31999L0030[1]

A Tanács 1999/30/EK irányelve (1999. április 22.) a környezeti levegőben lévő kén-dioxidra, nitrogén-dioxidra és nitrogén-oxidokra, valamint porra és ólomra vonatkozó határértékekről

A TANÁCS 1999/30/EK IRÁNYELVE

(1999. április 22.)

a környezeti levegőben lévő kén-dioxidra, nitrogén-dioxidra és nitrogén-oxidokra, valamint porra és ólomra vonatkozó határértékekről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 130s. cikk (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 2 ),

A Szerződés 189c. cikkében ( 3 ) szabályozott eljárásnak megfelelően,

(1)

mivel a Szerződés 130r. cikkében foglalt elvek alapján az Európai Közösségnek a környezetre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó politikai és cselekvési programja (az ötödik környezetvédelmi cselekvési program ( 4 ), különösen a légszennyező anyagok jogi szabályozására vonatkozóan módosítást helyez kilátásba; mivel ez a program hosszú távú levegőminőségi célkitűzések megfogalmazását ajánlja;

(2)

mivel a Szerződés 129. cikke biztosítja, hogy az egészségvédelmi követelmények a Közösség politikájának részét képezzék; mivel a Szerződés 3. cikkének o. pontja előírja, hogy a Közösségben végzett tevékenységek hozzájáruljanak az egészségvédelem magas szintjének eléréséhez;

(3)

mivel a környezeti levegő minőségének vizsgálatáról és ellenőrzéséről szóló, 1996. szeptember 27-i 96/62/EK tanácsi irányelv ( 5 ) 4. cikkének (5) bekezdése alapján fogadja el a Tanács az (1) bekezdésben foglalt jogszabályokat és az ugyanennek a cikknek (3) és (4) bekezdésében megállapított rendelkezéseket;

(4)

mivel az ebben az irányelvben meghatározott határértékek minimális követelmények; mivel a Szerződés 130t. cikkével összhangban a tagállamok szigorúbb védőintézkedéseket tarthatnak fenn vagy vezethetnek be; mivel a szigorúbb határértékek különösen a lakosság kiszolgáltatott csoportjainak, mint például a gyermekek és a kórházi betegek egészségének védelme érdekében vezethetők be; mivel a tagállam megkövetelheti, hogy a határértékeket már az irányelvben megállapított időpontok előtt érjék el;

(5)

mivel az ökoszisztémát meg kell védeni a kén-dioxid káros hatásaitól; mivel a növényzetet meg kell védeni a nitrogén-oxidok káros hatásaitól;

(6)

mivel a különböző típusú pornak különféle káros hatásai lehetnek az emberi egészségre; mivel bizonyított, hogy az emberi tevékenységből származó pornak való expozícióval kapcsolatos kockázat nagyobb az emberi egészségre, mint a környezeti levegőben természetes módon előforduló pornak való expozícióval kapcsolatos kockázat;

(7)

mivel a 96/62/EK irányelv megköveteli, hogy cselekvési terveket dolgozzanak ki azon övezetekre, amelyeken belül a környezeti levegőben lévő szennyező anyagok koncentrációja meghaladja a határértékeket és még azt az ideiglenes tűréshatárt is, amit annak érdekében alkalmaznak, hogy a meghatározott időpontban vagy időpontokban biztosítsák a határértékeknek való megfelelést; mivel amennyiben ezek a határértékek porra vonatkoznak, úgy az cselekvési tervnek és egyéb szennyezés-csökkentési stratégiának a porkoncentráció teljes csökkentése részeként a finom por koncentrációjának csökkentését kell megcéloznia;

(8)

mivel a 96/62/EK irányelv biztosítja azt, hogy a határértékek számszerű értékei és készenléti küszöbértékei az e területen dolgozó nemzetközi tudományos csoportok által végzett munka eredményén alapuljanak; mivel a Bizottság arra törekszik, hogy figyelembe vegye az érintett járványtani és környezetvédelmi területeken született legújabb tudományos kutatási adatokat és az olyan elemek ismételt vizsgálatára használt legújabb módszertani fejlesztéseket, amelyeken a határértékek és a riasztási küszöbértékek alapulnak;

(9)

mivel ahhoz, hogy elősegítse ezen irányelv 2003-ban történő felülvizsgálatát, a Bizottságnak és a tagállamoknak fontolóra kell venniük azon kutatások bátorítását, amelyek az itt meghatározott szennyező anyagok, nevezetesen a kén-dioxid, nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok, a por és az ólom hatásainak kutatására irányulnak;

(10)

mivel a szabványosított, pontos mérési módszerek és a mérőállomások elhelyezésére vonatkozó közös kritériumok fontos elemei a környezeti levegőminőség vizsgálatának, amelynek célja az összehasonlítható információk megszerzése az egész Közösségben;

(11)

mivel a 96/62/EK irányelv 12. cikkének (1) bekezdésével összhangban a tudományos és műszaki fejlődéshez való hozzáigazításhoz szükséges módosítások kizárólag a kén-dioxid, nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok, a por és az ólom koncentrációk vizsgálatára szolgáló kritériumokra és módszerekre, vagy a Bizottságnak továbbított információkat szolgáló részletes intézkedésekre vonatkozhatnak, és nem lehetnek hatással a határértékek és a készenléti küszöbértékek módosítására sem közvetlenül, sem közvetve;

(12)

mivel a környezeti levegőben lévő kén-dioxidról, nitrogén-dioxidról és nitrogén-oxidokról, a porról és az ólomról szóló naprakész információknak a nyilvánosság számára könnyen hozzáférhetőknek kell lenniük,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Célkitűzések

Ennek az irányelvnek a célja, hogy:

- határértékeket, és adott esetben riasztási küszöbértékeket állapítson meg a környezeti levegőben lévő kén-dioxid, nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok, por és ólom koncentrációjára azzal a szándékkal, hogy elkerülje, megelőzze, vagy csökkentse az emberi egészségre és a környezet egészére gyakorolt káros hatásokat,

- közös módszerek és kritériumok alapján vizsgálja a környezeti levegőben lévő kén-dioxid, nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok, por- és ólomkoncentrációját,

- megfelelő információk szerzése a környezeti levegőben lévő kén-dioxid, nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok por- és ólomkoncentrációiról és annak biztosítása, hogy ezek hozzáférhetők legyenek a nyilvánosság számára,

- a környezeti levegő minőségének fenntartása ott, ahol az jó minőségű, és minőségének javítása más esetekben a kén-dioxid, nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok, por és az ólom koncentrációi tekintetében.

2. cikk

Fogalommeghatározás

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

1. "környezeti levegő": a troposzférán belüli szabadtéri levegő a munkahelyek kivételével;

2. "szennyező anyag": bármely olyan anyag, amelyet az ember közvetlenül vagy közvetve a környezeti levegőbe juttat, és amely valószínűleg káros hatással van az emberi egészségre és/vagy a környezet egészére;

3. "szint": valamely szennyező anyagnak a környezeti levegőben lévő koncentrációja vagy egy adott idő alatt a felületen történő lerakódása;

4. "vizsgálat": a környezeti levegőben található valamely szennyező anyag mérésére, számítására, előrejelzésére vagy becslésére használt bármely módszer;

5. "határérték": olyan szint, amelyet tudományos ismeretek alapján azzal a céllal rögzítenek, hogy elkerüljék, megelőzzék, vagy csökkentsék az emberi egészségre és/vagy a környezet egészére gyakorolt káros hatásokat, és amelyet egy adott időszakon belül el kell érni, és ha már egyszer elérték nem szabad meghaladni;

6. "riasztási küszöbérték": az a szint, amelyen felül rövid idejű expozíció is kockázatot jelent az emberi egészségre, és amely elérése esetén a tagállamoknak azonnali lépéseket kell tenniük, az 96/62/EK irányelvben meghatározottak szerint;

7. "tűréshatár": a határértéknek az a százalékban kifejezett értéke, amivel a határérték meghaladható a 96/62/EK irányelvben meghatározott feltételek megléte esetén;

8. "övezet": a tagállamok területének általuk behatárolt része;

9. "agglomeráció": olyan övezet, amelyben a lakosság száma meghaladja a 250 000-et, vagy ahol a lakosság száma ugyan 250 000, vagy annál kevesebb, de olyan négyzetkilométerenkénti népsűrűséggel, hogy ez indokolja a tagállamok számára a környezeti levegőminőség vizsgálatának és kezelésének szükségességét;

10. "nitrogén-oxidok": a nitrogén-monoxid és a nitrogén-dioxid összege, amelyet rész per billió (ppb) egységben adnak össze, és nitrogén-dioxid mikrogramm per köbméter egységben fejeznek ki;

11. "PM10": az a pormennyiség, amely 50 %-os leválasztási hatásfokkal átmegy egy méret-szelektív bemenőnyíláson 10 μm aerodinamikai átmérő esetén;

12. "PM2.5": az a pormennyiség, amely 50 %-os leválasztási hatásfokkal átmegy egy méret-szelektív bemenőnyíláson 2.5 μm aerodinamikai átmérő esetén;

13. "felső vizsgálati küszöbérték": az V. mellékletben meghatározott szint, amely alatt mérések és modellezési módszerek kombinációját lehet alkalmazni a 96/62/EK irányelv 6. cikkének (3) bekezdésével összhangban;

14. "alsó vizsgálati küszöbérték": az V. mellékletben meghatározott szint, ami alatt modellezési vagy objektív becslési módszerek önmagukban alkalmazhatók a környezeti levegő minőségének vizsgálatára a 96/62/EK irányelv 6. cikkének (4) bekezdésével összhangban;

15. "természeti jelenségek": vulkáni kitörések, szeizmikus mozgások, geotermikus mozgások, bozóttüzek, szélorkánok okozta események vagy a száraz régiókból a természetes eredetű por légköri felkeveredése vagy elszállítása;

16. "helyhez kötött mérések": a 96/62/EK irányelv 6. cikkének (5) bekezdésével összhangban végzett mérések.

3. cikk

Kén-dioxid

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a környezeti levegőben lévő kén-dioxid koncentráció, amelyeket a 7. cikkel összhangban értékeltek, az abban meghatározott időponttól kezdve ne haladja meg az I. melléklet I. szakaszában megállapított határértékeket.

Az I. melléklet I. szakaszában megállapított tűréshatárt a 96/62/EK irányelv 8. cikkével összhangban kell alkalmazni.

(2) A környezeti levegőben lévő kén-dioxid-koncentrációk riasztási küszöbértéke az I. melléklet II. szakaszában megállapított érték.

(3) Annak érdekében, hogy segítsék a Bizottságot a 10. cikkben foglalt jelentés 2003. december 31-ig történő elkészítésében, a tagállamok, ahol megvalósítható, rögzítik a tízpercenként átlagolt kén-dioxid koncentrációra vonatkozó adatokat azon mérőállomásokon, amelyeket a tagállamok azért választottak ki, mert jellemzik a forráshoz közeli lakott területek levegőminőségét, és amelyeken órás koncentrációt mérnek. A 96/62/EK irányelv 11. cikkének (1) bekezdésével összhangban az órás koncentrációról szóló adatszolgáltatással egy időben a tagállamok jelentést nyújtanak be a Bizottsághoz azon kiválasztott mérőállomásokról és az 500 μg/m3 értéket meghaladó tízperces koncentrációk számáról, valamint azon napok naptári éven belüli számáról, amelyeken ezek az értékek előfordultak, továbbá azon napok számáról, amelyeken a kén-dioxid órás koncentrációja egyidejűleg meghaladta a 350 μg/m3 értéket, valamint a regisztrált tízperces koncentráció-maximumról.

(4) A tagállamok kijelölhetnek olyan övezeteket vagy agglomerációkat, amelyekben a természeti forrásból származó kén-dioxid miatt az I. melléklet 1. szakaszában megállapított kén-dioxid határértéket túllépik. A tagállamok megküldik a Bizottságnak az ilyen övezetek vagy agglomerációk listáját és az azokon előforduló kén-dioxid-koncentrációról és kén-dioxid-forrásokról szóló információkat. Amikor a 96/62/EK irányelv 11. cikkének (1) bekezdésével összhangban tájékoztatják a Bizottságot, a tagállamok benyújtják a szükséges igazolást is annak bizonyítására, hogy bármilyen túllépés a természetes forrásoknak tulajdonítható.

Az ilyen övezeteken vagy agglomerációkon belül a tagállamok csak ott kötelesek végrehajtani a cselekvési terveket a 96/62/EK irányelv 8. cikkének (3) bekezdésével összhangban, ahol az I. melléklet I. szakaszában megállapított határértékek túllépése emberi tevékenység okozta kibocsátás következménye.

4. cikk

Nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a környezeti levegőben lévő nitrogéndioxid-koncentrációk, és ahol van ilyen, a nitrogén-oxidok koncentrációi, amelyeket a 7. cikkel összhangban értékeltek, az abban meghatározott időponttól kezdve ne haladják meg a II. melléklet I. szakaszában megállapított határértékeket.

A II. melléklet I. szakaszában megállapított tűréshatárokat a 96/62/EK irányelv 8. cikkével összhangban alkalmazzák.

(2) A környezeti levegőben lévő nitrogén-dioxid-koncentrációk riasztási küszöbértéke a II. melléklet II. szakaszában megállapított érték.

5. cikk

Por

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a környezeti levegőben lévő PM10 koncentráció, amelyet a 7. cikkel összhangban értékeltek, az abban meghatározott időponttól kezdve ne haladja meg a III. melléklet I. szakaszában megállapított határértéket.

A III. melléklet I. szakaszában megállapított tűréshatárt a 96/62/EK irányelv 8. cikkével összhangban alkalmazzák.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a PM2.5 koncentrációra vonatkozó adatok szolgáltatására mérőállomásokat létesítenek és működtetnek. Minden tagállam úgy választja meg a PM2.5 -et mérő állomások számát és helyét, hogy azok jellemezzék az adott tagállamban előforduló PM2.5 koncentrációt. A PM2.5 mintavételi pontjai, amennyiben lehetséges, legyenek közösek a PM10 mintavételi pontjaival.

A tagállamok minden év végétől számított kilenc hónapon belül megküldik a Bizottságnak az arra az évre vonatkozó bármely huszonnégy órás PM2.5 mérésből számított számtani átlag koncentrácit, medián koncentrációt, a kilencvennyolc százalékos gyakoriságot és a maximális koncentrációt. A kilencvennyolc százalékos gyakoriságot a környezeti levegő szennyezettségét mérő hálózati és egyedi mérőállomásokról kapott információk és adatok tagállamokon belüli kölcsönös cseréjét megalapozó, 1997. január 27-i 97/101/EK tanácsi határozat ( 6 ) I. mellékletének 4. szakaszában szabályozott eljárásnak megfelelően számítják ki.

(3) A PM10 koncentráció csökkentésére vonatkozó, a 96/62/EK irányelv 8. cikkével összhangban előkészített cselekvési tervek és általános stratégiák a PM2.5 koncentráció csökkentését is célul tűzik ki.

(4) Ha a III. melléklet I. szakaszában meghatározott, a PM10-re vonatkozó határértékeket a környezeti levegőben előforduló PM10 koncentráció a természeti jelenségeknek tulajdoníthatóan lépi túl, melyek a természetes forrásból származó normál háttérszinteket meghaladó koncentrációkat eredményeznek, akkor a tagállamok a 96/62/EK irányelv 11. cikkének (1) bekezdésével összhangban értesítik a Bizottságot, szolgáltatva a szükséges bizonyítékokat annak igazolására, hogy a túllépés természeti jelenségeknek tulajdonítható. Ilyen esetekben a tagállamok csak ott kötelesek cselekvési terveket végrehajtani a 96/62/EK irányelv 8. cikkének (3) bekezdésével összhangban, ahol a III. melléklet I. szakaszában meghatározott határértékeket más okokból, s nem természeti jelenségek miatt lépik túl.

(5) A tagállamok kijelölhetnek olyan övezeteket vagy agglomerációkat, amelyeken belül a környezeti levegőben lévő PM10 koncentráció meghaladja a II. melléklet I. szakaszában meghatározott PM10 határértékeket az utak téli homokszórását követő felkeveredés miatt. A tagállamok megküldik a Bizottságnak az ilyen övezetek vagy agglomerációk listáját és az ott előforduló PM10 koncentrációról és PM10 forrásokról szóló információkat. Amikor a 96/62/EK irányelv 11. cikkének (1) bekezdésével összhangban tájékoztatják a Bizottságot, a tagállamok benyújtják a szükséges igazolást is annak bizonyítására, hogy mindennemű túllépés a por felkeveredésének tulajdonítható, és hogy ésszerű méréseket végeztek a koncentráció csökkentésére.

Az ilyen övezetekben vagy agglomerációkban a tagállamok csak ott kötelesek cselekvési terveket végrehajtani a 96/62/EK irányelv 8. cikkének (3) bekezdésével összhangban, ahol a III. melléklet I. szakaszában meghatározott határértékeket meghaladó PM10 szint más okból, s nem az utak téli homokszórása következtében alakult ki.

6. cikk

Ólom

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a környezeti levegőben lévő ólomkoncentráció, amelyet a 7. cikkel összhangban értékeltek, az abban meghatározott időponttól kezdve ne haladja meg a IV. melléklet I. szakaszában megállapított határértékeket.

A IV. melléklet I. szakaszában megállapított tűréshatárokat a 96/62/EK irányelv 8. cikkével összhangban alkalmazzák.

7. cikk

Koncentrációk vizsgálata

(1) A 96/62/EK irányelv 6. cikkének szándéka értelmében a kén-dioxid, nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok, por és az ólom felső -és alsó vizsgálati küszöbértékei az V. melléklet I. szakaszában meghatározott értékek.

A 6. cikk szándéka értelmében minden övezet és agglomeráció osztályozását az V. melléklet II. szakaszában meghatározott eljárással összhangban legalább ötévenként felülvizsgálják. Az osztályba sorolás felülvizsgálatát korábban végzik, amennyiben jelentős változások történtek azoknál a tevékenységeknél, amelyek meghatározzák a kén-dioxid, nitrogén-dioxid, vagy ahol ez fennáll, a nitrogén-oxidok, a por, vagy az ólom környezeti koncentrációját.

(2) A környezeti levegőben lévő kén-dioxid, nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok, por és az ólom mérésére kijelölt mintavételi pontok elhelyezésére vonatkozó kritériumokat a VI. melléklet sorolja fel. Az ide tartozó szennyező anyagok koncentrációjának helyhez kötött mérésére szolgáló mintavételi pontok minimális számát a VII. melléklet határozza meg, és ezeket minden olyan övezetben vagy agglomerációban telepíteni kell, amelyekben mérésekre van szükség, ha a helyhez kötött mérés az egyetlen adatforrás az övezeteken belüli koncentrációkról.

(3) Azon övezetek és agglomerációk esetében, amelyekben a helyhez kötött mérőállomásokról származó információk kiegészülnek más forrásokból, mint például kibocsátási leltárokból származó információkkal, tájékoztató jellegű mérési módszerekkel és levegőminőség modellezéssel a felszerelendő helyhez kötött mérőállomások száma és az egyéb módszerek térbeli felbontása elégendő kell, hogy legyen a VI. melléklet I. szakaszával és a VIII. melléklet I. szakaszával összhangban megállapítandó légszennyező anyagok koncentrációjának megállapítására.

(4) Az olyan övezeteknél és agglomerációknál, amelyekben nincs szükség mérésekre, modellezéses vagy objektív becslési módszerek használhatók.

(5) A kén-dioxid, nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok elemzéséhez, valamint az ólom mintavételezéséhez és elemzéséhez a referenciamódszert a IX. melléklet I-III. szakasza határozza meg.

A PM10 mintavételezéséhez és méréséhez a referenciamódszert a IX. melléklet IV. szakasza határozza meg.

A PM2.5 mintavételezéséhez és méréséhez az ideiglenes referenciamódszert a IX. melléklet V. szakasza határozza meg.

A levegőminőség modellezéséhez a referenciamódszereket a IX. melléklet VI. szakasza határozza meg.

(6) Az az időpont, ameddig a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a 96/62/EK irányelv 11. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti előzetes levegőminőség vizsgálatához általuk használt módszerről, az ennek az irányelvnek a hatálybalépése után tizennyolc hónap.

8. cikk

A nyilvánosság tájékoztatása

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a kén-dioxid, nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok, por és az ólom környezeti koncentrációjára vonatkozó naprakész információk rendszeresen hozzáférhetők legyenek a nyilvánosság és a megfelelő szervezetek, mint például környezetvédelmi szervezetek, fogyasztói szervezetek, a társadalom kiszolgáltatott csoportjait képviselő szervezetek és egyéb idetartozó egészségvédelmi testületek számára például rádión, a sajtón, információs hirdetőtáblákon vagy számítógépes hálózatokon keresztül.

A kén-dioxid, nitrogén-dioxid és a por környezeti koncentrációira vonatkozó információkat legalább naponta frissítik, és a kén-dioxidra és nitrogén-dioxidra vonatkozó órás értékek esetén, ahol ez megvalósítható, az információkat óránként frissítik. Az ólomkoncentrációra vonatkozó környezeti értékeket három hónaponként frissítik.

Az ilyen információ legalábbis jelzi a határérték-koncentráció és a riasztási küszöbérték túllépését az I-IV. mellékletben meghatározott átlagolási időszakra vonatkozóan. Úgyszintén egy rövid értékelést adnak a határértékekkel és a riasztási küszöbértékekkel összefüggésben, és megfelelő információt adnak azok egészségre gyakorolt hatásáról.

(2) Amikor a 96/62/EK irányelv 8. cikkének (3) bekezdése értelmében a terveket vagy programokat a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik, beleértve az irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében, 5. cikkének (4) bekezdésében és 5. cikkének (5) bekezdésében meghatározott terveket vagy programokat is, a tagállamok az (1) bekezdésben említett szervezeteknek is rendelkezésére bocsátják ezeket.

(3) Ha az I. vagy II. mellékletben meghatározott riasztási küszöbértéket túllépik, ennek részletei - melyeket a 96/62/EK irányelv 10. cikkével összhangban hozzáférhetővé tesznek a nyilvánosság számára - legalább a kérdéses melléklet III. szakaszában felsorolt tételeket tartalmazzák.

(4) Az (1) és (3) bekezdés értelmében a nyilvánosság és a megfelelő szervezetek számára rendelkezésre bocsátott információk világosak, érthetőek és könnyen hozzáférhetők kell, hogy legyenek.

9. cikk

Hatályon kívül helyezés és átmeneti szabályok

(1) A kén-dioxidra és lebegő porra vonatkozó levegőminőségi határértékekről és irányértékekről szóló, 1980. július 15-i 80/779/EGK tanácsi irányelv ( 7 )2001. július 19-i hatályát veszti, kivéve hogy a 80/779/EGK irányelv 1. cikke, 2. cikkének (1) bekezdése, 3. cikkének (1) bekezdése, 9. cikke, 15. cikke és 16. cikke és az irányelv I., III.b. és IV. melléklete 2005. január 1-jével veszti hatályát.

(2) A levegő ólomtartalmára vonatkozó határértékről szóló, 1982. december 3-i 82/884/EGK tanácsi irányelv ( 8 )2001. július 19. napján hatályát veszti, kivéve a 82/884/EGK irányelv 1. és 2. cikkét, 3. cikkének (1) bekezdését, 7. cikkét, 12. cikkét és 13. cikkét, amely 2005. január 1-jével veszti hatályát.

(3) A nitrogén-dioxidra vonatkozó levegőminőségi előírásokról szóló, 1985. március 7-i 85/203/EGK tanácsi irányelv ( 9 )2001. július 19-én hatályát veszti, kivéve a 85/203/EGK irányelv 1. cikke (1) bekezdésének első francia bekezdését és (2) bekezdését, 2. cikkének első francia bekezdését, 3. cikkének (1) bekezdését, 5. cikkét, 9. cikkét, 15. cikkét és 16. cikkét és az irányelv I. mellékletét, amely 2010. január 1-jén veszti hatályát.

(4) A tagállamok 2001. július 19-től olyan mérőállomásokat és egyéb levegőminőség-értékelési módszereket alkalmaznak a környezeti levegőben lévő kén-dioxid, nitrogén-dioxid és ólom koncentrációjának vizsgálatára, amely megfelel ennek az irányelvnek, annak érdekében, hogy adatokat nyerjenek annak bizonyítására, hogy megfelelnek a 80/779/EGK, 82/884/EGK és 85/203/EGK irányelvben meghatározott határértékeknek az irányelvekben jelzett időpontig, amikor az ezen irányelvekben meghatározott határértékek már nem alkalmazhatóak.

(5) 2001. július 19-től a tagállamok olyan mérőállomásokat és egyéb levegőminőséget értékelő módszereket alkalmazhatnak a lebegő por koncentrációjának értékelésére, amelyek a PM10 szempontjából megfelelnek az irányelvnek annak érdekében, hogy bizonyítsák a 80/779/EGK irányelv IV. mellékletében meghatározott, az összes lebegő porra vonatkozó határértékek betartását; ugyanakkor az így összegyűjtött adatokat megszorozzák egy 1,2-es faktorral az irányelvnek való megfelelés bizonyítása céljából.

(6) A tagállamok a 96/62/EK irányelv 11. cikkében meghatározott eljárással összhangban, minden év végétől számított kilenc hónapon belül tájékoztatják a Bizottságot a 80/779/EGK, 82/884/EGK és 85/203/EGK irányelvben meghatározott határértékek bármilyen túllépéséről, valamint a regisztrált értékekről, minden egyes regisztrált eset okairól és az újabb előfordulások megelőzésére tett intézkedésekről mindaddig, amíg az ezen irányelvekben meghatározott határértékek alkalmazása megszűnik.

(7) Azokban az övezetekben, amelyekben a tagállamok szükségesnek tartják korlátozni vagy megelőzni a kén-dioxid, nitrogén-oxidok vagy a lebegő por szennyezettségének várható növekedését, továbbra is használhatják a 80/779/EGK irányelv II. mellékletében és a 85/203/EGK irányelv II. mellékletében meghatározott, az ökoszisztéma védelmét szolgáló irányértékeket.

10. cikk

Jelentés és felülvizsgálat

A Bizottság legkésőbb 2003. december 31-ig benyújt az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak egy jelentést az irányelv alkalmazása terén szerzett tapasztalatokról, különösen a kén-dioxid, nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok, a por különböző frakciói és az ólom expozíciójának az emberi egészségre és az ökoszisztémára gyakorolt hatásaira vonatkozó legújabb tudományos kutatások eredményeiről és a technológiai fejlesztésekről, beleértve a környezeti levegőben lévő por koncentrációjának, valamint a por és az ólom felszíni lerakódásának mérési és egyéb vizsgálati módszereit is.

Abból a szempontból, hogy az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmét fenntartsák, és figyelembe vegyék az irányelv alkalmazásának tagállami tapasztalatait - beleértve különösen a VI. mellékletben meghatározott feltételeket, amelyek szerint a méréseket végrehajtották - a fent említett jelentéshez mellékelik az irányelv módosítására vonatkozó megfelelő javaslatokat. A Bizottság különösen a PM10 második fázisára vonatkozó határértékeket fogja abból a szempontból megvizsgálni, hogy azokat kötelezővé tegye-e, és megfontolás tárgyává teszi a második fázisra és adott esetben, az első fázisra vonatkozó határértékek megerősítését vagy megváltoztatását. Ezenkívül a Bizottság különös figyelmet fog szentelni a PM2.5 vagy a por különböző frakcióira - amelyik megfelelő - vonatkozó határértékeinek megállapítására. Továbbá a Bizottság megvizsgálja a nitrogén-dioxid éves határértékét az emberi egészség védelme szempontjából, és javaslatot tesz az erre vonatkozó érték megerősítésére vagy módosítására. Megvizsgálja a nitrogén-dioxid óráként mért határértékét is az Egészségügyi Világszervezet (WHO) iránymutatása fényében, és fontolóra veszi a határérték megerősítését vagy megváltoztatását.

A Bizottság fontolóra veszi továbbá, hogy a PM10-re, PM2.5-re vagy a por különböző frakcióira megállapítható-e olyan riasztási küszöbérték, amely megfelel az ebben az irányelvben szereplő más szennyező anyagoknak.

11. cikk

Bírságok

A tagállamok az irányelv szellemében elfogadott nemzeti rendelkezések megszegése esetére kiszabandó bírságokat írnak elő. E bírságoknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

12. cikk

Végrehajtás

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2001. július 19-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell csatolni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) . A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a legfontosabb előírásait, amelyeket az irányelv által szabályozott területen fogadtak el.

13. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

14. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

A KÉN-DIOXIDRA VONATKOZÓ HATÁRÉRTÉKEK ÉS A RIASZTÁSI KÜSZÖBÉRTÉK

I. A kén-dioxidra vonatkozó határértékek

A határértékeket μg/m3-ben kell kifejezni. Térfogat 293 oK hőmérsékleten és 101.3 kPa nyomás esetén.

II. A kén-dioxidra vonatkozó riasztási küszöbérték

500 μg/m3, három egymást követő órában olyan területen mérve, amely legalább 100 km2 területre vagy egy teljes övezetre vagy agglomerációra, közülük pedig a kisebb terület levegőminőségére jellemző helyen.

III. A kén-dioxidra vonatkozó riasztási küszöbérték túllépése esetén a nyilvánosságra hozandó minimális információ

A nyilvánosságra hozandó információnak legalább az alábbiakat kell tartalmaznia:

- az előfordulás dátumát, óráját és helyét, valamint az előfordulás okait, ha azok ismertek,

- előrejelzést:

- koncentráció változás (javulás, stabilizálódás vagy romlás), a változás okaival együtt,

- az érintett földrajzi terület,

- az előfordulás időtartama,

- a kiszolgáltatott társadalmi csoportok, amelyeket a küszöbérték túllépése potenciálisan érint,

- az érintett kiszolgáltatott csoport részéről szükséges óvintézkedések.

II. MELLÉKLET

A NITROGÉN-DIOXIDRA (NO2) ÉS NITROGÉN-OXIDOKRA (NOx) VONATKOZÓ HATÁRÉRTÉKEK ÉS A NITROGÉN-DIOXIDRA VONATKOZÓ RIASZTÁSI KÜSZÖBÉRTÉK

I. A nitrogén-dioxidra és nitrogén-oxidokra vonatkozó határértékek

A határértékeket μg/m3-ben kell kifejezni. Térfogat 293 oK hőmérséklet és 101.3 kPa nyomás esetén.

II. A nitrogén-dioxidra vonatkozó riasztási küszöbérték

400 μg/m3, három egymást követő órában olyan területen mérve, amely legalább 100 km2-es területre vagy egy teljes övezetre vagy agglomerációra, közülük pedig a kisebb terület levegőminőségére jellemző helyen.

III. A nitrogén-dioxidra vonatkozó riasztási küszöb túllépése esetén nyilvánosságra hozandó minimális információk

A nyilvánosságra hozandó információknak legalább az alábbiakat kell tartalmazniuk:

- az előfordulás dátumát, óráját és helyét, valamint az előfordulás okait, amennyiben azok ismertek,

- előrejelzést:

- a koncentráció változása (javulás, stabilizálódás vagy romlás), a változás okaival együtt,

- az érintett földrajzi terület,

- az előfordulás időtartama,

- a kiszolgáltatott társadalmi csoportok, amelyeket a küszöbérték túllépése potenciálisan érint,

- az érintett kiszolgáltatott csoport részéről szükséges óvintézkedések.

III. MELLÉKLET

A PORRA (PM10) VONATKOZÓ HATÁRÉRTÉKEK

IV. MELLÉKLET

AZ ÓLOMRA VONATKOZÓ HATÁRÉRTÉK

V. MELLÉKLET

EGY ÖVEZETEN VAGY AGGLOMERÁCIÓN BELÜL A KÖRNYEZETI LEVEGŐBEN LÉVŐ KÉN-DIOXID, NITROGÉN-DIOXID (NO2) ÉS NITROGÉN-OXIDOK (NOx), POR (PM10) ÉS AZ ÓLOM KONCENTRÁCIÓJÁNAK VIZSGÁLATÁRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK MEGHATÁROZÁSA

I. Felső és alsó vizsgálati küszöbértékek

A következő felső és alsó vizsgálati küszöbértékeket kell alkalmazni:

a) KÉN-DIOXID

b) NITROGÉN-DIOXID ÉS NITROGÉN-OXIDOK

c) POR

A PM10-re vonatkozó felső és alsó vizsgálati küszöbérték a 2010. január 1-jére vonatkozó jelzés értékű határértéken alapul.

d) ÓLOM

II. A felső és alsó vizsgálati küszöbértékek túllépésének meghatározása

A felső és alsó vizsgálati küszöbértékek túllépését az előző öt év koncentrációinak alapján határozzák meg, amennyiben elegendő adat áll rendelkezésre. A vizsgálati küszöbérték akkor tekinthető túllépettnek, ha azt az előző öt év során legalább három különböző évben túllépték.

Amennyiben öt évnél rövidebb időtartamra áll rendelkezésre adat, a tagállamok a tipikusan erős szennyezettségi szintű helyeken az egy év alatt végzett rövid idejű mérési kampányok eredményeit összevethetik az emissziókataszterből és a modellezésből nyert információkkal annak érdekében, hogy meghatározzák a felső és alsó vizsgálati küszöbértékek túllépését.

VI. MELLÉKLET

A KÖRNYEZETI LEVEGŐBEN LÉVŐ KÉN-DIOXID, NITROGÉN-DIOXID ÉS NITROGÉN-OXIDOK, POR ÉS AZ ÓLOM MÉRÉSÉRE SZOLGÁLÓ MINTAVÉTELI PONTOK ELHELYEZÉSE

A helyhez kötött mérésre a következő szempontok vonatkoznak:

I. Nagyléptékű elhelyezés

a) Az emberi egészség védelme

Az emberi egészség védelmére hivatott mintavételi pontokat úgy kell elhelyezni, hogy:

i. az övezeteken és agglomerációkon belül olyan területekről szolgáltassanak adatokat, ahol a lakosság közvetlenül vagy közvetve az előforduló legmagasabb koncentrációknak lehet kitéve, a határérték(ek)hez kapcsolódó átlagolási időszakhoz képest jelentős ideig;

ii. a övezeteken és agglomerációkon belüli olyan egyéb területek szennyezettségéről szolgáltassanak adatokat, amelyek jellemzőek az általános népesség expozíciója szempontjából.

A mintavételi pontokat általában úgy kell telepíteni, hogy elkerüljék a közvetlen környezetükben lévő igen kicsi mikrokörnyezet mérését. Például egy mintavételi pontot úgy kell telepíteni, hogy az jellemző legyen az őt körülvevő forgalmas területeken legalább 200 m2, városi háttér-területeken több négyzetkilométernyi terület levegőminőségére.

A mintavételi pontnak - ahol lehetséges - jellemzőnek kell lennie a nem közvetlen környezetében lévő hasonló helyekre is.

Figyelmet kell szentelni az olyan szigeteken elhelyezendő mintavételi pontokra is, ahol szükséges az emberi egészség védelme.

b) Az ökoszisztéma és a növényzet védelme

Az ökoszisztémát és a növényzet védelmét célzó mintavételi pontokat az agglomerációktól több mint 20 km-re, vagy az egyéb beépített területektől, ipari létesítményektől vagy autópályáktól több mint 5 km-re kell elhelyezni. Például egy mintavételi pontot úgy kell elhelyezni, hogy az jellemző legyen az őt körülvevő, legalább 1 000 km2-es terület levegőjének minőségére. Egy tagállam a földrajzi körülményekre való tekintettel közelebbi vagy kisebb terület levegőminőségére jellemző mintavételi pont telepítését is biztosíthatja.

Figyelembe kell venni, hogy a szigeteken is szükséges a levegő minőségének értékelése.

II. Kisléptékű elhelyezés

Amennyire lehetséges, az alábbi útmutatásokat kell figyelembe venni:

- A mintavevő szonda bemenete körüli áramlást nem korlátozhatja semmilyen olyan akadályozó tényező, ami befolyásolhatja a levegő áramlását a mintavevő közelében (normál körülmények között néhány méter távolságra az épületektől, erkélyektől, fáktól és egyéb akadályoktól és legalább 0,5 méterre a legközelebbi épülettől abban az esetben, ha a mintavételi pontok az épület vonalában lévő levegőminőséget jellemzik),

- általában a mintavételi pont bemenő nyílásának a talaj felett 1,5 méter (a légzési zóna) és 4 méter közötti magasságban kell lenni. Bizonyos körülmények között magasabb elhelyezésre (8 méterig) is szükség lehet. A magasabb elhelyezés akkor szükséges, ha az állomás nagy területre reprezentatív,

- A mintavevő szonda bemenő nyílását nem lehet a források közvetlen közelébe elhelyezni, így elkerülik a környezeti levegővel el nem keveredett, kibocsátott szennyező anyagok közvetlen mintavételét,

- A mintavevő szonda kimenő nyílását úgy kell elhelyezni, hogy elkerüljék a kibocsátott levegőminta visszaáramlását a mintavevő bemenő nyílásába,

- a mintavevők elhelyezése forgalmas területen:

- mindenféle szennyező anyagra nézve az ilyen mintavételi pontokat a főbb forgalmi csomópontoktól legalább 25 méterre és a legközelebbi forgalmi sáv közepétől legalább 4 méterre kell elhelyezni,

- nitrogén-dioxid esetében a bemenő nyílásokat a járdaszegélytől legfeljebb 5 méterre kell elhelyezni,

- por és ólom esetében a bemenő nyílásokat úgy kell elhelyezni, hogy azok jellemzők legyenek az épület vonalához közeli levegőminőségre.

A következő tényezőket lehet még figyelembe venni:

- zavaró források,

- biztonság,

- hozzáférés,

- elektromos áram és telekommunikációs kapcsolat elérhetősége,

- a helyszín láthatósága a környezete számára,

- a lakosság és a kezelőszemélyzet biztonsága,

- a különböző szennyező anyagok mintavételi pontjainak kapcsolódó elhelyezése,

- tervezési követelmények.

III. A helyszín kiválasztásának dokumentálása és felülvizsgálata

A helyszín kiválasztására szolgáló eljárást az osztályba sorolási fázisban teljesen dokumentálni kell olyan eszközökkel, mint például a környező terület betájolt fényképei és egy részletes térkép. A helyszínt ismételt dokumentálással rendszeres időközönként felül kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy a kiválasztási követelmények hosszú időn túl is érvényesek maradjanak.

VII. MELLÉKLET

A KÖRNYEZETI LEVEGŐBEN LÉVŐ KÉN-DIOXID(SO2), NITROGÉN-DIOXID(NO2) ÉS NITROGÉN-OXIDOK, A POR ÉS AZ ÓLOM KONCENTRÁCIÓJÁNAK HELYHEZ KÖTÖTT MÉRÉSÉRE SZOLGÁLÓ MINTAVÉTELI PONTOK MINIMÁLIS SZÁMA MEGHATÁROZÁSÁNAK KRITÉRIUMAI

I. A helyhez kötött mérésre szolgáló mintavételi pontok minimális száma, mely mérések során az emberi egészség védelmét szolgáló határértékeknek és a riasztási küszöbértékeknek való megfelelés vizsgálata folyik olyan övezetekben és agglomerációkban, ahol a helyhez kötött mérés az egyetlen információforrás

a) Diffúz források

b) Pontforrások

A szennyezés pontforrások környezetében történő vizsgálatához a helyhez kötött mérési pontok számát a kibocsátási források sűrűsége, a környezeti levegő szennyezettségének valószínű eloszlása és a lakosság potenciális expozíciója figyelembevételével kell kiszámítani.

II. A helyhez kötött mérésekre szolgáló mintavételi pontok minimális száma, mely mérések során az ökoszisztéma és a növényzet védelmére szolgáló határértékeknek való megfelelés vizsgálata az agglomerációkon kívül folyik

Szigeteken lévő övezetekben a helyhez kötött mérési pontok számát a környezeti levegő szennyezettségének valószínű eloszlása és az élőszervezetek közössége és a növényzet potenciális expozíciójának figyelembevételével kell kiszámítani.

VIII. MELLÉKLET

ADATMINŐSÉGRE VONATKOZÓ CÉLKITŰZÉSEK, ÉS A LEVEGŐMINŐSÉGRE VONATKOZÓ VIZSGÁLAT EREDMÉNYÉNEK ÖSSZEÁLLÍTÁSA

I. Adatminőségre vonatkozó célkitűzések

A minőségbiztosítási programok útmutatására a vizsgálati módszerek, a minimálisan lefedett idő és a minimálisan szükséges mérési adatmennyiség megkívánt pontossága szempontjából a következő adatminőségi célkitűzéseket határozzák meg.

A mérés pontossága az "Útmutató a mérések bizonytalanságának megadásához" (ISO 1993) vagy "Mérési módszerek és eredmények pontossága (helyesség és ismételhetőség)" (ISO 5725-1 1994) szabványokban van meghatározva. A táblázatban lévő százalékok az egyes mérések átlagolt értékei a határérték által figyelembe vett időszakra vonatkoztatva a 95 % megbízhatósági intervallumban (eltérés + a szórás kétszerese). A folyamatos mérések pontosságát úgy kell értelmezni, hogy azok a megfelelő határérték környezetében alkalmazhatók.

A modellezés pontosságát és objektív becslés pontosságát úgy határozza meg, mint a mért és számított koncentrációszintek közötti maximális eltérés a határérték által figyelembe vett időszakra vonatkoztatva anélkül, hogy figyelembe vennénk az események időpontját.

A minimálisan szükséges adatmennyiség és a lefedett időtartam követelményei nem foglalják magukba a rendszeres kalibrálás vagy a műszerek normál karbantartása miatt elveszett adatokat.

Az eltérés révén a tagállamok véletlenszerű méréseket végezhetnek a folyamatos mérések helyett por és ólom esetében, ha bizonyítani tudják a Bizottságnak, hogy a 95 %-os megbízhatósági intervallumon belül a pontosság a folyamatos méréshez viszonyítva 10 %-on belül van. A véletlenszerű mintavételeket egyenletesen kell az évben elosztani.

II. A levegőminőség vizsgálatának eredménye

A következő információkat kell összeállítani az olyan övezetekre vagy agglomerációkra, amelyeken belül a mérésből származó információ kiegészítéseként vagy a levegőminőség vizsgálatának kizárólagos eszközeként nem a mérést alkalmazzák:

- a végrehajtott vizsgálat leírása,

- az alkalmazott speciális, a módszerre való hivatkozások leírással,

- az adatok és információk forrása,

- az eredmények leírása, beleértve a pontosságot, és különösen a terület kiterjedése, vagy adott esetben az út hosszát abban az övezetben vagy agglomerációban, amelyben a koncentrációk meghaladják a határértéke(ke)t, vagy esetleg a határértékek tűréshatárral növelt értékét és minden olyan területet, amelyen belül a koncentrációk meghaladják a felső vizsgálati küszöbértéket vagy az alsó vizsgálati küszöbértéket,

- az emberi egészség és a határértéket meghaladó koncentrációknak potenciálisan kitett lakosság védelmét célzó határértékek.

Amennyiben lehetséges, a tagállamok szerkesszenek térképeket, amelyek megmutatják az egyes övezeteken és agglomerációkon belüli koncentráció eloszlását.

III. A mérési eredmények átszámítása

A kén-dioxid és nitrogén-oxidok esetében a térfogat 293 oK hőmérséklet és 101.3 kPa nyomás esetén.

IX. MELLÉKLET

A KÉN-DIOXID, NITROGÉN-DIOXID ÉS NITROGÉN-OXIDOK, POR (PM10 ÉS PM2.5) ÉS AZ ÓLOM KONCENTRÁCIÓJÁNAK VIZSGÁLATÁRA SZOLGÁLÓ REFERENCIAMÓDSZEREK

I. Referenciamódszer a kén-dioxid elemzésére:

ISO/FDIS 10498 (Szabvány tervezet): Környezeti levegő - a kén-dioxid meghatározása - ultraibolya fluoreszcenciás módszer.

a tagállam használhat bármely olyan egyéb módszert, amely a fenti módszerrel bizonyíthatóan egyenértékű eredményt ad.

II. Referenciamódszer a nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok elemzésére:

ISO 7996 - 1985: Környezeti levegő - a nitrogén-oxidok tömegkoncentrációjának meghatározása - kemilumineszcenciás módszer.

A tagállam használhat bármely olyan egyéb módszert, amely a fenti módszerrel bizonyíthatóan egyenértékű eredményt ad.

III.A. Referenciamódszer az ólom mintavételezésére:

Az ólom mintavételére szolgáló referenciamódszer a 82/884/EGK irányelv mellékletében leírt módszer addig az ideig, amíg az ezen irányelv IV. mellékletében lévő határértéknek kell megfelelni, amikor a referenciamódszer az e melléklet IV. szakaszában meghatározott, PM10 -re vonatkozó módszer lesz.

A tagállam használhat bármely olyan egyéb módszert, amely a fenti módszerrel bizonyíthatóan egyenértékű eredményt ad.

III.B. Referenciamódszer az ólom elemzésére:

ISO 9855 - 1993: Környezeti levegő - a szűrőkön összegyűjtött aeroszolok részecskékhez kötött ólomtartalmának meghatározása - atomabszorpciós spektroszkópiai módszer.

A tagállam használhat bármely olyan egyéb módszert, amely a fenti módszerrel bizonyíthatóan egyenértékű eredményt ad.

IV. Referenciamódszer a PM10 mintavételére és mérésére

A PM10 mintavételére és mérésére szolgáló referenciamódszer az EN 12341 szabványban "Levegőminőség - Helyszíni vizsgálati eljárás a por PM10 frakciójára szolgáló mintavételi módszerekkel egyenértékű referenciamódszerek igazolására" leírt módszer. A mérési elv azon alapul, hogy a környezetben lévő por PM10 frakcióját egy szűrőn gyűjtik össze, és gravimetrikus tömegmeghatározást végeznek.

A tagállam használhat bármely olyan egyéb módszert, ami a fenti módszerrel bizonyíthatóan egyenértékű eredményt ad, vagy bármely más módszert, amelyről az érintett tagállam bizonyítani tudja, hogy az szoros összefüggésben van a referenciamódszerrel. Ebben az esetben az azzal a módszerrel nyert eredményeket egy alkalmas faktorral kell korrigálni ahhoz, hogy egyenértékű eredményt kapjanak azzal, amit a referenciamódszer használatával kaptak volna.

Minden egyes tagállamnak tájékoztatnia kell a Bizottságot arról a módszerről, amelyet a PM10 mintavételére és mérésére használ. Amilyen hamar csak lehet a Bizottság egymás közötti összehasonlító vizsgálatokat végez a PM10 mintavételi és mérési módszereire vonatkozóan azzal a céllal, hogy információt szolgáltasson arról, hogy ezen irányelv felülvizsgálata összhangban van a 10. cikkel.

V. Ideiglenes referenciamódszer a PM2.5 mintavételére és mérésére

A 96/62/EGK irányelv 12. cikkében hivatkozott bizottsággal konzultálva a Bizottság 2001. július 19-ig útmutatókat fog készíteni a PM2,5 ideiglenes referencia mintavételi és értékelési módszereire vonatkozóan.

A tagállam bármilyen módszert használhat, amelyet megfelelőnek tart.

Minden egyes tagállamnak tájékoztatnia kell a Bizottságot arról a módszerről, amelyet a PM2,5 mintavételére és mérésére használ. Amilyen hamar csak lehet, a Bizottság egymás közötti összehasonlító vizsgálatokat végez a PM2,5 mintavételi és mérési módszereire vonatkozóan azzal a céllal, hogy információt szolgáltasson arról, hogy ennek az irányelvnek a felülvizsgálata összhangban van a 10. cikkel.

( 1 ) HL C 9., 1998.1.14., 6. o.

( 2 ) HL C 214., 1998.7.10., 1. o.

( 3 ) Az Európai Parlament 1998. május 13 -ivéleménye (HL C 167., 1998.6.1., 103. o.), a Tanács 1998. szeptember 24-i közös álláspontja (HL C 360., 1998.11.23., 99. o.) és az Európai Parlament 1999. január 13-i határozata (HL C 104., 1999.4.14., 44. o.)

( 4 ) HL C 138., 1993.5. 17., 5. o.

( 5 ) HL L 296., 1996.11.21., 55. o.

( 6 ) HL L 35., 1997.2.5., 14. o.

( 7 ) HL L 229., 1980.8.30., 30. o.

( 8 ) HL L 378., 1982.12.31., 15. o.

( 9 ) HL L 87., 1985.3.27., 1. o.