alapított kifogást az állandó ítélkezési gyakorlatra tekintettel kell értékelni, amely szerint az EUMSZ 258. cikk szerinti eljárás az EUM-Szerződésből vagy valamely másodlagos jogi aktusból származó kötelezettségek tagállamok általi megszegésének objektív megállapításán alapszik (2018. február 22-iBizottság kontra Lengyelország ítélet, C-336/16, EU:C:2018:94, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38 Ebből következik, hogy a jelen esetben a környezeti levegő NO2 határértékei túllépésének ténye önmagában elegendő a 2008/50 irányelv 13. cikkének az ezen irányelv XI. mellékletével összefüggésben értelmezett (1) bekezdése rendelkezései megsértésének megállapításához (lásd analógia útján: 2018. február 22-iBizottság kontra Lengyelország ítélet, C-336/16, EU:C:2018:94, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39 Márpedig a jelen esetben a Francia Köztársaság által a 2008/50 irányelv 27. cikke szerint benyújtott, a levegőminőségről szóló éves jelentésekben szereplő adatokból kitűnik, hogy 2010 és 2016 között e tagállam rendszeresen túllépte egyrészt tizenkét agglomerációban és zónában az éves NO2-határértéket, másrészt ezen szennyező anyagok tekintetében ezen agglomerációk és zónák közül kettőben az óránkénti határértéket.

40 Ebből következik, hogy az így megállapított túllépést nemcsak tartósnak kell tekinteni, ahogyan azt egyébiránt a Francia Köztársaság is elismeri a pert megelőző eljárás óta, hanem rendszeresnek is, mégpedig anélkül, hogy a Bizottságnak e túllépésre vonatkozóan további bizonyítékokat kellene szolgáltatnia.

41 A Francia Köztársaság azon érvét illetően, amely szerint a 2008/50 irányelv 13. cikkének az ezen irányelv XI. mellékletével összefüggésben értelmezett (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeinek megszegését az említett irányelv átültetése során felmerült strukturális nehézségekre tekintettel kell értékelni, emlékeztetni kell arra, hogy ezen irányelv XI. melléklete értelmében 2010. január 1-jében határozták meg azon időpontont, amikortól kezdve az NO2-határértékeket tiszteletben kellett tartani.

42 Márpedig amennyiben objektíve megállapítást nyert, hogy valamely tagállam nem teljesítette az EUM-Szerződés vagy más, másodlagos jogi aktus értelmében fennálló kötelezettségeit, nem bír relevanciával, hogy a kötelezettségszegés azon tagállam szándékából vagy gondatlanságából ered, amelynek felróható, vagy pedig olyan technikai nehézségekből, amelyekkel e tagállam szembesült (2017. április 5-iBizottság kontra Bulgária ítélet, C-488/15, EU:C:2017:267, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43 Következésképpen a Francia Köztársaságnak a strukturális nehézségek fennállására vonatkozó érvét el kell utasítani.

44 Ugyanez érvényes e tagállamnak az NO2-határértékek túllépésének nem reprezentatív jellegére vonatkozó érvére is. Ugyanis először is azt a tényt illetően, hogy a Bizottság csupán azon mérőállomások adatait vette figyelembe, amelyek az adott zónában a környezeti levegő NO2-koncentrációjára vonatkozó legmagasabb éves és óránkénti értéket jelezték, elegendő emlékeztetni arra, hogy a 2008/50 irányelv 13. cikkének (1) bekezdését és 23. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni - azon szabályozás általános rendszerére és céljaira tekintettel, amelynek e rendelkezések a részét képezik -, hogy az ezen irányelv XI. mellékletében a naptári évre számított átlagszámítási időszak tekintetében rögzített valamely határérték túllépésének megállapítása céljából elegendő, ha egy elszigetelt mintavételi ponton az ezen értéket meghaladó szennyezési szintet mérnek (2019. június 26-iCraeynest és társai ítélet, C-723/17, EU:C:2019:533, 60., 66. és 68. pont). Ebből következik, hogy a Bizottság a jelen keresettel érintett tizenkét zóna vagy agglomeráció mindegyike tekintetében figyelembe vehette az érintett zónában vagy agglomerációban a környezeti levegő NO2-koncentrációjára vonatkozó legmagasabb éves és óránkénti értéket jelező mérőállomás adatait.

45 Másodszor, azon érvet illetően, amely szerint a felrótt túllépéseket olyan mérőállomások rögzítették, amelyek a legközelebb helyezkednek el jelentős főútvonalakhoz, ráadásul némelyikük az NO2-kibocsátás forrásához közelebb található, mint amit a 2008/50 irányelv megkövetel, meg kell állapítani, hogy igaz ugyan, hogy a mintavételi pontok elhelyezkedése központi helyet foglal el a levegőminőség vizsgálatának és javításának az irányelvben előírt rendszerében, és magának ennek az irányelvnek a célja kerülne veszélybe, ha a valamely adott zónában vagy agglomerációban elhelyezkedő mintavételi pontokat nem az irányelvben előírt kritériumoknak megfelelően helyeznék el (2019. június 26-iCraeynest és társai ítélet, C-723/17, EU:C:2019:533, 47. és 49. pont), a Francia Köztársaság nem vitatja, hogy a mérőállomások jelentős főútvonalak közelében való elhelyezése megfelel a mintavételi pontok 2008/50 irányelv III. mellékletében meghatározott nagyléptékű elhelyezése szempontjainak.

46 Ami a Francia Köztársaság azon érvét illeti, hogy az uniós jog és különösen az áruk szabad mozgása tiszteletben tartásának szükségessége korlátozza a tagállamok mozgásterét a közúti közlekedés által generált NO2-kibocsátás csökkentésére irányuló olyan intézkedések elfogadása tekintetében, mint amilyen az ágazati közlekedési tilalom, emlékeztetni kell arra, hogy ahogyan a 2011. december 21-iBizottság kontra Ausztria ítélet (C-28/09, EU:C:2011:854) 117., 138. és 140. pontjából kitűnik, a Bíróság kimondta, hogy az ilyen ágazati tilalom alkalmas lehet a környezetvédelemre irányuló cél elérésének biztosítására, és igazolhatja az áruk szabad mozgása elvének korlátozását, feltéve, hogy az így kitűzött célra tekintettel nem létezik az áruk szabad mozgását kevésbé korlátozó intézkedés.

47 Azon érvvel kapcsolatban, hogy a Bizottság későn fogadta el a 2008/50 irányelv által követett célkitűzések megvalósításához szükséges intézkedéseket, meg kell állapítani, hogy e tény nem olyan jellegű, amely mentesíthetné a Francia Köztársaságot a 2008/50 irányelv 13. cikkének az ezen irányelv XI. mellékletével összefüggésben értelmezett (1) bekezdéséből eredő kötelezettségei tiszteletben tartása alól.

48 A Francia Köztársaság továbbá úgy véli, hogy az NO2-kibocsátásra meghatározott szabványok kívánt hatása gyengébbnek bizonyult, mint a 2008/50 irányelv elfogadásakor meghatározott határértékek rögzítésekor előrevetített kibocsátáscsökkenés mértéke. E tekintetben rá kell mutatni, hogy amellett, hogy az e szabványok hatálya alá tartozó gépjárművek nem az egyedüli okozói az NO2-kibocsátásnak - amit egyébiránt a Francia Köztársaság is elismert -, és hogy a típusjóváhagyásra vonatkozó uniós szabályozás nem mentesítheti a tagállamokat a 2010. január 1-je óta meghatározott határértékek tiszteletben tartásának kötelezettsége alól, a Francia Köztársaság figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a 2008/50 irányelv 1. cikke 1. pontjának és 2. cikke 5. pontjának az ezen irányelv (1)-(3) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett rendelkezéseinek megfelelően a határértékeket nem a 715/2007 rendeletben előírt szabványok kívánt hatására tekintettel határozták meg, hanem tudományos információk és a tagállamok tapasztalata alapján, hogy tükrözze az Európai Unió és a tagállamok által a levegőt szennyező anyagok emberi egészségre és általában véve a környezetre gyakorolt káros hatásainak elkerülése, megelőzése vagy csökkentése érdekében megfelelőnek ítélt szintet.

49 Egyébiránt a Francia Köztársaság állításával ellentétben egy, a begyűjtött adatok által jelzett esetleges csökkenő részleges tendencia, amely azonban nem eredményezi azt, hogy e tagállam megfeleljen az általa tiszteletben tartandó határértékeknek, nem alkalmas az e tekintetben neki felróható kötelezettségszegés megállapításának megkérdőjelezésére (2018. február 22-iBizottság kontra Lengyelország ítélet, C-336/16, EU:C:2018:94, 65. pont).

50 Ilyen körülmények között az első kifogásnak helyt kell adni.

A 2008/50 irányelv 23. cikkének az ezen irányelv XV. melléklete A. szakaszával összefüggésben értelmezett (1) bekezdése megsértésére vonatkozó második kifogásról

A felek érvei

51 Második kifogásával a Bizottság lényegében azt állítja, hogy a Francia Köztársaság 2010. június 11. óta nem teljesítette a 2008/50 irányelv 23. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

52 A Bizottság e tekintetben jelzi, hogy igaz ugyan, hogy e rendelkezés végrehajtása keretében a levegőminőségi terveiben a tagállam rendelkezik bizonyos mérlegelési mozgástérrel a meghozandó intézkedések kiválasztása során, mindazonáltal ezen intézkedéseknek lehetővé kell tenniük, hogy a határértékek túllépésének időtartama a lehető legrövidebb legyen.

53 Annak meghatározása érdekében, hogy a levegőminőségi terv megfelelő intézkedéseket ír-e elő annak érdekében, hogy a határértékek túllépésének időtartama a lehető legrövidebb legyen, ami esetről esetre történő értékelést igényel, a Bizottság azzal érvel, hogy hat tényezőt kell figyelembe venni, amelyek többek között a jelen ítélet 37. és 42. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatából fakadnak.

54 Elsősorban a határértékek hosszú időn át tartó túllépése, valamint másodsorban a határértékek túllépésének jövőbeni becsült időtartama a 2008/50 irányelv 23. cikke alapján őt terhelő e kötelezettség érintett tagállam általi megsértése fontos mutatójának minősülnek.

55 Harmadsorban tekintetbe kell venni a határértékek túllépésének abszolút mértékét. Minél jelentősebb az eltérés a 2008/50 irányelvben meghatározott határértéktől, különösen a legutóbbi években, annál inkább jelzi a levegőminőségi tervben előírt intézkedések ambíciójának hiánya a 2008/50 irányelv 23. cikkében előírt kötelezettségek hiányát.

56 Negyedsorban a környezeti levegő éves NO2-koncentrációjának különösen a legutóbbi években való változása alkalmas az említett rendelkezés megsértésének jelzésére. Amennyiben ez a tendencia növekvő vagy stagnáló, az szintén a tervben előírt intézkedések nem megfelelő voltának erőteljes jele. Még a csökkenő tendencia is jelezheti a 2008/50 irányelv 23. cikkében előírt követelmények megsértését, amennyiben e csökkenés üteme a túllépés mértékéhez képest túl alacsony a túllépés lehető legrövidebb időtartamon belüli megszüntetéséhez.

57 Ötödször, figyelembe kell venni a tervek formális tartalmát, különösen azt, hogy azokban szerepel-e a 2008/50 irányelv XV. mellékletének A szakaszában megkövetelt összes információ. E tekintetben a Bizottság Kokott főtanácsnoknak a 2017. április 5-iBizottság kontra Bulgária ítélet (C-488/15, EU:C:2017:267) alapjául szolgáló ügyben előterjesztett indítványának 113. pontjára hivatkozik, amelyből kitűnik, hogy ezen információk elsődleges fontosságúak.

58 Hatodszor, a Bizottság javasolja a tervek tartalmának figyelembevételét is, különösen az e tervekben elvégzett elemzés és a tervezett intézkedések közötti megfelelést, az lehetséges intézkedések összessége elemzését, az említett tervekben kiválasztott intézkedések földrajzi és ágazati lefedettségét, valamint ezen intézkedések kötelező vagy csupán ösztönző jellegét illetően.

59 A Bizottság elismeri, hogy a jelen ügyben a keresetével érintett mind a tizenkét zóna tekintetében készült formálisan levegőminőségi terv az indokolással ellátott véleményben megállapított határidő lejárta, vagyis 2017. április 16. előtt. Mindazonáltal a Bizottság úgy véli, hogy e tervek nem hatékonyak, mivel nem vetettek véget a Franciaországban 2010 óta fennálló folyamatos túllépéseknek. Ráadásul az említett tervek és a Franciaország által elfogadott intézkedések, valamint az e tagállam hatóságai által a pert megelőző eljárásban közölt adatok elemzését követően a Bizottság - e hatóságoknak passzív magatartásukat és nem kötelező intézkedések elfogadását róva fel - azt állítja, hogy a szóban forgó tervek nem írnak elő megfelelő intézkedéseket ahhoz, hogy az NO2-határértékek túllépésének időtartama a "lehető legrövidebb" legyen. Egyébiránt e tervek egyike sem hivatkozik a strukturális átalakítások szükségességére.

60 Végül, a Bizottság előadja, hogy a Francia Köztársaság által 2017. április 16. - az indokolással ellátott véleményben előírt határidő - után elfogadott különböző jogi aktusok megerősítik a 2008/50 irányelv 23. cikkének megsértését.

61 A Bizottság jelzi, hogy kétségtelen, hogy a Francia Köztársaság 2017. május 10-én elfogadott egy tervet a légszennyező anyagok kibocsátásának csökkentése érdekében, amely valamennyi ágazatban előír bizonyos kibocsátáscsökkentési intézkedéseket, és intézkedéseket irányoz elő különösen a közúti közlekedéshez kapcsolódó kibocsátások csökkentése érdekében, mint amilyen a benzin és a dízel adójának közelítése vagy a tiszta járművek vásárlásának előmozdítása. Mindazonáltal e tervből kitűnik, hogy a határértékek tiszteletben tartására legkorábban csak 2030-ban kerül sor.

62 Ezzel összefüggésben a Bizottság emlékeztet arra, hogy a Conseil d'État (államtanács, Franciaország) egy 2017. július 12-i ítéletében Franciaország területének tizenhat zónájában megállapította a 2008/50 irányelv 13. és 23. cikkét átültető francia szabályozás megsértését.

63 Továbbá a Bizottság azt állítja, hogy a Francia Köztársaság által a 2018. február 8-i levelében közölt információkból kitűnik, hogy 2020-ban tíz mérőállomáson nem fogják teljesíteni a határértékeket, e szám 2030-ig háromra csökken, anélkül azonban, hogy megadnák e mérőállomások elhelyezkedését. Ez mindenesetre megerősíti a 2008/50 irányelv 23. cikkéből eredő kötelezettségek e tagállam általi folyamatos, az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidőn túli megsértését.

64 A Bizottság arra is hivatkozik, hogy a francia hatóságok 2018. április 20-án közöltek vele egy listát további, tényleges vagy bejelentett intézkedésekről. Mindazonáltal ezen intézkedések hatásának semmiféle számszerűsítésére nem került sor, sem olyan időpont közlésére, amikorra megszüntetik az NO2-határértékek túllépését a jelen kereset tárgyát képező tizenkét zóna mindegyikében.

65 Ráadásul a Bizottság szerint a Francia Köztársaság által felhozott, strukturális nehézségek fennállására vonatkozó érv nem alapul semmiféle, a jelen kereset tárgyát képező tizenkét zóna mindegyikére kiterjedő, esetről esetre történő elemzésen. Mivel valójában egy általános érvről van szó, azt mint ténybeli szempontból nem bizonyítottat el kell utasítani.

66 A Bizottság arra is hivatkozik, hogy a Francia Köztársaság által az ellenkérelmében előterjesztett, ténybeli elemekre vonatkozó értékelés megerősíti, hogy a szóban forgó zónák egyike sem képezi olyan terv tárgyát, amely megfelelő intézkedéseket írna elő ahhoz, hogy a határértékek túllépésének időtartama a lehető legrövidebb legyen. Egyébiránt a francia kormány által bemutatott tények többsége olyan cselekvésekre vonatkozik, amelyeket jóval az indokolással ellátott véleményre adott válasz határidejének lejártát követően írtak elő, és amelyek megvalósítása néha több mint tizenöt évvel az NO2-határértékek hatálybalépését követően esedékes.

67 Egyébiránt a Bizottság elutasítja azon érvet, amely szerint a lakosságnak csupán csekély részét érinti az NO2-határértékek túllépése, mivel az ilyen érv nem releváns a 2008/50 irányelv tekintetében, amely nem tartalmaz de minimis szabályokat.

68 A Francia Köztársaság arra hivatkozik, hogy strukturális nehézségekkel szembesült azon intézkedések végrehajtása során, amelyeket annak érdekében fogadott el, hogy a határértékek túllépésének időtartama a lehető legrövidebb legyen, és e nehézségek csökkentették ezen intézkedések hatékonyságát.

69 A Francia Köztársaság arra is hivatkozik, hogy a Bizottság tévesen értelmezi a 2008/50 irányelv 23. cikkének az ezen irányelv XV. mellékletével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését.

70 E tekintetben a Francia Köztársaság vitatja azt a módot, ahogyan a Bizottság a Bíróságnak a környezeti levegőben lévő PM10 határértékek túllépésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatára támaszkodik a levegőminőségi tervek abban a tekintetben megfelelő jellegének értékelése érdekében, hogy a határértékek túllépésének időtartama a 2008/50 irányelv 23. cikkének (1) bekezdésével összhangban a lehető legrövidebb legyen, mivel az e két szennyező anyag kibocsátásával szembeni küzdelem intézkedéseivel szembeni követelmények eltérőek. A Francia Köztársaság többek között azt rója fel a Bizottságnak, hogy az azon követelményre tekintettel hozott intézkedések megfelelő jellegének esetről esetre történő, szükségszerű vizsgálata keretében, hogy a túllépés időtartamának a lehető legrövidebbnek kell lennie, nem vette figyelembe az NO2-kibocsátás sajátos jellemzőit, a túllépés helyét a forgalom által befolyásolt városi zónákban és az NO2-kibocsátás sajátos strukturális kötöttségeit, noha az NO2-határértékek túllépésének 2010. január 1-je óta való tartós fennállása önmagában nem teszi lehetővé ezen intézkedések nem megfelelő jellegének bizonyítását, a Bizottság állításával ellentétben.

71 A Francia Köztársaság továbbá hangsúlyozza, hogy a szóban forgó tervek - amelyek a Bizottság véleményétől eltérően tartalmaznak proaktív és megfelelő intézkedéseket, és némelyikük kötelező erővel bír - lehetővé tették Franciaországban a levegőminőség általános és igen jelentős javítását. E javulás tovább folytatódik, jóllehet még nem teszi lehetővé az NO2-kibocsátás határértékei a Bizottság által a jelen kereset keretében hivatkozott túllépésének megszüntetését.

72 Azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság azt sugallja, hogy a levegőminőségi terveknek meg kell jelölniük a 2008/50 irányelv XI. mellékletében meghatározott határértékek betartásának időpontját, a Francia Köztársaság rámutat, hogy ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem kötelezi kifejezetten a tagállami hatóságokat arra, hogy a terveikben ilyen időpontot jelöljenek meg. Az említett irányelv XV. melléklete ugyanis a környezeti levegő minőségének javítását célzó helyi, regionális vagy nemzeti levegőminőségi tervekben rögzítendő információk között azt írja elő, hogy e tervekben "a végrehajtás menetrendjének" és "a levegőminőség tervezett javulásának és az ezen célkitűzések eléréséhez várhatóan szükséges idő becslésének" kell szerepelnie. Márpedig ebből nem következik, hogy az említett terveknek meg kell jelölniük azt az időpontot, amikor e határértékeket betartják. Az "ezen célkitűzések elérése" fordulat a környezeti levegő minősége javulásának az e tervekben meghatározott célkitűzéseire vonatkozik, nem pedig az e mellékletben rögzített határértékek tiszteletben tartására.

73 A Francia Köztársaság azzal érvel, hogy a levegőminőségi tervek megfelelő jellegét esetről esetre kell vizsgálni a szóban forgó tizenkét zónában vagy agglomerációban megoldandó sajátos helyi nehézségekre tekintettel, és e tekintetben áttekintést ad minden egyes zóna e sajátos nehézsége közül néhányról, valamint azon legutóbbi intézkedésekről, amelyeket az NO2-határértékek túllépésének megszüntetése érdekében fogadott el. A Francia Köztársaság ebből arra következtet, hogy nem szegte meg a 2008/50 irányelv 23. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

A Bíróság álláspontja

74 A 2008/50 irányelv 23. cikke (1) bekezdésének második albekezdéséből következik, hogy amennyiben az NO2 határértékeinek túllépésére a teljesítés végrehajtására előírt határidő leteltét követően kerül sor, az érintett tagállamnak bizonyos követelményeknek megfelelő levegőminőségi tervet kell készítenie.

75 Így e tervnek megfelelő intézkedéseket kell megállapítania annak érdekében, hogy a túllépés időtartama a lehető legrövidebb legyen, és magában foglalhat érzékeny népességcsoportok - köztük a gyermekek - védelmére irányuló további, egyedi intézkedéseket is. Ezenfelül a 2008/50 irányelv 23. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében e tervnek tartalmaznia kell legalább az ezen irányelv XV. mellékletének A. szakaszában felsorolt információkat, és tartalmazhat a 24. cikknek megfelelő intézkedéseket. Ezen tervről a Bizottságot haladéktalanul, de legkésőbb két évvel azon év végét követően, amikor az első túllépést megfigyelték, tájékoztatni kell.

76 A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a 2008/50 irányelv 23. cikkének (1) bekezdése általános hatállyal rendelkezik, mivel időbeli korlátozás nélkül alkalmazandó a szennyező anyagok ezen irányelv által meghatározott határértékeinek akár a 2008/50 irányelv által, akár ezen irányelv 22. cikke alapján a Bizottság által előírt határidő lejártát követő túllépése esetén (2017. április 5-iBizottság kontra Bulgária ítélet, C-488/15, EU:C:2017:267, 104. pont).

77 Ezzel összefüggésben a Francia Köztársaság azon érvelését illetően, amely a Bíróság által a 2017. április 5-iBizottság kontra Bulgária ítéletben (C-488/15, EU:C:2017:267) és a 2018. február 22-iBizottság kontra Lengyelország ítéletben (C-336/16, EU:C:2018:94) a környezeti levegőben lévő PM10-határértékek túllépésére vonatkozóan kimunkált ítélkezési gyakorlatnak a levegőminőségi tervek abban a tekintetben való értékelése érdekében való figyelembevételére vonatkozik, hogy a határértékek túllépésének időtartama a lehető legrövidebb legyen, rá kell mutatni, hogy a 2008/50 irányelv 13. és 23. cikkei megkülönböztetés nélkül vonatkoznak a környezeti levegő minden szennyező anyagára, amelyre ezen irányelv alkalmazandó. Az említett ítélkezési gyakorlat tehát elemzési keretként átültethető annak értékeléséhez, hogy valamely tagállam tiszteletben tartja-e a 23. cikkből eredő kötelezettségeit a PM10-től eltérő szennyező anyag tekintetében, amennyiben e szennyező anyag az említett irányelv hatálya alá tartozik.

78 Meg kell állapítani, hogy e rendelkezés közvetlen kapcsolatot állít fel egyrészt az NO2-re vonatkozó, a 2008/50 irányelv XI. mellékletével összefüggésben értelmezett 13. cikke (1) bekezdésének rendelkezései által előírt határértékek túllépése, másrészt pedig e tervek kidolgozása között (lásd ebben az értelemben: 2017. április 5-iBizottság kontra Bulgária ítélet, C-488/15, EU:C:2017:267, 83. pont; 2018. február 22-iBizottság kontra Lengyelország ítélet, C-336/16, EU:C:2018:94, 76. pont).

79 E terveket csak a szennyezés veszélyének csökkentésére irányuló cél és a fennálló különböző köz- és magánérdekek közötti egyensúly alapján lehet elfogadni (2017. április 5-iBizottság kontra Bulgária ítélet, C-488/15, EU:C:2017:267, 106. pont; Bizottság kontra Lengyelország ítélet, C-336/16, EU:C:2018:94, 93. pont).

80 Ennélfogva az a tény, hogy valamely tagállam túllépi a környezeti levegő NO2 határértékeit, önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy e tagállam nem tett eleget a 2008/50 irányelv 23. cikke (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő kötelezettségeknek (lásd analógia útján: 2017. április 5-iBizottság kontra Bulgária ítélet, C-488/15, EU:C:2017:267, 107. pont; Bizottság kontra Lengyelország ítélet, C-336/16, EU:C:2018:94, 94. pont).

81 Ugyanis e rendelkezésből az következik, hogy jóllehet a tagállamok bizonyos mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a megteendő intézkedések terén, ezen intézkedéseknek mindenképpen lehetővé kell tenniük, hogy a határértékek túllépésének időtartama a lehető legrövidebb legyen (2017. április 5-iBizottság kontra Bulgária ítélet, C-488/15, EU:C:2017:267, 109. pont; Bizottság kontra Lengyelország ítélet, C-336/16, EU:C:2018:94, 95. pont).

82 Ilyen körülmények között azt kell megvizsgálni, eseti elemzés útján, hogy az érintett tagállam által kidolgozott tervek összhangban állnak-e a 2008/50 irányelv 23. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével (2017. április 5-iBizottság kontra Bulgária ítélet, C-488/15, EU:C:2017:267, 108. pont).

83 A jelen ügyben a Francia Köztársaság azt állítja, hogy az általa kidolgozott levegőminőségi tervekben elfogadott intézkedésekkel kapcsolatosan jelzett határidők az NO2-re alkalmazandó határértékek túllépésének megszüntetéséhez szükséges strukturális átalakítások mértékéhez igazodnak, kiemelve többek között egyrészt a végrehajtandó beruházások terhéből és költségeiből eredő nehézségeket, másrészt az NO2-kibocsátással szembeni küzdelem terén fennálló kötöttségeket, mint amilyen a gépjárművek számának többek között a demográfiai növekedésből eredő emelkedése, azon körülmény, hogy a gépjárműpark modernizálásához szükséges intézkedések megvalósítása szükségszerűen időigényes, a jelentős főútvonalak megváltoztatásának nehézsége, vagy a közvélemény érzékenysége bizonyos intézkedésekkel kapcsolatban, különösen az üzemanyagok adójának növelése, valamint a gépjárművek használatához való ragaszkodás.

84 Ezzel összefüggésben meg kell állapítani, hogy ezek azon általános jellegű tények, melyeket a Francia Köztársaság e tervekben említett, anélkül, hogy további pontosítással szolgált volna vagy alaposabb eseti elemzést végzett volna a Bizottság keresetével érintett tizenkét zóna tekintetében.

85 Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már kimondta, hogy a megvalósítandó nagymértékű beruházások társadalmi-gazdasági és költségvetési hatásaihoz kapcsolódó strukturális nehézségek nem kivételes jellegűek, és nem zárják ki a rövidebb határidők megállapításának lehetőségét (lásd analógia útján: Bizottság kontra Lengyelország ítélet, C-336/16, EU:C:2018:94, 101. pont).

86 Az ilyen, többek között az NO2-kibocsátással szembeni küzdelem terén fennálló kötöttségekhez kapcsolódó strukturális nehézségek fennállása - különösen olyan körülmények között, amikor a megállapított túllépések kizárólag a jelentős főútvonalak körül fordulnak elő - mindazonáltal releváns lehet a jelen ítélet 77. pontjában említett egyensúly keretében annak megállapításához, hogy a túllépés időtartama a lehető legrövidebb, amennyiben a tagállam e célból minden megfelelő intézkedést megtett.

87 Márpedig rá kell mutatni, hogy a jelen keresettel érintett különböző zónák és agglomerációk esetről esetre történő vizsgálata keretében a Francia Köztársaság - annak ellenére, hogy az érintett zónák és agglomerációk némelyikében kimutatott bizonyos fokú túllépéscsökkentést -, következetesen olyan intézkedéseket mutatott be, amelyek egyrészt nem szolgálnak pontosítással az érintett helyeket, ezen intézkedések ütemezését és számszerűsített hatását illetően, másrészt amelyeket többségükben az indokolással ellátott véleményre adott válasz határidejének lejártát követően fogadtak el vagy vettek tervbe, avagy elfogadás vagy tervezés alatt állnak, néha az NO2-határértékek hatálybalépését követő több mint tizenöt éves megvalósítási idő mellett.

88 Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a környezeti levegő NO2 határértékeinek túllépése esetén az érintett tagállam 2010. június 11. óta levegőminőségi terveket köteles kidolgozni. Ahogyan az a Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, a határértékek túllépését Franciaországban már ezen időpontban megállapították. Ennélfogva ezen időponttól kezdődően, amely időpontra a Francia Köztársaságnak hatályba kellett volna léptetnie a 2008/50 irányelvnek való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket ezen irányelv 33. cikkének (1) bekezdésével összhangban, e tagállamnak az említett irányelv 23. cikkének (1) bekezdése alapján el kellett volna fogadnia és a lehető leggyorsabban végre kellett volna hajtania a megfelelő intézkedéseket.

89 A jelen ítélet 87. pontjában említett körülmények között meg kell állapítani, hogy a Francia Köztársaság nyilvánvalóan nem fogadta el megfelelő időben azokat a megfelelő intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy a túllépés időtartama a lehető legrövidebb legyen. Így a szóban forgó határértékek túllépése hét egymást követő év során rendszeres és tartós e tagállamban, azon kötelezettség ellenére, hogy az utóbbinak minden megfelelő és hatékony intézkedést meg kellett tennie annak érdekében, hogy megfeleljen azon követelménynek, hogy a túllépés időtartama a lehető legrövidebb legyen.

90 Egy ilyen helyzet önmagában azt mutatja, anélkül, hogy a Francia Köztársaság által kidolgozott tervek részletekbe menő vizsgálatára lenne szükség, hogy a jelen esetben e tagállam nem léptetett hatályba megfelelő és hatékony intézkedéseket annak érdekében, hogy az NO2-határértékek túllépésének időtartama a "lehető legrövidebb" legyen a 2008/50 irányelv 23. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében (2017. április 5-iBizottság kontra Bulgária ítélet, C-488/15, EU:C:2017:267, 117. pont).

91 Ebből következik, hogy a Francia Köztársaság által előadott érvek önmagukban nem igazolhatják az ilyen hosszú határidőket az említett túllépések megszűntetése vonatkozásában, azon követelményre tekintettel, hogy a túllépés időtartama a lehető legrövidebb legyen.

92 Ilyen körülmények között a Bizottság által hivatkozott második kifogásnak helyt kell adni.

93 A fenti megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy:

- a Francia Köztársaság azáltal, hogy az NO2 éves határértékét 2010. január 1-je óta az alábbi tizenkét francia levegőminőségi agglomeráció és zóna tekintetében rendszeresen és tartósan túllépte: Marseille (FR03A02), Toulon (FR03A03), Párizs (FR04A01), Auvergne-Clermont-Ferrand (FR07A01), Montpellier (FR08A01), Toulouse Midi-Pyrénées (FR12A01), zone urbaine régionale (ZUR) Reims Champagne-Ardenne (FR14N10), Grenoble Rhône-Alpes (FR15A01), Strasbourg (FR16A02), Lyon Rhône-Alpes (FR20A01), ZUR Vallée de l'Arve Rhône-Alpes (FR20N10) és Nizza (FR24A01), és a nitrogén-dioxid óráként mért határértékét 2010. január 1-je óta az alábbi két francia levegőminőségi agglomeráció és zóna tekintetében rendszeresen és tartósan túllépte: Párizs (FR04A01) és Lyon Rhône-Alpes (FR20A01), ezen időpont óta folyamatosan nem teljesítette a 2008/50 irányelv 13. cikkének az ezen irányelv XI. mellékletével összefüggésben értelmezett (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, mégpedig a határértékek 2010-ben való hatálybalépése óta,

- a Francia Köztársaság 2010. június 11-e óta nem teljesítette az említett irányelv 23. cikkének az ezen irányelv XI. mellékletével összefüggésben értelmezett (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, különösen az ezen irányelv 23. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében előírt azon kötelezettségét, hogy ügyeljen arra, hogy a túllépés időtartama a lehető legrövidebb ideig tartson.

A költségekről

94 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Francia Köztársaságot, mivel az általa felhozott jogalapok többsége tekintetében pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Francia Köztársaság azáltal, hogy a nitrogén-dioxid (NO2) éves határértékét 2010. január 1-je óta az alábbi tizenkét francia levegőminőségi agglomeráció és zóna tekintetében rendszeresen és tartósan túllépte: Marseille (FR03A02), Toulon (FR03A03), Párizs (FR04A01), Auvergne-Clermont-Ferrand (FR07A01), Montpellier (FR08A01), Toulouse Midi-Pyrénées (FR12A01), zone urbaine régionale (ZUR) Reims Champagne-Ardenne (FR14N10), Grenoble Rhône-Alpes (FR15A01), Strasbourg (FR16A02), Lyon Rhône-Alpes (FR20A01), ZUR Vallée de l'Arve Rhône-Alpes (FR20N10) és Nizza (FR24A01), és a nitrogén-dioxid óráként mért határértékét 2010. január 1-je óta az alábbi két francia levegőminőségi agglomeráció és zóna tekintetében rendszeresen és tartósan túllépte: Párizs (FR04A01) és Lyon Rhône-Alpes (FR20A01), ezen időpont óta folyamatosan nem teljesítette a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 13. cikkének az ezen irányelv XI. mellékletével összefüggésben értelmezett (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, mégpedig a határértékek 2010-ben való hatálybalépése óta.

A Francia Köztársaság 2010. június 11-e óta nem teljesítette az említett irányelv 23. cikkének az ezen irányelv XI. mellékletével összefüggésben értelmezett (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, különösen az ugyanezen irányelv 23. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében előírt azon kötelezettségét, hogy ügyeljen arra, hogy a túllépés időtartama a lehető legrövidebb ideig tartson.

2) A Bíróság a Francia Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.

Lábjegyzetek:

[1] A dokumentum eredetije megtekinthető CELEX: 62018CJ0636 - https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:62018CJ0636&locale=hu