BH 2007.12.402 I. Kötelező védelem esetén a védő kirendelésének elmulasztása a nyomozó hatóság részéről a terhelt jogainak olyan lényeges korlátozását jelenti, hogy az ennek hiányában foganatosított kihallgatásán tett vallomása bizonyítékként nem értékelhető [Be. 46. § a) pont, 179. § (3) bek., 78. § (4) bek.].

II. Ha a tanút kihallgatása kezdetén a hatóság figyelmezteti arra, hogy önmagát bűncselekmény elkövetésével nem köteles vádolni, és a tanú ennek ellenére saját magára nézve terhelő vallomást tesz, vallomása a későbbiek során bizonyítékként felhasználható [Be. 85. § (3) bek., 291. § (2) bek.].

III. A befolyással üzérkedés törvényi tényállása több elkövetési magatartást tartalmaz - Ha ugyanabban az ügyben az elkövető és az előnyt nyújtó között a kapcsolat folyamatos és a törvényben meghatározott elkövetési tevékenység akként ismétlődik, hogy újabb összegek kérése, elfogadása, vagy részösszegek átadása, illetve a már korábban kért összeg későbbi elfogadása történik, akkor a cselekményt az utolsó elkövetési magatartás tanúsításának időpontjában kell befejezettnek tekinteni [Btk. 256. § (1) bek., (2) bek. a) és c) pont; BJD 2783.].

A megyei bíróság M. K.-né. I. r. vádlott bűnösségét 3 rb. üzletszerűen, vesztegetést állítva, társtettesként elkövetett hivatali befolyással üzérkedés bűntettében állapította meg. Ezért halmazati büntetésül 2 év börtönre ítélte, amelynek végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette.

S. Z. II. r. vádlott bűnösségét 3 rb., üzletszerűen, vesztegetést állítva, társtettesként elkövetett hivatali befolyással üzérkedés bűntettében állapította meg. Ezért őt halmazati büntetésül 2 év 6 hónap börtönre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

V. H. III. r. vádlott bűnösségét hivatali vesztegetés bűntettében állapította meg. Ezért 8 hónap börtönre ítélte, amelynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.

Az ítélet ellen az ügyész az I. r. vádlott terhére végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása és közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazása érdekében jelentett be fellebbezést, a II. r. vádlott és védője elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért fellebbeztek, míg a III. r. vádlott és védője enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint M. K.-né. I. r. vádlott 2004 nyarán pénzügyi tanácsadással, hitelközvetítéssel foglalkozott. Rossz anyagi körülmények között élt, albérletben lakott. Az I. r. vádlott lányának élettársa S. Z. II. r. vádlott 2004 nyarán felvetette az I. r. vádlottnak, hogy ajánlják fel segítségüket olyan személyeknek, akik a város polgármesteri hivatalánál szociális bérlakás kiutalására pályázatot nyújtottak be. A segítség keretében a II. r. vádlottnak állítólagosan az önkormányzatnál dolgozó ismerősén keresztül 250 000 forint fejében közreműködnek abban, hogy az igénylő pályázata kedvező elbírálást nyerjen.

A szociális bérlakás kérelmeket a város polgármesteri hivatala mellett működő, 15 tagú népjóléti bizottság bírálja el, amely bizottság önkormányzati képviselőkből és külső szakértőkből áll. A II. r. vádlottnak sem a bizottságban, sem az önkormányzatnál ismerőse nem volt.

Az I. r. és a II. r. vádlottak azt tervezték, hogy rendszeres haszonszerzés végett próbálnak olyan személyeket keresni - adott esetben az I. r. vádlott hitelezési tevékenységéhez kapcsolódó ügyfélkörön keresztül, - akiket az ajánlatuk érdekelhet.

I. Az I. r. vádlott ezt követően több személynek is említet-te a lehetőséget, így szerzett erről tudomást M. Sz. k.-i

lakos is. M. Sz. és felesége felkeresték az I. r. vádlottat albérletében. Az I. r. vádlott arról tájékoztatta őket, hogy az önkormányzat lakásügyi hivatalánál van ismerőse és amennyiben 250 000 forintot a soron kívüli eljárás végett neki átadnak, azt ő továbbítja az önkormányzatnál dolgozó ismerőséhez, aki elintézi a kiutalást.

Az I. r. vádlott azt is felajánlotta, hogy amennyiben ennyi pénzt nem tudnak összeszedni, akkor segítséget nyújt a hitelfelvételnél.

Később az I. r. vádlott telefonon kereste M. Sz.-t és kérdezte tőle, hogy meg van-e a pénz. Ezt követően ismét találkoztak, a megbeszélésen már jelen volt a II. r. vádlott is. Ekkor a II. r. vádlott több hitelkonstrukciót is ajánlott amennyiben M. Sz. és felesége nem tudnák a 250 000 forintot összeszedni.

M. Sz. és felesége további gondolkodási időt kértek, majd egy önkormányzati képviselővel történt beszélgetés után az ügylettől visszaléptek.

II. 2004 augusztusában az I. r. vádlott ismerősének V. B.-nének is felajánlotta, hogy segíti őt lakáshoz jutni. Az I. r. vádlott tudta V. B.-néről, hogy lakásigénylése van az önkormányzatnál, ezért felhívta és találkozót beszélt meg vele. A megbeszélésén jelen volt a II. r. vádlott is. A vádlottak vázolták V. B.-nének, hogy 250 000 forint fejében, amelyen a két vádlott, illetve egy önkormányzati dolgozó osztozna, 10 napon belül önkormányzati bérlakáshoz fog jutni.

A vádlottak felajánlották azt is, hogy amennyiben nincs ennyi pénze V. B.-nének, segítenek neki a hitelfelvételben. V. B.-nének az ügylet gyanús volt és ajánlatukat visszautasította.

III. V. B.-nének gyermeke egy óvodába járt V. H. III. r. vádlott gyermekével. V. B.-né tudta, hogy a III. r. vádlott ugyancsak bérlakást igényelt az önkormányzatnál, ezért említette neki az I. r. vádlott által vázolt lehetőséget. V. H. III. r. vádlott 2004. augusztus második felében találkozott az I. r. vádlottal. A megbeszélésen jelen volt a III. r. vádlott élettársa, továbbá a II. r. vádlott is. Az I. r. és a II. r. vádlottak felajánlották a III. r. vádlottnak, hogy amennyiben 250 000 forintot fizet nekik, - amely az önkormányzatnál dolgozó ügyintéző ismerősüknek kell - el tudják intézni, hogy soron kívül lakáshoz jusson. Miután a III. r. vádlott közölte, hogy nincs ennyi pénze, az I. r. vádlott felajánlotta, hogy segít neki a hitelfelvételben.

Másnap a III. r. vádlott ismét találkozott az I. r. vádlottal, elvitte neki a lakásigényléssel kapcsolatos iratokat és átadott az I. r. vádlottnak 15 000 forintot. Ezt követően az I. r. vádlott többször is kereste a III. r. vádlottat, hogy kellene a többi pénz, hogy tudja a lakásigénylést intézni. Szeptember 8-án az I. r. vádlott ismét felkereste a III. r. vádlottat, hogy sürgősen kellene 50 000 forint, akkor szinte biztos lenne számára a lakáskiutalás. A III. r. vádlott még aznap este élettársával együtt 70 000 forintot vitt az I. r. vádlott lakására és adta át neki, hogy azt továbbítsa az önkormányzatnál dolgozó ismerősének.

A III. r. vádlott célja a pénz átadásával a soron kívüliség biztosítása volt.

A pénz átadásáról, illetve átvételéről az I. vádlott elismervényt írt.

2004. november közepén az I. r. vádlott felhívta a III. r. vádlottat azzal, hogy lehet menni az önkormányzathoz a lakáspapírokat aláírni. Ezután a III. r. vádlott a megbeszélt időpontban megjelent az I. r. vádlott lakásán, ahol az I. r. vádlott elmondta, hogy az addig átadott összegeket már kifizette valakinek, a fennmaradó 165 000 forint összeget a III. r. vádlottnak még ki kell fizetnie. Beszélgetésük közben a II. r. vádlott telefonon hívta az I. r. vádlottat és azt közölte vele, hogy "le van fújva a lakásdolog", és kérte, hogy a telefont az I. r. vádlott adja át a III. r. vádlottnak. Ekkor a II. r. vádlott a telefonban azt állította a III. r. vádlottnak, hogy az önkormányzati lakásszerzés le van fújva, mert akihez kellett volna menni aláírni a papírokat, megijedt és visszalépett.